Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-01-26 / 8. szám
Béts. Ő Ts. K. Felsége Jan. 2-dikán költ Felséges végzésében méltóztatott Fö Tiszt. Richter Aloysius Urat a’ F. T. Praemontratensis Kánonok Rendnek Praelatusává, és a’ Jászói, Leleszi Conventnek és a’ Nagy Váradi Promontoriumnak Prépostjává kegyelmesen kinevezni. Ő Ts. K. Felsége az itt következő hadi Tiszteket, annak tekintetéből, hogy a’ hadi szolgálatban mindnyájan több mint harmintz esztendőket töltöttek ’s magokat ez alatt dicséretesen megkülömböztették törvényes maradékaikkal együtt Magyar Nemességgel méltóztatott kegyelmesen minden taksa fizetés nélkül megajándékozni, ú. m. Ts. Seiber György Urat, az Ő Felsége nevét viselő 1-ső számú Huszár Regementbeli Kapitányt és Svadron Kommandanst. Ts. Maroschich György Urat, Gróf Gyulai Ignátz 60 számú Gyal. Regementbeli Kapitányt. Ts. Kiss János Urat, az Anglus Kir. nevét viselő Huszár Regementbeli Fő Hadnagyot. Frantzia Ország. A’ Gazette minekutánna újra meg újra erősítené, hogy a’ mostani Ministeriumnak nem az Ország, nem a’Nemzet , hanem tsupán a’ Journalismus, ellensége, mit értsen a’Journalismus neve alatt, a’ következendő czikkelyben fejti ki: „Journalismus, új szó, igen helyesen találva egy új Hatalomnak nevéül, annak t. i. mellyet az öszveszövetkezett Journalok gyakorolnak. Hajdanában kevesen, tsak egynehányan voltak, kiknek az Országos dolgokra és történetekre gondjok és figyelmek lett volna. A’ Frantzia Prevolutio folyása alatt, megszaporodott ’s kiterjedett a’ tudnivágyóknak köre. Az emberek, Országokat tanultak esmerni , mellyeknek az előtt lételét is alig tudták; a’ Frantzia paraszt látta Moskaunak megégését, és a’ Kozák a’ Párisi Király Palotáról tud beszélleni; a’ Spanyol és Olasz Országi Revolutiók ollyan jussokat kiáltottak ki közönségesen, mellyekröl a’ lakosok soha az előtt egy szót sem hallottak. A’ Nemzetekben felserkent a’ tudni szerelés, akarják hallani mi esik kivül a’ küszöbön. — Az Újságírók ezt hasznokra fordították; béfolyások az olvasó közönségre szemlátomást nevekedett, míg nem végre annyira hágna hatalmok, hogy tetszések szerént, háborúságot vagy tsendességet parantsolhatnának az országban. —• ,,A’ külföldi Újságírók nem éltek viszsza ezen helyheztetéssel; ők megelégesznek, most is mint az előtt, azzal, hogy pusztán megírják hol és mi esett? X