Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)
1830-09-17 / 23. szám
múlta. Nintsen is akármelly ékesenszóllásnak hatalmában, hogy azon jótétemények nagyságát, mellyeket Felséged harmintznyoltz esztendő lefolyta alatt a’Magyar Nemzetre kiárasztott, szavakkal eléggé hirdetni, vagy marasztalásokkal illendően ditsőíteni tudhatná. Hogy az Országok ’s alkotmányaik rettentő felforgatódása közepette, és az elhatalmasodott háború veszedelmei alatt Magyarország ősi megállapított jussaiban és szabadságában legkissebb tsonkúlást sem szenvedett, hogy a’ Vallás, a’ törvények és nyilvános törvény kiszolgáltató tiszti karok teljes méltóságokban ’s erejekben fenn állanak; — hogy a’ szorgalom napról napra inkább virágzik; — a’kereskedésnek új forrási fakadnak, — a’ Magyar névnek híre külső Országokban is terjed , — és hogy végre mi közbátorságban és tsendességben élünk; ez ditső emléke a’ Felséged ditsösséges uralkodásának Magyarországon, — ez az eszköz, melly által Felséged egyenlő erős lélekkel a’ szerentsés, valamint szerentsétlen környűlményekben, ’s egyedül a’Maga lelkiesméretének tanúbizonyságára támaszkodván örömmel. Magának az élők között határtalan háládatosságot aratott, és a’ mellyek a' jövendő maradéknál felséges Nevének legditsőbb halhatatlanságot szereznek. Ezen rendkivülvaló érdemeknek, ezen jótéteményeknek méltóztassek Felszentelt Felséged tulajdonítani, hogy Felséged eránt a’ leghívebb Magyar Nemzet jobbágyi kötelességeinek teljesítésében és legtisztább hívsége kimutatásában határt nem ismer; — hogy ez korkönyvében Felségedet jóságos, kegyes és legjobb Fejedelemnek nevezi; — hogy ez Felséged javáért és ditsösségéért vagyonát életét és vérét feláldozni kész; — és végre, hogy ez most, midőn Felséged ditső emlékezetű Eleinek, Magyar Ország Felséges Királyainak példája szerént, Atyai szívének örömére Ő Tsászári Királyi Magasságát, a’ Fő Hertzeg Koronaörököst Felséges első szülött fiját, a’ Szent Koronával ékesítve ’s Királyjá Koronáztatva látni kívánja, ezen nemtsak teljes örömét mutatja, hanem ezt, mint a’ Tsászári Királyi kegyelemnek új bizonyságát úgy fogadja és tiszteli. Ezt pedig igenis méltán. Mert a’ Felséges Fejedelmek, eldédeink idejében, tsak azért koronáztatták meg első szülötteiket, hogy azok annál fogva bizonyosan thronusra juthassanak; ellenben Felséged első szülött szerelmes Fijának megkoronáztatását részszerént azért kívánja, hogy ő iránta viseltető Atyai kegyes indulatjának eleget tegyen, részszerént azért, hogy látván megkoronáztatott és szent hittel leköteleztetett Felséges elsőszülöttjét, és megörvendeztetvén annak látása által, hogy a’ Magyarok ezen ajándékot legbelsőbb háládatosság érzésével fogadják, új buzgósággal, — ha ugyan másként lehetséges ezt nagyítói, — gondoskodjék és dolgozzék a’ közjóra. Legmélyebb háládatos érzéssel fogadja azért a’ Magyar Nemzet Felségednek ezen kegyelmét, teljes meggyőződésében a’ felöl, hogy az lészen neki legjobb Fejedelme, a’ ki eránta való szeretetét Felségedtől már a’ Királyi vérből lett származása által vette örökségül , és a’ ki Felségedtől oktattatván a’ békességnek és hadnak mesterségében, ugyan tsak Felséged személyében szüntelen maga előtt látja a’ legtökélletesebb Fejedelemnek leghívebb példáját; és a’ ki az országlásban ’s a’ közönséges dolgok kormányozásában tetteivel ’s tanátsával legjobb segítője lészen. Hogy pedig az Ország egybegyült Státusainak örvendezése illy sok Felséges Fejedelmi személyek látásán kimond