Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)

1830-09-17 / 23. szám

B­é­t­s. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Jul. 50-dikán költ Kabineti végzése által Mgs Marczibányi János Urat, valamint Aug. 23-kán kiadott Kabineti végzésében Mgs. Kászonyi Sándor Urat Toron­­tál Vármegye Első Al-Ispánját Királyi Tanátsossokká kegyelmesen kinevezni. Itt következik azon Beszéd, mellyet N. M. Felső Eöri Pirker László Pátriár­ka és Egri Érsek Úr, mint Szószálldja az Magyarországi Státusoktól Schlosz­­hofba küldetett Követségnek a’ Felsé­ges Tsászár és a’ Felséges Tsászárné előtt tartott­ Felséges Tsászár és Apostoli Király,­­Legkegyelmesebb Urunk! Felséges Aszszony, Legkegyelmesebb Királyné! Új és az idők ’s dolgok minden változá­sait felyülmúlandó bizonyságát adta Fel­séged kimeríthetetlen felséges jóságának és atyai indulatjának a’ Magyar Nemzet eránt, midőn Felséged szüntelenül lelkies­­méretesen igyekezvén a’ törvényeket oltal­mazni és betölteni, Magyar Ország és az azzal egybekaptsolt Országok Státusait meghatározott időre , közönséges Ország­gyűlés tartására kegyelmesen meghívni méltóztatott, és midőn Királyi meghívó Levelében hív jobbágyainak nyújtott több örvendetes vigasztalásai között, még azt is méltóztatott kegyelmesen parantsolni, hogy Ő Ts. K. Magassága a’ Felséges Főhertzegi Koronaörökös, a’ Felséged országlása alatt lévő minden Országok­nak valamint Attya virtusainak is Örö­köse, az Ország Szent Koronájával Ma­gyarországnak ’s a’ vele egybekaptsolt Országoknak Királyává megkoronáztas­­sék. Nem tsuda tehát, ha illy sokszoros indítóokoktól buzdíttatván, egész Ma­gyarország hangos örömre fakad, és az Országban mindenütt tsak az Éljen ki­­állások és a’ legritkább örvendezések tisz­ta bizonysági harsognak. Mert mind azon hihetetlen gondok mellett is, mellyekkel olly sok, törvé­nyekkel, nyelvekkel és szokásokkal egy­mástól külömböző Népek kormányozá­sa jár, Felséged mégis szakadatlanul gond­ját fordította arra, hogy Magyarorszá­got igazgassa, emelje és boldogítsa, an­nyira, hogy Felséged ezen ditső ígére­tét, mellyet felséges boldogító Ország­lása kezdetében mondott: „Az Ország „Statusainak soha sem lészen okok, hogy „Felségedbe helyheztetett bizodalmokat „megbánják. Maga pedig Felséged azon „lesz, hogy ő közűlök a’ hűségnek aká­r­­,melly bizonysága kimutatásában Felsé­­­gedet soha senki felyül ne haladja ;ec— és a’ hazafiaknak felemelkedett remény­ségeit, felséges boldogító kormányzásá­nak folyvást egyenlő vitelével nem tsak tökélletes mértékben betöltötte, hanem, örökös hála Felségednek , még feljül is .

Next