Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-06-01 / 44. szám
Béts. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Máj. 15-ki Kir. .végzése által Msgs Zeykfalvi Zejk Dániel Urat az Erdélyi Kir. Törvénytáblának Bíráját és Maros Szék Fő Király Bíráji Administratorát, továbbá Mgs Nagy Solymosi Augustinovics Pál és Nagy Barcsai Barcsay János Urakat a’ Kir. Törvénytábla Protonotariusait, valamint Mgs Kis Halmágyi Hollaki Antal Urat, az Érd. Kir. Gubernium valóságos Titoknokát az Érd. Fur. Guberniumnál valóságos Gubernia,lis Tanátsosokká kegyelmesen kinevezni. Orosz Ország. Az a’ Lengyel Nemzeti követség, mellyröl a’ 39-dik számú Magyar Kurír már említést tett. Máj. 13.kán volt a’ Tsászárnál audientzián. Ez alkalommal Hrg Radzivill Bálint a’ Követség feje , Ő Felségéhez lengyel nyelven a’ következő beszédet tartotta: „Síre! Az emberi elme előrelátását meghaladott történetek Lengyel Országnak tsendességét, és eddig soha sem esmert jóllétét, lázzadássá és zabolátlansággá változtatták. Azon békesség háborítok, kik a’ sokaságot lázzadásra indították, az érettebb gondolkozásúaknak és a’ Felséged legengedelmesebb alattvalóinak a’ rend ’s békesség viszszaállítását tzélzó magok közbevetését foganatlanná tették. A’ Felséged szava semmiben sem vétetett. Illy siralmas környűlállások között Felséged kéntelen volt, az eltévelyedteknek kötelességek igaz útjába való viszszatérítések végett, amaz egyetlen egy lehető eszközhöz , a’fegyverei erejéhez folyamodni és az által halgattatni el a’ lázzadókat, az által zabolázni meg az egyenetlenség rémítéseit. A’ mi több,a’ Felséged akaratja v ólt az , hogy a’ győzedelmet maga mérséklés kövesse, és hogy a’ megengedés ’s az elmúltaknak elfelejtése , a’Felséged atyai indulatjának záloga , és kimeríthetetlen kegyelmének új emlékjele legyen. Midőn Lengyel Országnak a’ Birodalom Fővárosában ezennel megjelent követei illy sok jótéteményekért a’ Felséged Thronusa előtt hűséggel, alázatossággal és köszönettel hódolnak, még azt is bátorkodnak reményleni, hogy Felséged szíve, megesvén azon nyomorúságokon , mellyekkel a’ hadak megterhelenek bennünket, ezen szerentsétlen vétkek olly sok áldozatinak segítő kezeket méltóztatik nyújtani. Erre a’ Tsászár parantsolatjából a’ belső Minister Orosz nyelven így Felelt: Uraim !Ő Felsége a’ Tsászár nagy szívességgel vette azon jó érzéseket, mellyeket a’ Lengyel alatt valók néve