Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)

1834-02-21 / 15. szám

hogy azon mende mondának hitett ád, és értte mindenkor jót áll, — termé­szetesen, — itt e’ helyen többet nem szóllhatok. Itt a’ rendes szónok ismét felállott, sajnálkozással jelentvén , hogy a’ vitatás ennyire ment, azonban, mi­vel a’ dolog a’ Parlament Törvényszé­ke előtt vette eredetét , tehát annak végződni is itt kell, nem pedig a’ Há­zon kivűl fegyverrel, mert külömben vége van a’ tanátskozások olly hasznos, és szükséges szabadságának. Tetszés követte a’ Szónok beszédjét, és­­ h­­­e 1t sokan felszólították , magyarázná meg, mit akar? Ő egy betűt sem szóllott. Ek­kor a’ Szónok szólította fel. Erre Shiel felállott, de tsak az előbbi nyilatkoz­­tatásait erősítette meg. Ugyan azt tette Lord Ar­thorp is. Némellyek úgy­mint: Inglis, Evans, Russell, Palmerston, Burdett a’ dologban közben akartak járni. Shiel azt mon­da : midőn azt akarják, hogy ő, mint megsértett fél szavát viszsza vonja, ak­kor még nagyobb motskot sejdítenek charakterében. Stanley Státus Titok­­nok azt kívánta, hogy a’ Ház mind a’ két Féllel fogadtassa fel, melly sze­rint a’ Parlamenten kivűl semmit sem fog kezdeni. Lord Ar­thorp: Én nem akartam sérteni, ds azonban o­lyan kérdésre i­lyen feleletet kelle adnom, mivel az állítást hiszem, így a’ versen­gés mindég többre ment. Lord Alt­­horp végre megígérte, hogy a’ Par­lamenten kivűl semmi ellenséges lépést sem fog tenni, de mivel látta, hogy ezen nyilatkoztatásra O’Connell bi­zonyos characteristicai mozgást lön,kér­dezte, mit akar avval jelenteni? O’­Connell felesé: Shiel barátom sér­tetett meg, és így nem az a’ kérdés, valljon A­l­t­h­o­rp , de Shi­e­l nem ak­ar e’ valamelly­ ellenséges lépést tenni? Al thorp: Én a’ felszólításra meg fo­gok tudni felelni. Shiel nem szóllott. Burdett Francis azt javallotta, hogy mind a’ két ellenség, a’ Miniszter , szin­­te mint az Ügyész, felvígyázat alá ren­deltessenek, valameddig elegendő fel­világosítást nem adtak. Ezen módo­­­tást Peel támogatta, és mivel senki sem volt ellene, a’ Szónok megparat?­­tsolta, hogy Lalor Shiel Richard Esquire, és Lord Viscount Althor a’ kintses Kamarának Cantzellariusa, további rendelésig, a’ Ház Örjének adas­sanak által. A’ két utóbbiak e’ szerint a’ teremet oda hagyták, azután a’ na­pi­rendre került a’ sor. Kevés idő múl­va Stanley jelenté Lord Althorp nevében, hogy hódol a’ Parlament ha­tározatának, ’s ígéri, hogy sem maga nem kezd ellenséges lépést, sem más­tól arra felszóllittatván, el nem fogad­ja. Erre a­ Miniszter szabadon botsát­­tatott. Kevéssel azután Hume­r ugyan azt nyilatkoztatá Shiel nevében, és így ez is szabadlábra tétetett. Althor­­p­o­t az egész Ház, S­h­i­e 11 legközelebb barátjai örömmel fogadták. Az Alsó Háznak Febr. 6-kán tartatott Ülésében, Stanley Ur, O’C­o­n­n­e 11 kívánságá­­ra fogadá, hogy az egész dolgot minél előbb vizsgálat alá veendi. A’ Felső Háznak Febr. 4 kén tar­tatott Ülésében, Hertzeg V­e Hing­t­o­n hoszszú beszédet tartott , mellyben kü­lönösen a’ Kormány Politikáját a’ Kül­földre, és a’ Nyűgot Indiai rabszolga­ságra nézve hánytorgatta. Erre Lord Grey felállott, ’s az előtte szóllónak megtámadásaira ekképpen felelt. Azt reménylettem, úgymond ,hogy legalább ez az estve a’ nélkül múlik el, hogy a’ Minisztérium ellen valami kikelések történjenek, annyival inkább, mivel a’ Hertzeg jelenté , hogy a­ Thrónusi be­szédre nézve semmi kifogása sints , — azonban később még is azt monda, hogy az, minden erő nélkül való; — de hiszen ez a’ panasz régólta minden

Next