Magyar Lányok, 1930 (36. évfolyam, 1-36. szám)

1930-07-01 / 19. szám

294 — Agárdy Jolán szavának állott! — mondta Klári. — Mondhatom, hogy az illendőség és jó ízlés rovására is. Nemcsak én mondom, de mások is észre­vették, hogy mihelyt egy fiú érdeklődést mutatott irántam, Jolán feltűnően kedveskedett neki, ezer ürüggyel elhívott mindenkit mellőlem. Most sürgősen egy címet akart megtudni, majd programmot akart csinálni, egy táncfigurát megtanulni, sugdosódott, tit­kolódzott, hátam mögött beszélt,pletykákat kavart... Jó, nem törődtem vele! Igyekeztem kivédni a vágásait. El­végre én sem vagyok csúnya, ugy­e, Erzsi néni? És én sem estem a fejem lágyára, meg aztán minden társaságban minden fiú mégsem foglakozhatik min­dig Agárdy Jolánnal! Kell, hogy jusson a kevésbé tökéletes szépségeknek is gavallér. Szóval, akármeny­­nyit mesterkedett is Jolán, mégis volt minden társa­ságban lovagom, bőven. Kovács Sanyi meg éppen jobban érdeklődött irántam a többieknél. Nem taga­dom, nekem is tetszett... Klári elpirult kissé és zavarba jött: — Ne tessék azt hinni, Erzsi néni, hogy szerel­mes voltam belé... Elvégre, ha valaki tetszik az em­bernek és — mondjuk — hogy jobban tetszik, mint a többiek, ez még nem szerelem ... Jól megértettük egymást és jól mulattunk együtt. . . Agárdy Jolán próbálta őt is ezer ürüggyel magához édesgetni, de Kovács Sanyi nem állott kötélnek. Híven kitartott mellettem... és éppen azért láttam, hogy nem olyan felületes, mint a többiek, nem fut egy szép kis üres arc után ... Egy idő óta mégis visszavonult tőlem és Jolánhoz csatlakozott. Meg nem foghattam, hogy mi történt vele... Rosszul esett a dolog. Nem akartam megkérdezni, hogy miért maradt el tőlem. Annál büszkébb vagyok! Véletlenül megtudtam azonban egyik barátjától, hogy Jolán elhitette vele, hogy ki­­gúnyoltam a háta mögött és azt mondtam róla, hogy csak ugratom, ha nincs más, akivel foglalkoztam. Még tanukat is állított, azzal az ürüggyel, hogy csak tréfa az egész! Valóságos összeesküvést szőttek elle­nem. Nem védekeztem, egy szót sem szóltam. Majd csak kiheverem a dolgot. Aki minden ostoba mende­mondát elhisz rólam, úgy sem érdemes a barátsá­gomra. Erzsi néni összecsapta a kezét: — Megint pletyka! Mindig pletyka! Szörnyűség! Ilyen fiatal gyerekek is mennyire rontják egymás életét vele! — Meg lehet elégedve velem, Erzsi néni! Nem vegyültem bele! — mondta Klári csendesen. — De belevegyültem én! — pattant fel Márta.— Csak nem hagyom, hogy ilyen gonoszul bánjanak veled! Tudd meg, hogy elővettem Kovács Sanyit és jól megmostam a fejét. Megmondtam a véleménye­met Agárdy Jolánnak is Sanyi előtt! Összehívtam, szembesítettem mindenkit, akit Jolán belekevert a pletykába. Nincs az a vizsgálóbíró, aki tüzetesebb ke­resztkérdésekkel hozta volna napfényre az igazságot, mint én. Nem elégedtem meg ennyivel. Valósággal jegyzőkönyvet vettem fel a tárgyalásról és aláírattam az összes jelenlévőkkel. Nesze, itt van ... és itt van a Kovács Sanyi levele is, amelyben bocsánatot kér tőled ... Olvasd fel! Márta diadalmasan lobogtatott két papírlapot kezében és odaadta Klárinak. — Oh, Márta! Sajnálom, hogy ... — Ne sajnálj semmit! Az önérzeteden nem esett semmi csorba, de feleslegesnek tartottam, hogy martír-szerepet vállalj. Igazságnak kell lenni, punk­tum! — Nagyon okosan, helyesen cselekedtél, Márta! — jegyezte meg Erzsi néni és megveregette a kis leány vállát. Klári pirulva olvasta Kovács Sanyi bocsánat­­kérő levelét: «Kedves Klári! Becsületbeli kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ostobán hittem a magáról szóló pletykáknak, nem vettem észre, hogy rossz­indulatúan felültettek. Hála Mártának, az igazság napfényre jött. . . Ha bűnbánó bocsánatkérésemet hajlandó elégtételül elfogadni, nagyon kérem, hogy ne vonja meg barátságát tőlem és legyen továbbra­ is olyan jó szívvel hozzám, mint azelőtt volt. Tisz­teletteljes kézcsókkal: Kovács Sándor.» Klári felugrott és megölelte Mártát. — Márta, te vagy a legjobbi barátnő a világon! Márta nevetett: — Sanyi is azt mondta, hogy még sohasem volt olyan igaz, jó barátnője, mint én vagyok. Úgy látszik hálás volt a fejmosásért... Rossz lehetett a lelkiis­merete nagyon! Erzsi néni gyöngéden ölelte meg vendégeit: — Látjátok, azért kell a barátságot ápolni, ba­rátságért áldozatokat hozni és tűzön-vizen keresztül, jóban, rosszban kitartani, mert a jó barát az egyetlen támasz és segítség válságos időkben. Boldog vagyok, hogy így helytálljatok egymásért. Ann­ak is nagyon ör­­vendek, hogy sikerült megint ártalmatlanná tenni egy pletykát. Csodálkozom, hogy még nem akadt senki, aki megalakítja a «Pletykaellenes Ligát» és hogy az emberek nem irtják ki nagy propagandával, tűzzel, vassal, mert higyjétek el, hogy legfőbb ideje lenne háborút indítani ellene, olyan sok kárt okozott már mindenkinek életében. — Éljen Erzsi néni! Legközelebb megalakítjuk a «Pletykaellenes Ligát», Erzsi néni lesz az elnök! Mi leszünk a hadvezérek! — nevetett Márta. — Az­tán a két kis leány sietve búcsúzott és karöltve indul­tak hazafelé. Pogány Elza A legújabb és legtökéletesebb operavezetők!

Next