Magyar Lapok, 1936. augusztus-szeptember (5. évfolyam, 184-221. szám)
1936-08-15 / 184. szám
2 Kuruzslás Csathó Kálmán Bizony, mióta szegény öreg Molnár bácsi meghalt, árván maradt errefelé a beteg jószág nagyon. Mert kitűnő, tudós állatorvos volt az öreg és amellett szerette is a pácienseit. És nemcsak lovat, szarvasmarhát, disznót, birkát és aprómarhást gyógyított, hanem kutyát és ikanárimadarat is, amihez pedig rendesen csak a városi állatorvosok konyhának. Csak éppen a macskákkal nem bíbelődött, mert azt tartotta, hogy a macska számára minden bajában legjobb orvosság másfél gramm füsttelen por és huszonhat gramm serélt. Ezért aztán az öreg Sághyné ki is kiáltotta kegyetlen, gonosz embernek, mert ő meg minden állat között csak a doromboló cicákat szerette. Hát a macskák nem is siratják a megboldogultat, a többi állatok azonban, a gazdáikkal együtt, annál inkább. Hiszen nem mondom, ez a fiatal úr, ez a Gyula, akit a helyére kineveztek, ez is nagyon jóakaratú, igyekvő és tanult ember. Amellett jómódom, kedves, csinos, azt mondják, úri családból való. Nem is tehetségtelen, mertpéldául gyönyörűen zongorázik, kitűnő teninisz játékos és a vadászipusikát is pompásan kezeli. Csak éppen az állatokhoz nem ért, főleg a betegeikhez. Na! Nem kiési azért félreverni a harangot, majd belejön lassanként, mert igyekezet van benne. Az öreg Molnár sem a tudományával együtt jött a világra. Belőle is úgy lett olyan kitűnő állatorvos, hogy előbb megtöltött egypár dögteret a tévesen kúrált pácienseivel. Ezt én folyton mondom, a sógor azonban sehogy sem akarja méltányolni. Azt kiabálja egyre, hogy az ő álatjai nem arra valók, hogy Gyula urfi kisérletezzék velük és tanuljon rajtuk. Hogy ő belátja, hogy az állatok sem élhetnek örökké, de ő a maga jószágát mégis elevenen szeretné eladni és semmi kedve még fizetni is, amiért a fiatalúr a másvilágra expediálja őket. És ezt kiabálja itt a környéken a sógoron kívül még egy egész sereg gazdálkodó, amiből világosan megállapítható, hogy az emberekben milyen kevés a belátás és milyen önzők. Hát ez itt mostanában a helyzet az állatorvos-kérdés körül. Szidják, szapulják az ifjúurat, de ha valamelyik jószág megbetegszik, mégis csak elhivatják, mintha abban reménykednének, hogy közben beletanult. A sógor is elhivatta a minap is, mikor az egyik lova, a Korhely megbetegedett. Nem volt a Korhelynek súlyos baja, kólikája volt. Ezt egyértelműen megállapította róla a sógor is, a kocsisa is. Gyula azonban, miután komoly arccal alaposan megvizsgálta, kimondta a diagnózist, ellentmondást nem tűrő hangon: — Ennek a lónak torokgyulladása van! — És kanalas orvosságot rendelt neki, továbbá vizesborogatást a nyakára, alighanem mertemlékezett, hogy őt is ezzel gyógyították kicsi korában. Aztán engedelmet kért, hogy bemehessen az urasági házba kezet mosni. Mikor pedig ezzel is elkészült, leült a zongorához és elfekadte a Lisztet játszani. A sógor két leánya el volt tőlé ragadtatva, különösen Lonei, a nagyobbik. A sógor maga annál kevésbé, összedugta a fejét a kocsisával és azt dörmögte: — Márpedig ennek mégis csak kólikája van! — A kocsis gondolkozott egy kicsit, majd azt felelte: — Lennék Ferkóhoz az alsó tagra. Ferkó ugyan csak gulyásember tehát a lóhoz nem sok köze van, de minthogy már nagyon régen nézi a világot, többet tud ebihez is, mint a fiatalok. Náci kocsis ott találta az öreget a két pulijával a mezőn, a tehenei mellett. Némi időbe telt, amiig meg lehetett vele érttetni, hogy mit akarnak tőle, lévén egy idő óta fölösüket, de aztán csak bólintott és meg Magyar Lapok V. évf., 184. sz. — Szombat, 1935. augusztus 15. Nap és NIVEA az ideális együttes/ szép barna arcbőr megszerzésére. A NIVEA- VAL ápolt bőr alkalmat ad a napnak jótékony hatása teljesítésére. NIVEA egyszersmind csökkenti a napszorás veszélyét.. A „Bizánc szabadtéri bemutatójának nagy sikere Szegeden Herczeg Ferenc levélben köszönte meg Janovicsnak és a színészeknek munkájukat Szegeden a multi hét szombatján mutattákbe a Dóm téren szabadtéri előadásban Herczeg Ferenc „Bizánc“ című darabját, óriási sikerrel. A Szegedi Napló azt írja, hogy „bizony, kevesen bíztak a Bizáncban. Nem a darabban, hanem szabadtéri előadásában. Ez a patinás, klasszikus értékű és zárt színpadon annyiszor kipróbált magyar remekmű dialógusainak nehéz arany vere telvei, gondolatainak ,mázsás súlyával, nagy áriáinak pailétiscus szárnyalásával keltett aggodalmakat: hogy fog mindez érvényesülni a végtelen térbeni, a csillagos ég alatt?“ A nagy sikerről a budapesti Nemzeti Újságban Possonyi László a következőket unja: Herczeg Ferenc drámája a szegedi környezetben, a monumentális szabadtéri bemutatóin rengeteget nyert drámaiságban, jelentőségében megsúlyosodott és bátranállíthatjuk, hogy a szerzőnek a mű születése előtti elképzelései a keletrómai császárság bukásáról most, ezen az előadáson váltak igazán valóra. A Dóm tér éjszakai, sejtelmes grandiozitású képe Varga Mátyás zseniális disszretépítményeivel tökéletes illúzióját tudta kelteni a haldokló Bizáncnak. A román díszítményeket is tartalmazó dómnak azokat a részeit világították meg elsősorban, amelyek bizánci illúziót tudnak kelteni. A Szent Demeter-templom torony maradványa, mint egykori építészeti emlék, tökéletesen zárta le a szín egyik oldalát, Varga Mátyás diszletépítménye pedig ritka szépségű, soksircú játszási teret nyújtott a dráma kifejlődésének és kirobbanó sikerének. Bár Herczeg Ferenc darabja zárt színpadra készült*, egy percig sem éreztünk ellentmondást a darab lelke és előadása között, mert a kitűnő rendezés és színpadi megoldás, mint besage „Sánta ördöge“, egyszerűen leemelte a tetőt a trónterem amúgyis összeomlásra és megsemmisülésre szánt pilléreiről és egyetlen erős kézzel összemarkolt képbe sűrítette nemcsak a palotában lejátszódó halálvonaglást, hanem az egész Bizánc, a várfalak, az utca, a város és a nép tragikus zuhanását a megsemmisülés felé. A Dóm tér összes építményei együtt játszottak a darabbal, a bástyaszerű saroktornyokon ágyúdörgéstől, fegyverek szikrázásától kísérve folyt a kereszténység és az ázlám élethalálharca, amely a különösen kitűnően sikerült tömegjelenetek bekapcsolásával valóban két világküzdelmét tudta velünk elhitetni és versenyre kelt a leggrandiózusabb filmtömeghatásokkal is. Szabadtéri előadásnál, ahol éppen a rendezésben és a beállításban kell a végtelenül kínálkozó lehetőségeket kihasználni, hiba lenne, ha nem elsősorban a rendezőt kellene megdicsérnünk. Janovics Jenőnek, a cluji Nemzeti Színház annyi nemes kultursikert elkönyvelt harcosának munkája magától értetődővé teszi ezt a rangsorhelyet. A szinte hiba nélkül gördülő előadás, a hatalmas méretű színpad soksikú cselekményének egybehangolása és szuggesztív hatású akcióba sűrítése mind az ő kezemunkáját dicsérik. A Bizánc, különösen a harmadik felvonás grandiózus tömegjeleneteiben új, erőteljesebb, zárt színpadon eddig nem eléggé érvényesült életet nyert. Ami miatt Herczeg ezt a drámáját megírta, Szegeden most szinte százszázalékosan vált valóra, a költői ihletet utolérte a megvalósulás nagyszerű képszerűsége. Az anyag meghódolt a szellemnek. Ezután Possonyi is, mint általában az összes kritikusok, a legteljesebb elismeréssel szól a rendezés elsőrendűsége mellett a szereplők minden elismerést és dicséretet megérdemlő teljesítményeiről. Irene császárnét Tőkés Anna, Constantin császárt Táray Ferenc, a zsoldos kapitányt Kiss Ferenc, Herma költői alakját Olthy Magda játszotta. Elsőrendű alakítást nyújtott egy fiatal színész, Pászthy Lajos egyik udvaronc szerepében. Továbbá Fekete Mihály Dermetriosa, Kürthy József La Ha kabilja, Földényi Ahhmed hercege, Ihász Aladár udvarmestere, Barthos hadvezére, Serfőző Hona Zenobiája, Kabók ékszerésze, Soltihy Leonidája és Oláh Ferenc pátriárkája szintjén megérdemelnek minden dicséretet. Külön is kiemelik a lapok Mezey Mária játékmodorának finomságát. A Nemzeti Újság azzal fejezi be, hogy a szegedi Bizánc előadás olyan váratlanul nagy sikert aratott, hogy minden bizonnyal évrőlévre műsordarabja marad a szegedi játékoknak.A bemutatón megjelent Herczeg Ferenc, aki némi változtatást csinált nagy művén, a szabadtéri előadásnak megfelelően, továbbá P. Márkus Emilia (aki egykor legnagyobb sikerét aratta a bemutatón Iréné szerepében, a Nemzeti Színházban), von Mackensen budapesti német követ, aki a keddi előadásra is bejelentette magát. Herczeg Ferenc külön levélben köszönte meg Janovics Jenőnek az előadást s azt írja levelében, hogy megmutatta, hogyan lehet egy lejátszott régi darabot fiatallá újjá, mássá, mélyebbé és önmaga fölött szárnyaiévá tenni. Mindig tudtam, hogy ön elsőrendű rendező, de ahogyan ezúttal ki tudta aknázni a lokális lehetőségeket, az egyenesen elképzelhetetlen. Ezután Herczeg arra kéri Janovicsot, hogy adja át hálás üdvözletét Imre Sándor rendezőnek s a színészeknek azért a szeretésért, amivel művészi feladatukat megoldották, indult az árok felé. Ott egy kicsit nézelődött, majd leszakított egy pár szál füvet és odaadta Nácinak: — Ilyet szedj három marékra valót. Reggel, délben, este ezt add neki frissen. Egyéb eleséget takaríts el előle mindent. Csak ezt egye, de egyszerre sohase többet három maréknáll'! Ettől meggyógyul ! Meg is gyógyult. Gyula harmadnap elégedetten állapította meg, hogy a korhely teljesen egészséges és azt gondolta magában: — Úgy létszik, kezdek belejönni!... Határozottan kezdek belejönni! Mert arról persze sejtelme sem volt... hogy az ő kanalas orvosságát meg sem csináltatták és arról sem, hogy a borogatást is mindig csak olyankor kötötték rá a szegény ló nyakára, amikor az ő bricskája feltűnt a major sarkánál.Aznap a zongora a kézmosás után még a szokottnál is szebben szólt, Lonei egészen odavolt tőle. Déliben mondta is a sógornak: — Na látja apu! Hát nem nagyszerű állatorvos ez a Gyula? Milyen remekül kikurálta a borhelyt a torokgyulladásból. — Abból igen! Mert nem az volt neki! — felelte a sógor mogorván. — De apu! — botránkozott meg Lonei. — Hogy lehet valaki ennyire elfogult ezzel a tehetséges, kedves úriemberrel szemben. A sógor meim félért, de ebéd után négyszemközt sokáig értekezett a feleségével. Az asszony olyasmit mondott, hogy hiszen igen, igen, egy állatorvos végre igazán nem olyan parti, amilyenről a leányuk számára álmodott, de hát a mai világban... és végre biztos megélhetése van ... — a sógor azonban haragosam rázta a fejét: — Nem arról van szó, hogy azért nem, mert állatorvos! Hanem, mert fogalma sincs a mesterségéről! Érted? Távoli fogalma sincs! És ettől annyira nem tágított, hogy a két