Magyar Lapok, 1939. július-szeptember (8. évfolyam, 139-215. szám)

1939-07-23 / 158. szám

VIII. évf., 158. sz. — Vasárnap, 1939. július 23. Magyar Lapok A propaganda nagymestere: GÖBBELS írta: Csiszár Béla Még azoknak is, akik nem rokonszenveznek a német nemzetiszocializmussal, berendezéseivel és vezető eszméivel, nem titkolt érdeklődéssel néznek erre a kis, alacsony emberkére, a német propaganda nagymesterére. Aki nálánál jobban érti mesterségét? Ilyen ember valószínűleg nincs is Európában, de talán még a reklámok és a propaganda hazájában, Amerikában sem. S ennek a mesterihírvevőnek , a német nemzetiszocializmus „reklámfőnökének“ az élete is olyan érdekes, mint egész tevékenysége. Ki hitte volna, hogy az ősrégi rajnai katolikus családból származó fiatalember, akit szülei papnak szántak és neveltek, egyik vehető személyisége lesz a nácizmusnak és élére áll majd annak a propagandának, amelynek heve néha a katolicizmust sem kímélte és olyan igazságokat igyekezett nevetségessé tenni, amelyek a rajnai i Westphaliának egyaránt szentek voltak. Szerencsére, Göbbels propagandamunkájának ezek a szerencsétlen kisiklások csupán elenyésző töredékét alkották: ő mindenesetre jobban megtalálta a mérséklet útját, mint versenytársa, Rosenberg. Göbbels ma mindössze 42 éves. 1897-ben született, mint említettük, régi rajnai katolikus családból. Szülei papnak szánták, jezsuita gimnáziumban nevelkedett, de sohasem mutatkozott valami nagyon vallásosnak, mindvégig megőrizte kíváncsi, kutató természetét s így a dogmatikus igazságok irányában mindig gnosztikus kételkedő maradt. A gimnáziumot elvégezve Heidelbergben bölcsészetet és művelődéstörténetet tanul, de ez sem elégíti ki, amint az irodalom sem, pedig ez irányban is tesz kísérleteket. Lázadó lélek, szomjas és kutató egyénisége új és új tudományágakban tesz kutatóutakat, végre a kíváncsiság őt is elviszi a nemzetiszocialisták egyik gyűlésére s villámcsapásként hat rá a felfedezés, hogy neki ott a helye. Hitler követőinek táborában. 25 éves, az irodalomtudományok doktora, bemutatják Hitlernek s ő azonnal beiratkozik a pártba. A Führer és ő elindul az új Németország megteremtésére. A pártban kezdettől fogva fennállt a jobb és baloldal, a lassan, fontolva haladók és a mérsékeltek pártcsoportja, szemben a türelmetlen küzdőkkel, a fanatikusokkal, a szélsőséges gondolkozásúakkal. Göbbels természetesen az utóbbiakhoz tartozik, nem is volna Göbbels, ha a mérsékeltekhez húzna. A totális forradalom a jeligéje, az ábrándja és természetesen el sem fogadna olyan megoldást, amely nem elégíti ki százszázalékosan forradalmi hajlamait és céljait. Hamarosan felküzdi magát az első sorokba, Hitler egyik bizalmasa lesz, remek ötleteket ad neki harcaiban, propagandahadjáratában. Azután még egy másik nagy előnye: kitűnő szónok, aki fanatizálni tudja hallgatóit s úgy játszik érzelemvilágukon s idegeiken, mint a bűvész, aki tudja, mit akar és mit hozhat ki közönségéből. „A kis Göbbels“ — ez a becézőneve, mindenki ny ismeri, de a kis Göbbels nemsokára nagy hírnevet szerez magának. Hitler kinevezi Berlin főkerületvezetőjévé s Göbbels boldogan, a cselekvés lázában égve rohan a vörös Berlinbe. Mert a birodalmi főváros vadul kommunista, a nácik még el sem merték kezdeni a szervezkedést, annyira félnek és tartanak a vörösöktől és a szociáldemokratáktól. Göbbels elkezdi a „Kampf um Berlin“-t. Csöndesen dolgozik, először alig hallat magáról. De a kommunisták csakhamar felkeresik, belé akarják fojtani a szót s minden gyűlését megzavarják. Göbbels és vezérkara se rest: ők is felveszik a kíméletlen harcot a bolsevistákkal, saját helyeiken verik őket agyba-főbe, aztán hatalmas gyűléseket rendez, tömegeit kivisszi az utcára s a vörösök már csak a távolból merik fenyegetni ököllel a göbbelsi sereget. Göbbels, a kis Göbbels néhány hónap alatt csodát mível: barnává változtatja a vörös Berlint! Csillaga magasan ragyog s Hitler boldogan öleli mellére, amikor a nagy berlini honfoglalás után elsőízben tér vissza Münchenbe, hogy beszámoljon a nagy harc egyes mozzanatairól. Berlin tökéletesen „nagy embert“ csinál az apró Gebbelsből. A párt egyik vezetőegyénisége, aki most még komolyabb feladatokra vállalkozik A nemzetiszocialistáknak sajtót akar teremteni. Nem könnyű a dolga, sokat kell harcolni a kormányzattal, de Göbbelst nem viaszból faragták s néhány hónap múlva megjelenik az utcán az Angriff, a párt első nagy orgánuma. Egy év múlva, 1928-ban Berlin beválasztja a Reichstagba képviselőnek s néhány hét múlva Hitler a párt propagandafőnökévé nevezi ki. Göbbels most teljesen a maga helyére kerül s megindul az a hallatlanul zseniális és ügyes munka, amelynek óriási színhelye az egész birodalom, s amely a propaganda ezer eszközével és módszerével fogja át az egész Németországot. Göbbels doktor a nagy varázsló, akinek egy intésére millió röpcédula, millió plakát, felírás, zászlók, rengetege hirdeti, hogy a német nemzetiszocializmus győz és rövidesen átveszi az uralmat. Egy-egy választás remek alkalom neki, hogy szervező erejét, propaganda-művészetét kimutassa és elkápráztassa vele a wreimari Németország elképedt hatalmasságait. A győzelemben nagy része van, ezt ellenfelei is elismerték. 1928-ban a pártnak még csak 12 képviselője van bent a törvényhozásban, 1930-ban pedig már 107. Hogyan éri el ezt a nagy sikert? Ez az ő titka s ezekből a titkokból keveset árul el érdekes könyvében, amelynek ezt a címet adta: „A Kaiserhoftól a birodalmi kancellárságig.“ Göbbels propagandája egyenes vonalú, nev skertel, nem habozik, nem hátrál meg az erőszak előtt. Legfőbb dogmája a támadás. Azt tartja, hogy egyedül a támadás hatásos. Támadni kell, mielőtt az ellenfél tudná, hogy mi történik, mi vár rá és mivel akarunk támadni. A védekezésre kényszerített propaganda már eleve halálra van ítélve, nincs dinamikája, ereje és bátorsága. Göbbels támad és nem hagyja legyőzni magát. És győz, diadalmaskodik. A harcban ezer és egy ötlettel győzi, minden nap új és új gondolatokkal jön, sokat dolgozik, de a siker nem is marad el mellőle. Lassan mindent propagandája szolgálatába állít, a sajtót, a rádiót, a színházat és a filmet is. 1933-ban Hitlerpropagandaminiszterré nevezi ki s ekkor már minden a kezében fut össze, ő a birodalom kultúráiig életének legfőbb és legönállóbb irányítója. Pozícióját mindmáig megtartotta. Egy idő óta ugyan úgy látszik, mintha nem foglalná el azt a helyet, mint korábban, értve alatta azt, hogy már nem a rezsim sztárja, aki mindig Hitler oldala mellett áll és a vezérrel együtt fényképezik le. Keveset látni Hitler társaságában, de az utóbbi időben ismét visszatért a kegyekbe, cikkei sűrűn jelennek meg a párt orgánumaiban s beszédeket is tart, ha nem is annyit, mint régebben. Magánügyek játszottak közre s Hitler, aki semmiben sem ismer tréfát, Göbbels magánéletét is szeplőtlennek akarja látni. A válságnak most már vége s Göbbels ismét a bűvös varázsló, aki kezében tartja a német nép szívét és agyát, hogy lelkesítsen és meggyőzzön a mai nehéz időkben, amikor annyira szükség van az egyöntetű közvéleményre, hogy a tömegek egységesen sorakozzanak a vezető háta mögött. . Huszonöt év előtt tört ki a világhábor Világtörténelmi események az egykori lapok tükrében A lavina, amit 1914 június 24-én Princip Gavrila szerb diák revolverlövése Serajevóban elindított, tulajdonképpen csak egy hónap múlva, július 23-án kezdte meg végzetes görgését, amikor az osztrák-magyar birodalom külügyminisztere ultimátumot intézett Szerbiához. Ezt az ultimátumot Szerbia nem fogadta el és 1914 július hó 25-én délután 6 órakor a Monarchia belgrádi követe, Giessl báró, a követség egész személyzetével elhagyta Belgrádot, ami a háború megindítását jelentette. 25 év telt el azóta. Az idén érte el a világháború megindulásának negyedszázados fordulóját s azok, akik akkor születtek, ma már maguk is katonaköteles korban, aggódással szemlélik a mai világpolitikai eseményeket. Ami 25 év előtt történt, az ma már a világtörténelemé. Az egykorú lapok drámai hangú táviratokban és cikkekben számoltak be a sorsdöntő eseményekről: „Átadták a demarsot", jelentették feltűnően nagy címbetükkel 1914 július 14-én a lapok, s részletesen közölték is az ultimátum 10 pontból álló szövegét. Kétnapi feszült, ideges várakozás után, július 26-án különkiadások adták hírül, hogy „Itt a háború Szerbiával.“ „A kocka el van vetve — olvassuk egyik huszonötéves lapban — Belgrádot elhagyta az osztrák-magyar követ. Hat óra előtt 10 perccel Pavics átadta Giessl követnek Szerbia válaszát a bécsi külügyminisztérium jegyzékére. Giessl azonban kijelentette, hogy a válasz nem kielégítő és 6 óra 5 perckor, tehát Szerbia válaszának átadása után 15 perccel, a követség egész személyzetével elhagyta Belgrádot. Ez a hadiállapot kezdetét jelentette. Szerbia előre tudta, hogy válaszjegyzéke el nem fogadható. A választ csak 6 óra felé adták át, de már 3 órakor elrendelték egész Szerbiában a mozgósítást s az ország székhelyét Kragujevácba tették át. Válságos nehéz napok kezdődtek ezzel. Ezután részletes táviratok, riportok következnek. Ahogy forgatom a huszonöt év előtti újságot, filmszerű gyorsasággal peregnek le az akkori események. A cikkek, táviratok címei is sokat mondanak: — Háború Ausztria-Magyarország és Szerbia között. A szerb hadsereget mozgósították. A belgrádi kormány elmenekült. Oroszország halasztást kér. Giessl családja is elutazott Belgrádból. Szerbiában elrendelték az általános mozgósítást. Giessl követet ünnepelték Zimonyban. A fegyveres beavatkozás felé. Az orosz mozgósítás. Belgrádot megszállták. Az első ágyulövés. Mindezt egy július 26-iki újságból írtam ki. Másnap, 27-én még ezeknél is többetmondó címek villannak fel a lapoldalokról: Háború Szerbiával! A szerb udvar elmentkült. Putnik vajdát Budapesten elfogták. „Minden odavan" — mondta Putnik vajda elfogatásakor. — Életbe léptek országszerte a kivételes törvények. Elrendelték a mozgósítást. És ezzel eljutott Középeurópa népe a hadiállapothoz, miután július 28-át követőleg, 31-én az általános mozgósítást is elrendelte a Monarchia, mert nemcsak a szerbek, hanem még július 21-én az oroszok is megkezdték felvonulásukat a német—osztrák határon s erre természetesen a németek is mozgósítással feleltek, augusztus 1-én hadat szenve az oroszoknak. Ezt követte azután augusztus 2-án a franciák mozgósítása, majd a németek hadüzenete a franciáknak, ami már a világháborút jelentette. Világháború... ökölny betűk mennydörgik a július 29-iki lapok első oldalairól. Akkor még senki sem sejtette, mennyi vért, szenvedést, nyomorúságot, pusztulást, elkeseredést, bajt, bűnt jelent ez a szó: világháború. Ma már mindenki tudja. Még az is, aki a világháború kitörésekor meg sem született. Megdördültek az első ágyuk! Ezt a távirati hírt ezer és ezer lélek visszhangozta reszketőn s a legtöbbjük nem is sejtette, mit jelent az, ha megdördülnek az ágyuk. Huszonöt év telt el azóta. A negyedszázados fordulón minden lélek úgy fohászkodik: Istenem, mented meg a világot — újabb világháború veszedelmétől! (—1°) Kállay Miklós:* Báthory István Galanyi György bevezető tanulmányával, térképpel, mümellékletekkel. — Ara főzve 247 idei, kötve 342 Lei. Báthory István életének megoldására csak Kállay Miklós vállalkozhatott, ki Jókaira emlékeztető gazdat áradásu fantáziájával hiánytanul átéli Báthory gazdag eszövevényes életének minden megépő, új fordulatát. Olyan történelmi film pereg le előttünk, melynek minden jelenete új értékkel és földméréssel gazdagítja a mai nemzedék életét. Dante kiadás.