Magyar Lapok, 1940. január-március (9. évfolyam, 1-70. szám)
1940-01-03 / 1. szám
Ém hasonló napiparancsot adzott ki a* orvz ágőrökhöz. Napiparancsot adtak ki Ion Ilinsu tábornok nemzetvédelmi miniszter és Panl Teodorescu, légügyi és tengerészeti miniszter. A* újévi napiparancsok Hangoztatják a hadsereg jelentőségét egy nemzet életében és az Uralkodó, Mihály Nagyvajda és a Dinasztia éltetésével fejeződtek be. Nagyvárad és Bihar megye üdvözlő távirata Őfelségéhez és a miniszterelnökhöz Nagyimád. Saját tud. Aa újév alkalmából a vármegyeházán könyvet fektettek fel, amelybe Őfelsége a királyhoz és a kormány elnökéhez intézett üdvözlő táviratok szövegét írták. A vármegyeházán az egyházak, a hatóságok, a különböző intézmények és egyesületek vezetői és képviselő faji és felekezeti különbség nélkül aláírták a felfektetett íveket. Minden esztendőben szokásos gesztus volt el, de az idén m még impozánsabb mértékben mutatkozott meg a jókívánságok kifejezése. Ezeknek a hatása alatt Popoviciu Nicolae görög keleti püspök, Fre® diu Vaier görög katolikus püspök, Gh. Stoenescu tábornok helyőrségparancettok, Todoruţ Valér megyei prefektus és Augustin Chirin polgármester aláírásával a város lakossága nevében a következő táviratot intézték őfellé.Az esztendő első napján Bihar megye és Nagyvárad lakosságának és katonai helyőrségének első gondolata a román nép sorsának Nagy Vezetője felé száll. Biztosítjuk Felségedet egész román lelkünkkel az országnak e sarkából, hogy minden időkre áttörhetetlen falat alkot itt a nép és biztosítja a határunk érinthetetlenségét. Uralkodjék Felséged felettünk s mi meg nem szűnő bizalommal tekintünk népünk fényes jövője felé s ezt kiáltjuk ma: Éljen Őfelsége II. Károly király, sorsunk Intézője, éljen Mihály trónörökös Gyulafehérvár nagyvajdája az ország holnapi Reménye!" Ugyancsak a fentiek aláírásával és a lakosság nevében Gheorghe Tatarescu miniszterelnökhöz a következő szövegű táviratot menesztették: „Az újév első napján Bihar megye és Nagyvárad város lakossága a hadsereg tagjaival egyetértésben fejezi ki az ország magas kormánya iránt elismerését értékes tevékenysége iránt, amelyet a társadalmi rend s az ország gazdasági rendjének megóvása körül kifejt és főként, hogy fenntartja a békét és határaink védelmét. Biztosítjuk a magas kormányt odaadó támogatásunkról, s egyben kívánunk boldog újesztendőt, valamint sikert a szép műhöz, mely megerősíti hazánk, Románia nyugodt jövőjét.“ Újév első napján délelőtt összegyűltek a vármegyeház összes tisztviselői és megjelentek Avram Nicolae megyei vezértitkár vezetésével Todorut .Valér tábornok-prefektus előtt. Úgy a központi, mint a megyében dolgozó összes közigazgatási tisztviselők nevében beszélt Avram vezértitkár. Beszédében hangoztatta a tisztviselői karnak azt a szilárd elhatározását, hogy bár mindig, ezúttal még nagyobb lelkesedéssel és még odaadóbb kitartással látják el teendőiket, ismervén a nemzetközi helyzet nehéz alakulásait. Jól tudják, hogy minden egyes munkáskézre és munkás elmére fokozottabb szüksége van a hazának, mint bármikor és ennek tudatában fejezik ki a kormány itteni képviselője előtt hódolatukat és odandó munkájuk ígéretét Meggyőződésük, hogy a föld, amelyben szüleik hamvai pihennek, szent és sérthetetlen és ebhez való ragaszkodásuk érzése hatja át jövőbe vetett bizalmukat. Sok boldog évet kívánnak a prefektusnak az egységes és boldog Romániában. Todoruţ prefektus meghatva fejezte ki köszönetét a tisztviselők üdvözléséért, hangsúlyozta, hogy bár rövid ideje van még köztük, máris tapasztalta odaadó tevékenységüket, s ennek tudatában is fejezi ki legjobb kívánságait, kívánva valamennyiüknek boldog új esztendőt. A megyei fogadtatás után a hatóságok vezetői a görögkeleti és görögkatolikus püspököket keresték fel, tolmácsolván a hatóságok és a köztisztviselők újévi kívánságait. fl percektor úr kasszája Írta: Péczely József Kallantyus Péter már a negyedik turnuson viselte a percektori méltóságot a faluban, ami tudnivaló, hogy „rémisztő“ iegbecsültetésnek a jele. Azt teszi az, hogy a percektor úr őrzi immáron kerek kilenc esztendeje a falu pénzét. Nono. Mindenféle költség az ő kezén fordul meg. Ő szedi be és osztja ki a járandóságokat. Fizetés, illeték, adó, bér, árenda, füstpénz .. . Csak nagy bizakodás kell ahhoz! Nagy. Mert fordulhat úgyis, hogy a keservesen összehordott pénzek cigányútra tévednek. Történtek már esetek. Azonban Kallantyus Péter nem az az ember! Két háza van a faluban, három parcellája az „Ökörjáráson“. De, amúgy se. Nincs rávalósága a máséra. Ez az. Az ő kezén nem sikkadt el soha még egy fillér se. Pedig van olyan időszak, amikor egész szívelősen összegyülemlenek a sok jó kis pénzek. Olyanformán, mint a jó kelevény a takargatás alatt. Sokszor elüti a summa a négy-ötezer pengőt. Ilyenkor azonban a percektor úr befogat a község kocsijába, bekövetkezik a városi adóhivatalba s megszabadítja magát a gondoktól. Mert a pénz gond. Akárki mit beszél. Mennél több, annál nagyobb. Ennek pedig az emberek az okai. Nono! Sokan sántikálnak a rosszba. Figyelik, lesik az alkalmat. Ki, hova dugja a festenivalóját. Szalmazsákba, félszer alá, ládafiába? . . . Egy sötét éjszaka aztán beóvakodnak a tetthelyre feszítővasakkal ... Vannak ugyan újabban nagy vanferslógok, melyeket a németek fabrikáltak a pénzek őrzétére, ^rexbhájból“. De a jó tolvaj fog egy fejszét s csak kifeszegek. Példázz, »Vágok. Ellenben a test gúnya már egészen !___ Rubrika. A rokk betűe zsebje ... Ámbár a zsebtolvajokról is sokszor sokat lehet olvasni. De ennek is van patikája, mint mindennek. Ott a csizmaszár! Onnan ugyan a pénzt semmiféle furfanggal nem tudja kimesterkedni senki! Még a született tolvaj se! Igaz, vannak finnyás népek, akik a jó bagaria-szagot nem szívlelik. Fintoogatják az orrukat. Mint a jegyző... Az is csavargatja a fejét a bankók számbavételénél. Húzogatja a nyakát. Szipákol ... * Híre futott a faluba, hogy a jegyző vertbárból készült kasszát vásárolt a falu részére. Amikor hozták, meg is bámulták a népek a nehéz mesterséget, mely alatt csak úgy nyikorgott-nyekergett a község kocsija. Ölbe vitte be hat ember a tanácsházba. Jófogásu hat markos ember emelte, fogta s mégis csak topogva haladtak vele. Jó János, Ács Péter, Mihály, a kisbiró . . . Szuszogtak a teher alatt. Nagy eset volt ez a faluban. Sokan nem is győzték árnyézással. Kit a súlya, kit a szép zöld színe, kit meg a formázata fogta meg. De volt olyan is, aki a furfangos závárzatával nem győzött betelni. Csak éppen a percektor úrnak nem tetszett az alkotmány. Főként azért, mert a jegyző követelte, hogy a pénzeket azonnal bele kell olvasni. Ami a noszogatásra meg is történt az egész nagyvilági nyilvánosság előtt. Egyik rubrikájába tették a nagyobb numerusú bankókat, másikba a kisebbeket. Az ezüstnek külön fiókja volt. A réznek is. A percektor úr, amint a csizmaszárból beolvasta a pénzt, egyet fohászkodott! aztán becsattantotta a vasajtót. A népek egykét sóhajtás elteltével követelték: — Meg kell nézni, hogy benne van-e még! Megnézték. Benne volt. Csak nagy lelki megnyugovás az! Az emberek némi tusakodás után elezéledtel ki erre, ki arra. A percektor úr is ballagott hazafelé. Kókt hozó fejjel, kedveezegetten lépegetett a Kövesen. Félúton megállt. Fölütötte a fejét , aztán a szürkület sört södő fátyla alatt visszaóvakodott a faluházihoz ... Benyitott a tanácsterembe... * Másnap reggel a kisbíró lélekszakadva tőrt tett a percektor úr házához. Hogy ott nem talált ki a szőllőhegyre. Mikor meglátta Kallantyus urmat a barázdák között, meglobogtatta a fejér lekapott kalapot, de a másik kezével i® integető legyintgetett, semmizett... Mikor odaért a gazda elé, csak hápogott, mi a tömött ruca, de érthető szót nem tudott kiad az első pillanatokban. Úgy, hogy a percektor tudakolta: — No? ... Mi a? . .. Mongyad! A Tolsb író kapkodott a szó után: — A vertháj... A vertháj . .. — Mi van a verthájjal? __ Szétverték az eccaka!... Kifosztották Hogy egy cseppet levegőhöz jutott, elsoro — A bíró sír födözte föl az esetet«, os izt a gyár tüzet kiáltott. A harangokat félreverette Gyüttek a népek . . . Majd a csendőrök.. .• MAGYAR LAPOK IX. '■ artm. — Szeret!, 1930. farra*- 3 Január elseje a külföldi fővárosokban Ünnepi lakoma a francia köztársasági elnöknél. Az elnök Gamelin tábornok útján üdvözölte a hadsereget Párizsból jelentik. A január elsejei változatos fogadtatások a szokásos ünnepélyét, keretben folytak le az Elysée palotában. Lebrun elnök villásreggelin látta vendégül a tisztelgő minisztereket, a becsületrend nagykancellárját, Gamelin tábornokot és a prefektusokat. Lebrun ez alkalommal Gamelinhez intézte szavait és kifejtette előtte azt a francia és angol álláspontot, hogy a francia haderő a népek szabadságáért, a civilizációért, a jogért és a haza ügyéért harcol. A francia katonák — úgymond — angol bajtársaikkal együtt minden akadályon keresztül folytatják a harcot a végső győzelemig. A spanyol ijesztendő Madridból jelentik: Franco tábornok vasárnap este rádióbeszédet intézett, a spanyol néphez. Ebben hangoztatta, hogy Spanyolország felfogásában csatlakozott a katolikus egyházhoz és annak szeretet leányához, Olaszországhoz, valamint mindazokhoz az államokhoz, amelek a béke érdekében együtt akarnak működni Bárhogy végződjék — úgymond — a bábom, az eredmény katasztrófáiig lesz. A fegyelem felbomlik és a demagógia leszüreteli a maga gyümölcsét. A finn elnök újévi beszéde köszöni és kéri a segítséget Helsinkinél jelentik. Kallio finn köztársasági elnök újévi beszédében élesen elítélte a szovjet magatartását. Megköszönte a külföld által eddig Szinnországnak nyújtott segítséget és kijelentene, nyilvánvaló, hogy a helyzet gyors megoldásához aktív segítségre van szükség az arcvonalon. Bolgár—jugoszláv üdvözletváltás Belgrádból jelentik: Cvetkovics jugoszláv és Kiosere Ivanoff bolgár miniszterelnök az újév alkalmából meleghangú táviratot váltott. Cvetkovics kijelentette a „Vreme“ munkatársának, hogy Jugoszlávia külpolitikája az eddigi uton halad, ami biztosítja az ország feltétlen külső biztonságát. Jugoszlávia minden erőfeszítését a jószomszédság és a szigorú semlegesség fenntartására irányítja. A német nép üdvözlete a kancellárhoz Berlinből jelentik: Frick német birodalmi belügyminiszter újévi táviratot intézett Hitler birodalmi vezérhez. A távirat mintegy a német nép nevében kifejezett válasz a vezér kiáltványára. (A kiáltványt lapunk más helyén közöljük.) A belügyminiszter távirata így szól: " A német nemzet azzal a hivő bizonyossággal lép az új esztendőbe, hogy az ön vezetésével a győzelem és az új, boldogabb jövő felé halad. Ez a jövendő a béke és a közjólét jegyében következik be.