Magyar Lapok, 1940. január-március (9. évfolyam, 1-70. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Ém hasonló napiparancsot adzott ki a* orvz ágőrök­höz. Napiparancsot adtak ki Ion Ilinsu tábornok nemzetvédelmi miniszter és Panl Teodorescu, lég­ügyi és tengerészeti miniszter. A* újévi napiparan­csok Hangoztatják a hadsereg jelentőségét egy nemzet életében és az Uralkodó, Mihály Nagy­­vajda és a Dinasztia éltetésével fejeződtek be. Nagyvárad és Bihar megye üdvözlő távirata Őfelségéhez és a miniszterelnökhöz Nagyim­ád. Saját tud. Aa újév alkalmából a vármegyeházán könyvet fektettek fel, amelybe Őfelsége a királyhoz és a kormány elnökéhez in­tézett üdvözlő táviratok szövegét írták. A vár­­megyeházán az egyházak, a hatóságok, a külön­böző intézmények és egyesületek vezetői és kép­viselő faji és felekezeti különbség nélkül aláírták a felfektetett íveket. Minden esztendőben szoká­sos gesztus volt el, de az idén m még impozánsabb mértékben mutatkozott meg a jókívánságok kife­jezése. Ezeknek a hatása alatt Popoviciu Nicolae görög keleti püspök, Fre® diu Vaier görög katolikus püspök, Gh. Stoenescu tábornok helyőrségparan­ce­ttok, Todoruţ Valér megyei prefektus és Augustin Chirin polgármester aláírásával a város lakossága nevében a következő táviratot intézték őfellé­.Az esztendő első napján Bihar me­gye és Nagyvárad lakosságának és katonai helyőrségé­nek első gondolata a román nép sorsának Nagy Vezetője felé száll. Biztosítjuk Felségedet egész román lelkünkkel az országnak­ e sarkából, hogy minden időkre áttörhetetlen falat alkot itt a nép és biztosítja a határunk érinthetetlenségét. Uralkodjék Felséged felettünk s mi meg nem szűnő bizalommal tekintünk népünk fényes jö­vője felé s ezt kiáltjuk ma: Éljen Őfelsége II. Károly király, sorsunk Intézője, éljen Mihály trónörökös Gyulafehérvár nagyvajdája az ország holnapi Reménye!" Ugyancsak a fentiek aláírásával és a lakosság nevében Gheorghe Tatarescu miniszterelnökhöz a következő szövegű táviratot menesztették: „Az újév első napján Bihar megye és Nagy­várad város lakossága a hadsereg tagjaival egyet­értésben fejezi ki az ország magas kormánya iránt elismerését értékes tevékenysége iránt, amelyet a társadalmi rend s az ország gazdasági rendjének megóvása körül kifejt és főként, hogy fenntartja a békét és határaink védelmét. Biztosítjuk a magas kormányt odaadó támoga­tásunkról, s egyben kívánunk boldog újeszten­­dőt, valamint sikert a szép műhöz, mely meg­erősíti hazánk, Románia nyugodt jövőjét.“ Újév első napján délelőtt összegyűltek a vár­megyeház összes tisztviselői és megjelentek Avram Nicolae megyei vezértitkár vezetésével Todorut .Valér tábornok-prefektus előtt. Úgy a központi, mint a megyében dolgozó összes közigazgatási tisztviselők nevében beszélt Avram vezértitkár. Beszédében hangoztatta a tisztviselői karnak azt a szilárd elhatározását, hogy bár mindig, ezúttal még nagyobb lelkesedéssel és még odaadóbb kitar­tással látják el teendőiket, ismervén a nemzetközi helyzet nehéz alakulásait. Jól tudják, hogy minden egyes munkáskézre és munkás elmére fokozottabb szüksége van a hazának, mint bármikor és ennek tudatában fejezik ki a kormány itteni képviselője előtt hódolatukat és odandó munkájuk ígéretét Meggyőződésük, hogy a föld, amelyben szüleik hamvai pihennek, szent és sérthetetlen és ebhez való ragaszkodásuk érzése hatja át jövőbe vetett bizalmukat. Sok boldog évet kívánnak a prefektus­nak az egységes és boldog Romániában. Todoruţ prefektus meghatva fejezte ki köszö­netét a tisztviselők üdvözléséért, hangsúlyozta, hogy bár rövid ideje van még köztük, máris ta­pasztalta odaadó tevékenységüket, s ennek tudatá­ban is fejezi ki legjobb kívánságait, kívánva vala­mennyiüknek boldog új eszten­dőt. A megyei fogadtatás után a hatóságok vezetői a görögkeleti és görögkatolikus püspököket keres­ték fel, tolmácsolván a hatóságok és a köztisztvi­selők újévi kívánságait. fl percektor úr kasszája Írta: Péczely József Kallantyus Péter már a negyedik turnuson viselte a percektori méltóságot a faluban, ami tudnivaló, hogy „rémisztő“ i­egbecsü­ltetésnek a jele. Azt teszi az, hogy a percektor úr őrzi immá­ron kerek kilenc esztendeje a falu pénzét. Nono. Mindenféle költség az ő kezén fordul meg. Ő szedi be és osztja ki a járandóságokat. Fizetés, illeték, adó, bér, árenda, füstpénz .. . Csak nagy bizako­dás kell ahhoz! Nagy. Mert fordulhat úgyis, hogy a keservesen összehordott pénzek cigányútra té­vednek. Történtek már esetek. Azonban Kallan­­tyus Péter nem az az ember! Két háza van a faluban, három parcellája az „Ökörjáráson“. De, amúgy se. Nincs rávalósága a máséra. Ez az. Az ő kezén nem sikkadt el soha még egy fillér se. Pe­dig van olyan időszak, amikor egész szívelősen összegyülemlenek a sok jó kis pénzek. Olyanfor­mán, mint a jó kelevény a takargatás alatt. Sokszor elüti a summa a négy-ötezer pengőt. Ilyenkor azonban a percektor úr befogat a község kocsijába, bekövetkezik a városi adóhivatalba s megszabadítja magát a gondoktól. Mert a pénz gond. Akárki mit beszél. Mennél több, annál nagyobb. Ennek pedig az emberek az okai. Nono! Sokan sántikálnak a rosszba. Figyelik, lesik az alkalmat. Ki, hova dugja a festenivalóját. Szalmazsákba, félszer alá, ládafiába? . . . Egy sötét éjszaka aztán beóvakodnak a tetthelyre feszítő­­v­asakkal ... Vannak ugyan újabban nagy vanferslógok, melyeket a németek fabrikáltak a pénzek őrzé­­tére, ^rexbhájból“. De a jó tolvaj fog egy fejszét s csak kifeszegek­. Példázz, »Vágok. Ellenben a test­ gúnya már egészen !___ Rubrika. A rokk betűe zsebje ... Ámbár a zsebtolvajokról is sokszor sokat lehet olvasni. De ennek is van patikája, mint mindennek. Ott a csizmaszár! Onnan ugyan a pénzt semmiféle furfanggal nem tudja kimester­kedni senki! Még a született tolvaj se! Igaz, van­nak finnyás népek, akik a jó bagaria-szagot nem szívlelik. Fint­oogatják az orrukat. Mint a jegyző... Az is csavargatja a fejét a bankók számbavételé­nél. Húzogatja a nyakát. Szipákol ... * Híre futott a faluba, hogy a jegyző vertbár­ból készült kasszát vásárolt a falu részére. Ami­kor hozták, meg is­­ bámulták a népek a nehéz mesterséget, mely alatt csak úgy nyikorgott-nye­­kergett a község kocsija. Ölbe vitte be hat ember a tanácsházba. Jó­­fogásu hat markos ember emelte, fogta s mégis csak topogva haladtak vele. Jó János, Ács Péter, Mihály, a kisbiró . . . Szuszogtak a teher alatt. Nagy eset volt ez a faluban. Sokan nem is győzték árnyézással. Kit a sú­lya, kit a szép zöld színe, kit meg a formázata fogta meg. De volt olyan is, aki a furfangos zá­várzatával nem győzött betelni. Csak éppen a percektor úrnak nem tetszett az alkotmány. Fő­ként azért, mert a jegyző követelte, hogy a pén­zeket azonnal bele kell olvasni. Ami a noszoga­tásra meg is történt az egész nagyvilági nyilvá­nosság előtt. Egyik rubrikájába tették a nagyobb numerusú bankókat, másikba a kisebbeket. Az ezüstnek külön fiókja volt. A réznek is. A percektor úr, amint a csizmaszárból be­olvasta a pénzt, egyet fohászkodott! aztán becsat­tantotta a vasajtót. A népek egykét sóhajtás elteltével követel­ték: — Meg kell nézni, hogy benne van-e még! Megnézték. Benne volt. Csak nagy lelki megnyugovás az! Az emberek némi tusakodás után elezéledtel ki erre, ki arra. A percektor úr is ballagott hazafelé. Kókt hozó fejjel, kedveezegetten lépegetett a Kövesen. Félúton megállt. Fölütötte a fejét , aztán a szürkület sört södő fátyla alatt visszaóvakodott a faluházi­hoz ... Benyitott a tanácsterembe... * Másnap reggel a kisbíró lélekszakadva tőrt tett a percektor úr házához. Hogy ott nem talált ki a szőllőhegyre. Mikor meglátta Kallantyus ur­mat a barázdák között, meglobogtatta a fejér lekapott kalapot, de a másik kezével i® integető legyintgetett, semmizett... Mikor odaért a gazda elé, csak hápogott, mi a tömött ruca, de érthető szót nem tudott kiad az első pillanatokban. Úgy, hogy a percektor tudakolta: — No? ... Mi a? . .. Mongyad! A Tolsb író kapkodott a szó után: — A vertháj... A vertháj . .. — Mi van a verthájjal? __ Szétverték az eccaka!... Kifosztották Hogy egy cseppet levegőhöz jutott, elsoro — A bíró sír födözte föl az esetet«, os izt a gyár tüzet kiáltott. A harangokat félreverette Gyüttek a népek . . . Majd a csendőrök.. .• MAGYAR LAPOK IX. '­■ artm. — Szeret!, 1930. farra*- 3 Január elseje a külföldi fővárosokban Ünnepi lakoma a francia köztársasági elnöknél. Az elnök Gamelin tábornok útján üdvözölte a hadsereget Párizsból jelentik. A január elsejei változa­tos fogadtatások a szokásos ünnepélyét, keretben folytak le az Elysée palotában. Lebrun eln­ök villásreggeli­n látta vendégül a tisztelgő minisz­tereket, a becsületrend nagykancellárját, Game­­lin tábornokot és a prefektusokat. Lebrun ez al­kalommal Gamelinhez intézte szavait és kifej­tette előtte azt a francia és angol áll­áspontot, hogy a francia haderő a népek szabadságáért, a civilizációért, a jogért és a haza ügyéért harcol. A francia katonák — úgymond — angol bajt­ár­­saikkal együtt minden akadályon keresztül foly­tatják a harcot a végső győzelemig. A spanyol ijesztendő Madridból jelentik: Franco tábornok va­sárnap este rádióbeszédet intézett, a spanyol nép­hez. Ebben hangoztatta, hogy Spanyolország fel­fogásában csatlakozott a katolikus egyházhoz és annak szeretet leányához, Olaszországhoz, vala­mint mindazokhoz az államokhoz, ame­lek a béke érdekében együtt akarnak működni Bár­hogy végződjék — úgymond — a bábom, az eredmény katasztrófáiig lesz. A fegyelem fe­lb­om­­lik és a demagógia leszüreteli a maga gyümöl­csét. A finn elnök újévi beszéde köszöni és kéri a segítséget Helsinkinél jelentik. Kallio finn köztársa­sági elnök újévi beszédében élesen elítélte a szov­jet magatartását. Megköszönte a külföld által ed­dig Szinnországnak nyújtott segítséget és kijelen­tene, nyilvánvaló, hogy a helyzet gyors megoldá­sához aktív segítségre van szükség az arcvo­nalon. Bolgár—jugoszláv üdvözletváltás Belgrádból jelentik: Cvetkovics jugo­szláv és Kiosere Ivanoff bolgár miniszter­­elnök az újév alkalmából meleghangú táviratot váltott. Cvetkovics kijelentette a „Vreme“ mun­katársának, hogy Jugoszlávia külpolitikája az eddigi uton halad, ami biztosítja az ország fel­tétlen külső biztonságát. Jugoszlávia minden erőfeszítését a jószomszédság és a szigorú semle­gesség fenntartására irányítja. A német nép üdvözlete a kancellárhoz Berlinből jelentik: Frick német birodalmi belügyminiszter újévi táviratot intézett Hitler birodalmi vezérhez.­­ A távirat mintegy a német nép nevében kifejezett válasz a vezér ki­áltványára. (A kiáltványt lapunk más helyén közöljük.) A belügyminiszter távirata így szól: " A német nemzet azzal a hivő bizonyosság­gal lép az új esztendőbe, hogy az ön vezetésével a győzelem és az új, boldogabb jövő felé halad. Ez a jövendő a béke és a közjólét jegyében kö­vetkezik be.

Next