Magyar Lettre Internationale 1992. tél (7. szám)
FALOMLÁS UTÁN - Reich, Jens: Az enyhülés kollapszusa
számba megy, hogy már nem éljük át a Kelet megrázkódtatásainak mindegyikét. Tisztelet- és becsületbéli Wessik lettünk, csakhogy milyen tisztelet és becsület alapján? Kelet-Németországban a zsidózáshoz már nincsenek zsidók. De az agressziók levezetésére szükség esetén nálunk is akad majd kisebbség. Minél jelentéktelenebb, annál jobb. Polgárd Üldözött fajták, veszélyeztetett fajták. Veszélyeztetettek például Kelet-Németországban: a polgárjogi harcosok. Bosszúszomjat vetnek a szemükre. Bärbel Bohley megint névtelen telefonhívásokat kap: „Te náci ringyó!” A keleti országrészben a bennszülött politikusok ingatag talajon mozognak, különösen a politizáló értelmiségiek és lelkipásztorok, a békés ellenállás, az első órák hősei. Egy papírzsák, teli aktakötegekkel mindig leleplezheti őket, így lesz az ember apostolból Júdássá. Avagy Paulusból Saulusszá, szellemfilozófusból buzgó fanatikussá, mellényzseb-diktátorrá, ha a problémák nem megoldhatóak, ha a nemzeti felbuzdulás bűnbakokat üldöz, és a valamikori másként gondolkodókat a pajzsára emeli. Veszélyeztetettek a nem hivatalos munkatársak. Mily ironikus történelmi fordulat! Az ember kollégájáról szóló névtelen jelentést ellátják egy névvel, és az illető elé tárják. A névtelen levél dialektikus tagadása, az évek, évtizedek múltán nevesítődnek. Mi legyen a papírhegyekkel? Lekerüljenek a bunkerbe, a beton alá, amint az Csernobilban történt? Vagy máglyára hányják őket, és rendezzenek autodafét, mint a nemzetiszocialisták 1933-ban? „Átadom a lányoknak a Stasi-bürokrata, a Stasi-titkár, a Stasi-jegyző, a Stasi-ügyvéd jelentéseit. Vagy hatalmas könyvtárat kellene berendezni asztalok és olvasólámpák százaival? S mindenkit arra kötelezni, hogy addig olvassák elejétől végig az összes aktát, amíg a poros információk már a könyökükön jönnek ki? Bírósági komédiák, kártérítési perek? Elítéltetni azt a feljelentőt, aki akkoriban megakasztotta a karrieremet azzal, hogy névtelen befolyását érvényesítette? Minden áldott este a Keleti Gyarmati Televízióban egy olyan non-stop show-műsort nézni, amelynek témája: a múlt feldolgozása, a Stasi áldozatai és a Stasi tettesei közötti beszélgetés a mindenkori önéletrajz helyreállítása érdekében? A leszereltek A rajtakapott bűnösök parádéja: csökönyösen makacsok - magukat ostobának tettetők - álcázott áldozatok - megtértek - belátók - bűnbánók. E bürokratikus zsarnokság egyik meghatározója éppen az a mondás volt: Ami megtörtént, rossz volt, de ezt senki sem akarta. De hiszen sok százezeren voltak, akik valamikor egyszer hittek. Nem lehetett mégsem minden kezdettől fogva, már eleve opportunizmus. Hol van hát legalább egy is közülük, aki ma is vállalja a hitét? Hol van a maga körül csapkodó, a vehemens indulattal védekező? Hol vannak mind, akik egy korszakkal későbbi szocializmust láttak maguk előtt, minden gyermekbetegsége ellenére? Egyetlen „leszerelt” létezik, Hermann Kant, aki védekezik, aki harap és karmol és köpköd maga körül. Azonos maradt önmagával, és ugyanazok az ellenségei is, mint azelőtt. Csodálatos, hogy ugyanazokat a bonyolult szóvirágokat és szógirlandokat csűri-csavarja, mint akkoriban, amikor félszívvel Biermann kiutasítását támogatta, és ugyanakkor egy jelzett távolságtartással felhívta a figyelmet ezeknek az intézkedéseknek a negatív következményeire, miközben mégis a nagyobb ügy mellett foglalt állást. Aki odaátról uszít, ahelyett, hogy szelíd iróniával bírálna itt köztünk, azt nekem is el kell ítélnem. Az idő múlásával eltűnik a szemét is. De még ezzel az utolsó mohikánnal sem kerül sor egy nagyszabású, érdemi vitára. Hallják vagy olvassák a szentenciát, de minek menjenek az arénába, a méregfog kitört, mi értelme lenne egy komolytalanná vált, tét nélküli játéknak. A stasi mint szerzetesrend Az NDK államvédelme olyan volt, mint egy jezsuita rend. Felesküdött közösséget alakítottak ki maguknak, az egyes embereknek már a puszta odatartozás önérzetet adott. „A Párt pajzsa és kardja.” A titkos anyagok kezelése, az elhallgatott dolgok aurája, az összezárt ajkak, a legbensőbb összefüggések jobb, mélyebb tudása nagy vonzerőt gyakorolt a kívülállókra, még a magasabb hatalmi pozíciókban is. És minden társadalomban vannak emberek, akik alázatosan reagálnak a Rend fellépésére. A hasonlóság az ellenreformáció Jézus Társaságával nem volt véletlen. A CSEKA az ellenforradalom eszköze lett, nem a forradalomé. A reformációk újrakeresztelőket szülnek, megvadult spontikat, az ellenreformáció pedig létrehozza a titkos rendet azzal a céllal, hogy a társadalom minden spontaneitását felbomlassza, az általános és mindenre kiterjedő ellenőrzés tudta révén. A titkos rendnek különféle osztályai, részlegei voltak, amelyek egymástól teljesen eltérő módon működtek. Léteztek a vizsgálatokat irányító részleg kínzó emberei, volt a büntetésvégrehajtás, voltak a verőbandák, aztán a krokodilok, akik négyesével parkoltak a házak kapui előtt, és a hüllők érzelemmentes tekintetével meredtek maguk elé, ha valaki benézett a kocsijukba. S voltak eztán a drótrángatók, a marionett-figurák mozgatói, akiket „irányító-tiszteknek” neveztek. És voltak az értelmiségiek, a műveltek, akik ügyesen, gya-Számunkra, akik itt az „Új-Nyugaton" élünk, újdonság-számba megy, hogy már nem éljük át a Kelet megrázkódtatásainak mindegyikét.