Magyar Lettre Internationale 1993. tavasz (8. szám)

Tartalom

_____ _ __________ _ | LU ____ I / P­LU ■s I Kedves olvasóink, barátaink, e számunkkal harmadik évét kezdi a MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE. Minthogy örvendetes módon soha ennyi színvonalas kulturális folyóirat nem vetélkedett a hazai olvasókért, úgy hisszük, meg lehetünk elégedve azzal, hogy forgalmazóink, terjesztőink szerint a Magyar Lettre a legkere­settebbek sorába tartozik, anélkül, hogy a színvonal dolgában a legcseké­lyebb engedményt is tettük volna. De elsősorban annak örülünk, hogy tíz európai laptársunkat követve ki tudtuk alakítani és el tudtuk fogadtatni a Magyar Lettre sajátos, minden más hazai folyóirattól eltérő arculatát, feladatkörét és szerkesztési elveit. Hogy ez mit jelent, azt legújabb számunk is híven megjeleníti. A filozófia a világban való tájékozódásunk és életvitelünk legáltalánosabb kérdéseire hivatott felelni. Idehaza azonban - ahol az elmúlt évtizedekben a nem marxista tanok terjesztését szigorú anatémák gátolták -, igencsak megnehezült annak megismerése, hogy a modern filozófia különféle irány­zatai milyen válaszokat kínálnak a mindnyájunkat foglalkoztató végső kérdésekre. E számunkban a modern filozófia egymással perelő irányzatai közt segít eligazodni, és kínál Ariadne-fonalat a nem szakértőknek a sidney-i egyetem tanára, Márkus György, a tudományfilozófia amerikai professzora, Paul Feyerabend, és a filozófus-író, Umberto Eco, aki a saját írói munkásságát boncolgatva világítja meg a szemiotikának és az irodalomnak az egymásra hatását. Áttételesen, de mégis csak a filozófia nagy kérdéseit elemzi Heller Ágnes, a New York-i New School egyetem tanára szellemes, okos írásában, amely­ben a 17. századi filozófus, Leibniz nevében méltatja Milan Kundera leg­újabb, Halhatatlanság című, életművének egyik legjobb regényét. Leib­niznek a cseh íróhoz adresszált levelei annyira megnyerték a címzett tetszését, hogy engedélyezte: közöljünk annyi részletet magyarul még meg nem jelent regényéből, amennyi e levelek megértéséhez szükséges. Úgy hisszük, e gombhoz varrt kabát e számunk egyik legélvezetesebb olvasmánya. Hasonlóképpen élvezetes, szórakoztató olvasmányt kínál Tábori György színműve,a Weisman és a Rézbőrű című, sajátos műfajú „zsidó western”. Legfőbb ideje, hogy idehaza is felfedezzük a hetvenes éveiben járó Táborit, aki a mai német színházak egyik legelismertebb szerzője, rendezője (sőt ha kell színésze is), aki - noha csak a harmincas évek végén hagyta el Ma­gyarországot - megkapta a német íróknak járó legmagasabb kitüntetést, a Büchner-díjat. Reméljük, hogy az idei színházi évadban a Radnóti Színház jóvoltából egy másik darabjával,a Jubileummal is megismerkedhetünk, ame­lyet ő maga állít színpadra. Tábori színművéhez hasonlóan a másság elutasítását, az idegengyűlöletet, és a mindinkább elharapódzó, az újfasiszta eszméknek szálláscsináló indu­latokat bírálja Hans Magnus Enzensberger e számunkban közölt, időnként Karinthy Frigyes humorát idéző esszéje is. A magyar demokrácia jövője szempontjából sem közömbös, hogy teret kapnak-e Németországban az „új pimaszságok”, ahogy Volker Ullrich német publicista nevezi e nyugta­lanító jelenségeket. Vannak témáink, amelyeket a történelem nem enged kipipálni. Továbbra sem hallgathatunk „Európa botrányáról.” Továbbra is teret adunk olyan szerb, horvát, bosnyák íróknak, tudósoknak, akik nem haj­landók osztozni az „írástudók árulásában”, és hangot kívánnak adni a maguk tiltakozásának. Tudjuk, a megkongatott harang „értünk is szól.” Előző számunkban a bosnyák Emir Kusturicát,a spanyol Pedro Almodovart,a lengyel Roman Polanskit,a belga Jaco van Dormaelt és a görög Theo Angelopulost faggattuk a nemzeti filmgyártás lehetőségeiről, az európai film mibenlétéről, és az amerikai film konkurrenciájáról. Most, Váradi Júlia ösztönzésére, Szabó István magyar filmrendező vállalkozik ugyanezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Nem zártuk le a modern építőművészet és a várostervezés egymásba fonódó tárgykörének szentelt cikksorozatunkat sem. Nem tehettük, mert - a kialakuló hagyománynak megfelelően - e számunk megjelenését követően is megtartjuk a Lettre - napokat. Ezúttal Városok fejlődése és identitása címmel nemzetközi városépítészeti konferenciát rendezünk. Ennek a találkozónak az egyik előadója, e számunk szerzője Meggyesi Tamás, a budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztikai Intézetének vezetője, aki Buda­pest holnapjáról szólva elhárítja magától a jós szerepét, de úgy véli, már az is fontos eredmény, ha sikerül eljutni a legégetőbb feladatok meg­nevezéséig. Varsói tudósításában Adam Michnik egy nálunk is aktuális veszélyre hívja fel a figyelmünket: arról ír, hogy a vad antikommunista propaganda a szélsőjobb malmára hajtja a vizet, s egyben el is tereli a figyelmet a megoldásra váró társadalmi­, gazdasági feladatokról. Végezetül sajnos jeleznünk kell: az új évben számottevően növekednek folyóiratunk előállítási költségei, így arra kényszerülünk, hogy lapunk árát 110 forintra emeljük. Ez nem kevés, de még mindig nem haladja meg egy mozijegy árát. Az elháríthatatlan emeléssel egyidőben viszont kedvezményt kívánunk nyújtani a magánszemélyeknek, hűséges egyéni előfizetőinknek. Az ő esetükben számonként mindössze 3 forinttal emeltük az évi előfizetési díjat. Megértésükben bízva, várja olvasói további támogatását a MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE T ARTALOM FEJEZETEK A HALHATATLANSÁGRÓL MÁRKUS György/ERDÉLYI Ágnes: Filozófia a modernitás korában 1 Milan KUNDERA: Halhatatlanság (részletek) 8 HELLER Ágnes: Részletek a Leibniz—Kundera levelezésből 18 Paul FEYERABEND: Ismeret, elmélet nélkül 24 Umberto ECO: A nyitott műtől a Foucault-ingáig 30 MINDENNAPI GYŰLÖLET_________________ Jan KOTT: Miért lett öngyilkos Antigoné? 37 Hans Magnus ENZENSBERGER: Az idegengyűlölet öngyűlölet? 38 Volker ULLRICH: Az új pimaszság 40 TANDORI Dezső: Barangolások 42 Bogdan BOGDANOVIC: Rituális városgyilkosságok 46 Miroslav KARAULAC: A gyűlölet és a félelem földje 46 Dubravka UGRESIC: Tiszta Horvát Levegőd­ 48 Radoslav PETKOVIC: Az ötszázéves háború 49 Man és SPERBER: A gyűlöletről 53 Szergej AVERINCEV: Ha a kéz nem szorul ökölbe 54 FERDINANDY György: Feketék közt egy szibériai 57 Ursula VOSS — Peter von BECHER: Beszélgetés Tábori Györggyel 58 TÁBORI György: Weisman és a Rézbőrű (zsidó western) 62 KOMMENTÁROK ÉS VITÁK_______________ MEGGYESI Tamás: Budapest esélyei 70 SZABÓ István/VÁRADI Júlia: Az emberek megérintésének tudománya 72 KUKORELLY Endre: A szerep és a szabály 74 TUDÓSÍTÁSOK Marina WARNER: Európai örökség 75 Pascal BRUCKNER: Európa nem elég egoista 76 Adam MICHNIK: Ijesztgetnek minket 78 VERSEK René CHAR (68), ERDÉLY Miklós (33), FARKAS Zsolt (12), Jarkko LAINE (51), Derek MAHON (6), Jean- Claude RENARD (56), Pentti SAARIKOSKI (50), Dylan THOMAS (20, 27) KÉPEINK E számunkban Gémes Péter és Tandori Dezső műveit közöljük. CÍMLAP Lengyel András terve (Lugosi Lugo László fotója) tavaszi LETTRE -napok Vita a modern városépítészetről 1993.­­­árcius 26-27-én az Újvárosházán (Budapest, V. Váci u. 62-64.) JORGE SEMPRUNnal beszélget KONRÁD GYÖRGY 1993. április 15-én, csütörtökön 18 órakor a Városháza Dísztermében (Budapest, V. Városház u. 5/7.) A Tavaszi LETTRE-Napok megrendezésére a Budapesti Városháza, az Európai Kulturális Alapítvány, a Goethe Intézet, a cseh, a francia, a lengyel, az osztrák, a román és a szlovák kulturális intézetek részvételével kerül sor. *8 g s 9

Next