Magyar Lettre Internationale 1994. nyár (13. szám)

VESZEDELMES VISZONYOK - Konrád György: Laura körében

SARKADI PÉTER GRAFIKÁJA 1952. Hosszú tanterem, történelemóra, emberszag, a tanár tisztelt hallgatóságnak nevez, ami jobb, mint a kedves elvtár­sak. Én szokásom szerint a legutolsó padok egyikében igyek­szem­­ testemet itthagyva bár­­­kirepülni az ablakon. Néhány jóindulatú emberrel bástyázom körül magam, a bányász Ci­­bulkával és a paraszt Kabarkóval. Féléves bennlakó tanfolyam után elnyert szakérettségivel jöttek az egyetemre, mondták ne­kik, hogy tanuljanak, „kiemelték őket”, és ők ezt megtisztelte­tésnek vették, orosztanárok lesznek, ha minden igaz. Mind a ketten billegős, félszeg, huncut öreg legények, Uk­rajnában fogságba estek, azt is túlélték, ezt a tanulást is túl fogják élni. Kicsit súgok-segítek, mesélnek, veszekszenek, a kollégiumban is egymás mellett van az ágyuk. Ha Kabarkó kap csomagot hazulról, a feleségétől, egyedül eszi meg a nagyját, ha Cibulka kap a szüleitől, mielőtt megnézné, a munkásosztály és annak élenjáró osztaga, a bányászság képviseletében a leg­fejlettebb erkölcsről tesz tanúbizonyságot, még mielőtt kibon­taná, kiteszi az asztalra, és mindenkit odahív. Elővájár volt a Donyec-medencében, a nacsalnyikok mind elégedettek voltak tovaris Cibulkával, megmutatta a donyeckieknek, hogy mit tud egy komlói bányász, a képe felkerült a dicsőségtáblára. A taná­rok nem voltak ennyire elégedettek, mert Cibulkának a vizsga­felelés nem volt erős oldala, bár a padban szorgalmasan je­gy­ezgetett, felfoghatatlan szósalátákat összecsipegetve. Kabar­kó eszesebb volt és szeretett kitűnni példás feleleteivel, különö­sen, ha Cibulka előtt pompázhatott, akinek ilyenkor nem ma­radt más, mint Kabarkó sunyi önzésébe eregetni fáradt nyilait. Sohasem láttam őket egyedül, csak mindig párosával, aztán mégis elváltak útjaik. Kabarkó a forradalom napján haza akart menni a falujába, de elhaladván egy teherautó mellett, amelyről fegyvert osztogattak, és látva azt a járatlanságot, ahogy a mazsolák a frissen kicsomagolt géppisztolyról a fegy­verzsírt törülgetik, a dolgot nem hagyhatta annyiban, és mint katonaviselt ember egy órára kiképzőként odaállt közéjük, de mert egy óra múlva még mindig elégedetlen volt a csapat szak­tudásával, ott ragadt közöttük, vezette a harcot, három tankot felgyújtottak, majd amikor a fiatal oroszok bevették magukat egy öreg, rozsdás házba, kézigránáttal szobáról szobára ha­ladva, minddel végeztek, és csak azon bosszankodott, hogy a csapata, amelyben cigányok is voltak, utána megivott egy de­­mizson pálinkát, amit ő a cigányok könnyelműségével magya­rázott, ő vigyázott rájuk egymaga, és csak a bukás után ment haza a falujába a feleségéhez, akitől viszont Cibulka vitte el a nagy Pobeda autóval, mert ő akkorra már az állambiztonsági osztály frissen kinevezett nyomozója lett. A kihallgatás során Cibulka magázta Kabarkót, ez nem cse­kély fáradságába került, még több fejvakarást okozott az író­gép, mert a jegyzőkönyvet le kellett kopognia, és Kabarkó su­nyi tisztelettudással figyelmeztette Cibulkát a helyesírási hi­bákra. Ez bosszantó volt, méginkább, hogy Kabarkón már me­gint eluralkodott a paraszti ravaszság, és mindent letagadott. „Hát nincs önben egy szemernyi becsület sem?", kérdezte Ci­bulka megrendülten. „Még azt is képes volna letagadni, hogy szobatársak voltunk!” „Nem voltunk", mondta Kabarkó, mire Cibulka úgy kijött a sodrából, hogy behúzott egyet Kabar­ká­nak, majd át akarta adni az ügyet egy nyomozótársának, mert ez a hazug zsivány őt kihozza a sodrából, kulákfattyú lehet biz­tosan, ha cseléd is az anyja, kulákvér folyhat az ereiben, attól QwN 1 KONRÁD György A látogató Magvető, 1968 A városalapító Magvető, 1977 (Szelényi Ivánnal) Az értelmiség útja az osztályhatalomi­ Gondolat, 1989 Antipolitika. Az autonómia kísértése Codex, 1989 A cinkos Magvető, 1990 Európa köldökén Magvető, 1990 Kerti mulatság Magvető, 1991 Az újjászületés melankóliája Pátria, 1991 91-93 Pesti Szalon, 1993 »Szakma" Magyar Lettre Internationale, 1993.9.

Next