Magyar Lettre Internationale 1999. ősz (34. szám)

TUDÓSÍTÁSOK - Popov, Jevgenyij (Moszkva): Hogyan legyünk úrrá a válságon?

KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA KISS ILONA FORDÍTÁSA JEVGENYIJ POPOV MOSZKVA - Az alábbi történetet egy valaha igen gazdag embertől hallottam. Az illető alaposan tönk­rement a tavaly augusztusi pénzügyi csőd után, s bár maradt mit aprítania a tejbe, mély depresszióba esett, amikor koraősszel merő megszokásból betért doppingolni abba a bizonyos lubjankai üzletbe, amely ott ékeskedik épp szemben a rettegett Szén­, a KGB volt központi székházával (ezt az intézményt ugyan most már nem így, hanem a demokrácia tiszteletére Föderatív Biztonsági Szolgálatnak nevezik, miként hazánk, a Szovjetunió is a méltán büszkén hangzó Oroszországi Föderáció névre hallgat). De súlyosan tévednek, ha ugyanarra az üzletre gondolnak, mint a tősgyökeres moszkvaiak: nem, nem a híres-nevezetes, „Hetedik Mennyország” nevet viselő „Gasztronóm”-ról van szó, ahol a kom­csik alatt - ahogy akkor mondták gyönyörű szavak­kal - „árura váltották a megrendelést" (azaz a kivá­lasztottak, a nomenklatúra tagjai e zárt elosztóhe­lyen megkaphattak mindent, tokhaltól kezdve a francia pezsgőig), most viszont - ugyancsak a de­mokrácia jegyében - méregdrága javakkal szolgál­nak ki minden betévedőt, rendre-rangra való tekin­tet nélkül, feltéve persze, ha elég pénze van. Nem erről a csodaboltról szól tehát történetünk, hanem arról a pontosan ugyanitt lévő állatszaküzletről, ahol kutyák, cicák, halak eledelét szerezheti be a gazdag, de jóságos gazdi. Vehet itt kedvencének műcsontot, husikát, kalitkát, szájkosarat, pórázt, macskatányért, mindent, mi (állat)szem-szájnak ingere. Hősünk tehát, e hajdan gazdag ember, ebbe a ma­gánkereskedelmi egységbe tért be, hogy szokás sze­rint megvegye a ciprusi almot, mellyel oly praktikusan ki lehet bélelni a cica-illemhelyet. De ahogyan betért, úgy fordult is vissza: kiadós macskakarmolás nem érin­tette volna olyan fájdalmasan, mint a manka-alom ára. Mi lesz, ha már erre se futja az ÚJ­ SZEGÉNY orosznak? Hova fog pisálni az immár HAJDAN újgaz­dag Murka, aki úgy rászokott az import­alomra? Ekként tépelődött a HAJDAN újgazdag orosz, mi­közben beült a Zsigulijába, s nem tudta eldönteni, kit is küldjön el, úgy istenigazából a jó édes­anyjába. Ebben a pillanatban odalépett hozzá két, hanyagul öltözött fi­atalember, ugyanilyen laza öltözéket viselő hölgye­­ménybe karolva, s megkérdezték hősünket, ugyan nem vinné-e el őket az isten háta mögötti Troice- Likovóba, ahol is a nagy író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin lakik. Azaz, hogy pontosabbak legyünk, nem magát Alekszandr Iszajevicset akarták meglátogat­ni (a moszkvai élet ezen apró tényét csak mi szúrtuk közbe a jobb érthetőség kedvéért, meg hogy jelezzük, élnek még igazi, szerény nagyságok is az egyszerű föl­di halandók közt), nem őhozzá készültek tehát vizitbe, hanem egy másik, ugyanott lévő nyaralóba. A hajdan új­gazdag és büszke orosz már épp melegebb éghajlatra akarta küldeni őket, hisz mint láttuk, amúgy is épp alanyt keresett a káromkodás­hoz (még csak az kéne, hogy mindenféle csőcselé­ket furikázzon, még ha a krízis miatt ráfanyalodik is), ám abban a pillanatban a külsőre rémes ifjak intelli­gens viselkedése - no meg a fuvarért felkínált ösz­­szeg igen tekintélyes volta - arra ösztökélte, hogy döntését a helyes irányba változtassa. Nem telt bele egy szempillantás sem, már men­nek, mit­­ mennek, száguldanak Troice-Likovo felé, s az alkalmi utasok céljukat elérve, majd a viteldíjat akkurátusan megfizetve, magára hagyták hősünket gondolataival. Akinek hirtelen a következő utcakép tárult a sze­me elé: az egyszerű troice-likovói dácsa-tulajdono­sok, miután motoros fűrészükkel akkurátusan felha­sogatták a télire való tűzifát, a forgácsot hatalmas nejlonzsákokba rakták, hogy az utcán rend legyen, kosz viszont egy szem se maradjon. Elvégre Troice- Likovo mégiscsak egy falu, az út pedig nem aszfalt, hanem a szent anyaföld maga. S ekkor a hajdani újgazdagnak zseniális ötlete tá­madt, miközben harsány „hogy ez eddig nem jutott eszembe” felkiáltással homlokára kapott: tenyerét dörzsölve azon nyomban megalkudott az ott szor­goskodó munkásosztállyal (két pasas meg egy öre­­gecske nő), s potom árért a birtokába került egy egész zsák forgács. Legyünk pontosak: épp egy üveg vodka ára, azaz a megújult Oroszország legolcsóbb, de HAZAI termékének ellenértéke volt ez. Ám amit érte kapott, a zsáknyi forgács, felért a legkiválóbb cip­rusi import­alommal, ráadásul ideológiai töltete még tovább emelte értékét: a szeszélyes Murka ezentúl nem IDEGEN alomra kakái, hanem patriotizmusát bizonyítandó, jó hazai erdők forgására. - így győztem le a magam erejéből a krízist - vonta le hősünk a súlyos tanulságot -, egész télen maszek-taxiskodtam, ami nemcsak arra volt jó, hogy annyi almot összeszedtem, hogy húsvétig ki­tartott, hanem arra is, hogy most megint belevágha­tok valami üzletbe. Mindenki legyőzheti a krízist - érkeztünk el az általános leckéhez -, ha gőgjét le­gyűri, s nem gondolja hogy ő a pikk­ász, pedig még tök­ filkónak is alig mondható, meg ha nem megvál­tani akarja Oroszországot, hanem egyszerűen cak életben maradni. Mit tagadtam, nem minden kétely nélkül hallgat­tam a tantörténetet: hiába, a kommunizmus kitöröl­hetetlen bélyege, örök pesszimizmusom megint megakadályoz abban, hogy - hősünkhöz hasonlóan - az adott pillanatban habozás nélkül a lehe­tő leghelyesebb döntést hozzam. B­UD­A­P­E­S­T­I K­ÖNYVSZEM­L­E KRITIKAI ÍRÁSOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉRŐL FRANKFURT ’99 - LISTA A PÁLYÁZATOK NYERTESEIRŐL INTERJÚ DALOS GYÖRGGYEL ÉS SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLLYAL FORGÁCS ÉVA ÉS BOJTÁR ENDRE - PASSUTH KRISZTINÁRÓL GERÉB ANNA - EISENSTEIN KIADVÁNYOKRÓL PÓR PÉTER - FODOR GÉZÁRÓL HUORÁNSZKY FERENC - DEM­ETTRŐL GYANI GÁBOR - HAYDEN WHITE-RÛL EVELYNE PATLAGEAN - BRÉHIER BIZÁNCÁRÓL GÁSPÁR CSABA LASZLO - KIERKEGAARDRÓL MI A PÁLY­A? - A POSZTMODERN ÉPÍTÉSZETRŐL SZEMLE MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE Vidoslav Stevanovic a rezsim ellenfelei. Az íróparla­ment egyik alapító tagja, Salman Rushdie kitűnő meg­fontolásokat ad közre a rockzene szerepéről a forra­dalmakban. Wole Soyinka, aki szintén tagja ennek a parlamentnek, elgondolkodik az elhúzódó balkáni há­ború világméretű tanulságairól, és kihatásairól a nagy tengerek régiójában, Nigériában, Algériában és má­sutt, tehát olyan országokban, ahol kiküszöbölték az eliteket, és amelyek aztán fejetlenül rohantak bele az erőszakba. Susan Sontag, aki a háború alatt ismerte meg Szarajevót, kimutatja, hogy ha Európa nem haj­landó beavatkozni (mert ez még nem tárgya a politi­kának), ezt valaki másnak meg kell tennie helyette, hogy megóvja az időközben több, mint 750 000 em­bert, akit külföldre űztek, hogy véget vessenek a de­portálásnak, és hazajuttassák az elűzötteket. Vonakodhat-e Európa még tovább az ennyire el­néptelenedett Kosovo láttán, hogy beengedje az el­űzötteket? Értetlenül szemléli bennük a vállalhatat­­lan princípiumokat, amelyre emberjogi diskurzusuk támaszkodik (őszinteség és képmutatás között inga­dozva). Mert paradox módon mindkét magatartás illik Európához. Melyiket válassza, hogy sokadszorra megújulhasson? A döntő alapkérdések Franciaország és Európa számára kétségkívül a NATO-ba való beletartozás és a tőle való függetlenség paradox viszonya vala­mint az európai egyesülés politikai alapjai. Az egyetlen, ami ebben a pillanatban biztos, hogy az uralkodó erőszak kezdettől fog­, ha beletartozik. És ez jóra nem visz, nem vihet soha. &6 C/5 'O 5 POPOV, Jevgenyij :Vagy-vagy. Rólam, a repülő csészealjakról és a kommunizmusról” Magyar Lettre Internationale, 11. „Lumpenek" Magyar Lettre Internationale, 14. „Az író az író az író” Magiar Lettre Internationale, 16. „Moszkva - rongyszőnyeg" Magyar Lettre Internationale, 17. „Az élet gyönyörűsége” „Szamarából a 21. századba” Magiar Lettre Internationale, 18. „Utazás a cservonyec birodalmába" Magiar Lettre Internationale, 20. „Mit tegyünk?" Magyar Lettre Internationale, 23. „A beszélő fej” Magiar Lettre Internationale, 24. „Szamarából szeretettel” Magyar Lettre Internationale, 26. „Miszter­­ kalandjai a bolsevikok országában” Magyar Lettre Internationale, 27. „Moszkva nem hisz a könnyeknek” Magyar Lettre Internationale, 28. „Potyázók" Magyar Lettre Internationale, 29. „Az a bizonyos augusztus 17-e" Magyar Lettre Internationale, 31. „Válság, krach, csőd, krízis” Magyar Lettre Internationale, 32. „Kikészíteni” - avagy privát jelszavak május elsejére Magyar Lettre Internationale, 33. 83

Next