Magyar Lettre Internationale 2005. ősz (58. szám)

SPIRÓ - Spiró György - Csontos Erika: Pilátushoz vacsorára (a litera-interjúból)

SZUTZ MIKLÓS FELVÉTELE SPIRÓ GYÖRGGYEL BESZÉLGET CSONTOS ERIKA Pilátushoz vacsorára CSONTOS ERIKA: Onnantól, hogy kitetted a pontot a Fogság végére,­­ eltelt majdnem egy év. Egy ekkora dobás után nehéz lehet bármit csinálni... SPIRÓ GYÖRGY: Tudtam, hogy ez be fog állni.. ..Az ikszeket azért írtam, mert a Kerengőt rossznak tartottam, és akartam írni egy jó regényt is. Az, hogy epikát is tudok írni, a drámák után - meglepetésemre - kiderült. Az Ikszek írása közben jött az ötlet a tochanistákról. Abból lett A Jövevény. Most olvastam el voltaképpen először, tizenöt évet vártam vele, és meglepett, hogy jó. Sikerült benne a mélyebb, ritkán ábrázolt lelki mechanizmusokat egy misztikus közösség tagjainak tudatából levezetnem, egy páratlan, való­ban létezett lengyel szekta történetének alapján. A 19. század közepén egy lengyel ember azt mondta a többi lengyelnek a párizsi emigrációban, hogy ő Jézus Krisztus inkarnációja, és a legnagyobb lengyel költők is elhitték. Nagy epikus téma voltaképpen, a lengyelek nem merték regényben megírni, mint­ha szégyellték volna, pedig erre semmi okuk. Egy-két hibája van a regénynek, pl. nem mindig segítem az olvasót, és lassan derül ki, ki is az igazi főhőse, de alapjában igazi felnőtt irodalom. Amikor befejeztem A Jövevényt, akkor már sejtettem, hogy következő lépésként meg kéne vizsgálnom Jézus korát. Halasztgattam, minden egyebet csináltam, de előbb-utóbb csak belevágtam az anyaggyűjtésbe, bár nem volt biztos, hogy lesz belőle valaha valami. A Keszegők című darabomat egykor azért írtam meg, hogy felkészüljek A Béke­­császár, vannak ilyen közbeeső művek. Az pedig bizonyos szempontból szintén tekinthető a Fogság előzményének. Amióta úgy döntöttem, hogy író leszek, mindig hosszú távú projektekben gon­dolkodtam, és mára ezek a projektek elfogytak. Ezután nem lehet továbblépni. Nem baj, írtam három biztosan jó regényt. A Jégmadárt még egyszer el kell olvasnom, hátha az se rossz... De három is elég. Ki mondhatja el ezt magáról? Mit kellene még csinálnom? - semmit. Pénzt keresni, azt persze kell. Amikor befejezted - boldog voltál? Hogyne. Egyrészt amiatt, hogy közben életben maradtam. Nem volt ez any­­nyira magától értetődő, okkal féltem, hogy beleroppanok. Másrészt, hogy megvan. Az ikszek után is örültem, de talán ebben több emberi tudás van, és nemcsak azért, mert öregebb lettem, hanem mert az anyag kimeríthetetlen. Napi hány oldalt kellett írnod? Nem tudom. Nem volt penzumom, munkaidőm, mindig este 10-kor, 11-kor kezdtem írni holtfáradtan, a rengeteg hétköznapi dolog elvégzése után. Csak az alvásidőmből tudtam elvenni, abból vettem el. Ez szinte életellenes. Én nem önkifejezek, hanem elmerülök egy más univerzumban Rosszabb körülmények között is születtek remekművek, sorolhatnám. Más­részt, mivel mégis meg tudtam írni, mégsem lehettek annyira rosszak a körül­ményeim. Ideálisan csak egyszer tudtam dolgozni az életemben, amikor Az Ikszeket írtam, ösztöndíjas aspiráns voltam, és csak a Nemzeti Színházba kel­lett olykor bejárnom, ahol szintén ösztöndíjas voltam párhuzamosan. Akkori­ban délelőttönként egyedül tudtam otthon lenni, az a legjobb időszakom. A Fogság első két részét akkor írtam éjszakánként, amikor anyám még egész­séges volt, aztán beteg lett, mindennap vele voltam, ezen kívül két állásom is volt, nem éppen ideális körülmények. Amikor meghalt, megnéztem, mit kell alaposan átírnom, és az derült ki, hogy mindazt, amit akkor írtam, amikor még egészséges volt. Nincs összefüggés élet és művészet között, legalábbis az olyan típusú palinál, mint én vagyok, aki objektív műfajban működik. Ha objektív, nagy formát művelsz, majdnem mindegy, mi történik veled köz­ben. Persze kell hozzá egyfajta elvakultság, annak a hite, hogy amit írsz, az fontos. Önterápiának is jó. Én nem önkifejezek, hanem elmerülök egy más univerzumban, más hétköznapokban. Lehet, hogy a Fogság világát sem köny­nyű elviselni - de azért véd a valódi világtól, hogy hátul a kisagyadban van egy másik világ. Volt-e valamilyen prekoncepciód, amikor hozzáfogtál? A Fogsághoz nem volt prekoncepcióm. Jézus-regények tömegét olvastam el, általában borzalmasak, és épp azért, mert minden szerzőnek volt prekoncep­ciója. Pontosabban: mindenkinek volt egy világnézete vagy hite, és amikor az anyagokban ráleltek a hitüket támogató tényekre, akkor boldogan nem kutat­tak tovább. Leginkább a kereszténység szempontjából írják ezeket, célirányo­san, hogy milyen nagyszerű, és győzni fog, és minden áldozatot megér. Hogyan alakultak az elképzeléseid menet közben? 1992-ben elég rossz helyzetben voltam. A rendszerváltáskor nem vettek át az élcsapatokba. A mérvadó orgánumok nem kértek tőlem írást, úgy nézett ki, hogy nekem mint írónak befellegzett Akkor lettem a Szigligeti Színház igaz­gatója, és igazgatóként is nagy bajokat örököltem. És akkor, kétségbeesésem­ben, elkezdtem írni egy Jézus-regényt. Az volt az alapötlete - amiből remek bestsellert lehetne írni -, hogy amikor Jézust keresztre feszítették, annyira nem tudják elviselni a hívek a halálát, hogy valakik a szektából kitalálják, hogy az ikertestvére, Tamás játssza el a feltámadását. Amikor elolvastam ezt a 20-30 oldalt, rá kellett jönnöm, hogy borzalmas. De miért? Amikor az ember rosszat ír, annak mindig mélyebb oka van, bár eleinte arra gondoltam, hogy kész, vége, már nem vagyok tehetséges. Aztán rájöt­tem, az a baj, hogy nem tudok semmit. A történet Jeruzsálemben játszó­dott volna az alatt a pár nap alatt. Egyrészt rájöttem, hogy ismernem kell a valóságos körülményeket, másrészt pedig nem lehet a hitet politikai mani­pulációval, racionálisan magyarázni. Ez utóbbi hibába néha bele szoktam esni... Szóval, kezdtem utánaolvasni, hogy is volt az a dolog Jeruzsálemben, Júdeában. Kiderült, hogy Júdea mégiscsak Róma provinciája volt, és aztán kiderült, hogy Róma sem elég. Hatalmas mennyiségű anyagot kellett volna elolvasnom, s kétséges volt, meg tudom-e tenni. Gondoltam, hogy akkor nem regényt kell írni, hanem drámát. Sokáig drámaként futott a fejemben a dolog, és egy 200 oldalas jegyzetanyagot majdnem ezért vesztettem el, mert a számítógépben a dráma-könyvtárba raktam, ahol már nem kerestem, és még a fájl címére sem emlékeztem... A drámában kihagyásosan, drámai képekben, vizionárius módon lehetett volna fogalmazni. Valószínűleg nem lett volna főhőse. Ki is dolgoztam néhány jelenetet, amelyek közül néme­lyik később bekerült a regénybe. De nem tudtam - miután lemondtam róla. SPIRÓ GYÖRGY Kerengő Szépirodalmi, 1974 Helikon, 1996 História (versek) Szépirodalmi, 1977 Miroslav Krleza (monográfia) Gondolat, 1981 Az Ikszek Szépirodalmi, 1981, 1984 A Békecsászár (öt dráma) Magvető, 1982 Magániktató (Esszék, kritikák, tanulmányok) Szépirodalmi, 1985 Álmodtam neked (novellák) Szépirodalmi, 1987 Scolar, 2000 Csirkélés (öt dráma) Magvető, 1987 A jövevény Szépirodalmi -Európa, 1990 Kanásztánc (esszék, tévékritikák) Ab Ovo, 1992 T-bor (novellák) Ab Ovo, 1994 A közép-kelet­­európai dráma (tanulmányok) Magvető, 1996 Mohózat (hat dráma) Helikon, 1997 Shakespeare szerepösszevonása (tanulmány) Európa, 1997 A jégmadár Ab Ovo, 2001 Fogság Magvető, 2005 (Jámbor Judittal) Amíg játszol (interjúkötet) Scolar, 2000­­ SPIRO

Next