Magyar Lettre Internationale 2005-2006. tél (59. szám)

KOMMENTÁROK ÉS VITÁK - Kaczorowski, Aleksander: Engedjük be Oroszországot Európába!

Magyar Lettre Internationale • 59.szám 2005/1006 tél ALEKSANDER KACZOROWSKI Engedjük be Oroszországot Európába! Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy az utóbbi időben sokat romlott a len­gyel-orosz viszony. Ugyanilyen nyilván­való az is, hogy a Varsó és Moszkva közti feszültség rányomja bélyegét a többi uniós országhoz fűződő kapcsolatunk­ra, különös tekintettel Németországra. A Moszkváról folytatott vitában nem tudjuk meggyőzni igazunkról európai partnere­inket. Nem álltunk elő a lengyel és az uniós érdekek szempontjából is optimá­lis elképzelésekkel az Unió és Oroszor­szág viszonyáról. Nem világosak a célja­ink, nincs ötletünk arra, hogyan oldhat­nánk meg a problémáinkat. Ebben a helyzetben - akár tetszik, akár nem - azt hiszik rólunk, hogy mi viszálykodunk Moszkvával. Nem men­nek ritkaságszámba az olyan megállapítá­­ sok, mint amilyet a Le Nouvel Observateur szeptember elsejei számában olvasha­tunk: „Nacionalizmus és oroszellenesség mérgezi a politikai életet Lengyelország­ban”. Ezért olyan érdekes az az elem­zés, amelyet Sabina Wölkner, a Deutsche Gesellschaft fúr Auswertige Politik berlini politológusa készített nemrég. A követ­kező receptet kínálja a lengyel-orosz feszültség enyhítésére: „Brüsszelnek rá kell vennie Moszkvát arra, hogy foly­tassa a vizsgálatokat a katyhi mészár­lás ügyében. Uniós befektetésekkel kell ösztönözni Oroszországot a demokra­tikus reformok bevezetésére és sikeres megvalósítására. Ha Oroszország nem tesz eleget a demokratikus elvárásoknak, az Uniónak mint Oroszország legfőbb kereskedelmi partnerének latba kell vet­nie a tekintélyét, nyomást kell gyakorol­nia a putyini vezetésre. Ha sikerül meg­oldani a katyhi kérdést és visszaszorítani az autoriter tendenciákat Oroszország­ban, akkor majd a lengyelek sem akarják feltétlenül elszigetelni Oroszországot, és a két ország konfliktusa is kezelhető lesz” - olvashatjuk a Die Tageszeitung augusz­tus 20-i számában. A szerző néhány mondatban vázolja, milyen stratégiát követve célszerű alakítani az Unió és Oroszország viszonyát. E stra­tégiát kell elfogadtatni uniós partnereink­kel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Wölkner javaslata, mely szerint az uniós befektetéseknek az orosz reformok elő­mozdítását kell szolgálniuk - ellentétben a tekintélyelvűséget erősítő német poli­tikával -, több mindent foglal magában, mint pusztán egy új uniós tagállam (Len­gyelország) és az Unió legnagyobb keleti szomszédja (Oroszország) közti feszültség enyhítését. Valójában nem tartalmaz sem többet, sem kevesebbet, mint Oroszor­szág európaivá formálását. A kérdés tehát az: mit jelent ezzel a módszerrel európa­ivá alakítani Oroszországot? És megéri-e ez Lengyelországnak? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy aki Oroszország európaivá formá­lásáról beszél, az nem tartja európai­nak Oroszországot (különben nem lenne szükség az átalakításra). Ugyanakkor az európai, de vélhetően az orosz érde­kek szempontjából is fontos, hogy ez az ország, mint I. Péter korától 1917-ig, az európai, ne pedig az egyik konkurens modernizációs modellt kövesse. Itt azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Ukrajná­ban napjainkban épp a kilátásba helyezett uniós tagság segíti a reformokat. Fárad­ságos munkával igazítják az uniós nor­mákhoz a gazdasági és közigazgatási jog­szabályokat, komoly érveket adva ezzel azoknak az országoknak, amelyek - mint Lengyelország vagy a skandináv és a balti államok - támogatják Kijev uniós csatla­kozását. S ami még fontosabb, ez lendü­letet adott Ukrajna modernizációjának, Európa „leírta” Oroszországot? Mint Benita Ferrero-Waldner uniós kül­ügyi biztos fogalmazott, az ukránok előtt „nem zárták be, de nem is nyitották ki a kaput". A lengyel nemzeti érdek azt követeli, hogy minél hamarabb kinyíljon, minél szélesebbre táruljon az Unió kapu­ja. De érdemes eltűnődni azon, hogy Ferrero-Waldner asszony enyhén szür­realista megfogalmazása nem alkalmaz­ható-e sokkal inkább Oroszországra, és nem állna-e érdekében Lengyelország­nak egy „oroszbarát" uniós politika? Az előnyök nyilvánvalóak. Először is, nem kerül semmibe - hisz ki bírálná Var­sót azért, hogy előáll egy új elképzelés­sel, mely szerint nem kell a priori kizár­ni Oroszország - nyilvánvalóan távoli - csatlakozásának lehetőségét. Az orosz olajra bazírozó németek? Az oroszbarát franciák? Netán maga Oroszország? Már csak azért is megérné előállni ezzel a javaslattal, hogy láthassuk, milyen képet vág hozzá Putyin. Másodszor, ha Oroszország egy­szer tényleg az uniós integráció ösvé­nyére lépne, legalább olyan hosszú idő alatt tenné meg ezt a rögös utat, mint Törökország, amely már jó fél évszáza­da zörget Európa kapuján, de még most sem veheti biztosra, hogy bebocsátják. Az Unió számára nem lehet közömbös, milyen elvek szerint kormányozzák egyik legnagyobb szomszédját - a törökországi átalakulás pedig egyaránt hasznos Török­országnak és Európának is. :'ce u Pasts, Incf ■r ------------------------------------------- 7-------------------------------­^ A V CENTER FOR HISTORICAL STUDIES Pasts, Inc. Center for Historical Studies was established in April 2002 as a core of a transnational, interdisciplinary, intercultural network of scholars. It is closely associated with the History Department of Central European University (CEU), whose best students and alumni are active in the Center’s various activities.The Center’s founding director is Sorin Antohi, CEU University Professor, head of the History Department. Advisory Board: Founding Honorary President: Paul Ricoeur (1913- 2005) Honorary President: Natalie Zemon Davis (Toronto) President: Jörn Rüsen (Essen) Members: Aziz Al-Azmeh (Budapest), Halil Berktay (Istanbul), Peter Burke (Cambridge), Yehuda Elkana (Budapest), Carol Gluck (New York), Moshe Idei (Jerusalem), Gábor Klaniczay (Budapest), Jürgen Kocka (Berlin), László Kontier (Budapest), Vladimir Tismaneanu (College Park, MD), Maria Todorova (Urbana-Champaign, IL), Hayden White (Santa Cruz), Larry Wolff (Boston), Alexandru Zub (Iasi) The Center hosts and sponsors a journal, East Central Europe/L’Europe du Centre Est. Eine wissenschaftliche Zeitschrift. The Center initiates and supports other publishing projects as well, the most important of which being a book series with CEU Press, “Pasts Incorporated. CEU Studies in the Humanities.” The Center’s research projects, conferences, workshops, lecture series, lectures, and publications cover topics such as: the study of empires; symbolic geographies; the study of time and temporalities; recent history; history and theory of historical studies; social history; cultural history; history of ideas; religion; literature, etc. The Center hosts visiting scholars funded mainly or totally by third parties, including the European Science Foundation, the Fulbright Commission, and the Higher Education Support Program. From 2006, a postdoctoral program will be operated jointly with the Berliner Kolleg für Vergleichende Geschichte Europas. PASTS, INC. CENTER FOR HISTORICAL STUDIES H-1051 Budapest, Nádor u. 9. E-mail: pasts@ceu.hu www.pasts.ceu.hu

Next