Magyar Lettre Internationale 2005-2006. tél (59. szám)
KOMMENTÁROK ÉS VITÁK - Kaczorowski, Aleksander: Engedjük be Oroszországot Európába!
Magyar Lettre Internationale • 59.szám 2005/1006 tél ALEKSANDER KACZOROWSKI Engedjük be Oroszországot Európába! Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy az utóbbi időben sokat romlott a lengyel-orosz viszony. Ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy a Varsó és Moszkva közti feszültség rányomja bélyegét a többi uniós országhoz fűződő kapcsolatunkra, különös tekintettel Németországra. A Moszkváról folytatott vitában nem tudjuk meggyőzni igazunkról európai partnereinket. Nem álltunk elő a lengyel és az uniós érdekek szempontjából is optimális elképzelésekkel az Unió és Oroszország viszonyáról. Nem világosak a céljaink, nincs ötletünk arra, hogyan oldhatnánk meg a problémáinkat. Ebben a helyzetben - akár tetszik, akár nem - azt hiszik rólunk, hogy mi viszálykodunk Moszkvával. Nem mennek ritkaságszámba az olyan megállapítá sok, mint amilyet a Le Nouvel Observateur szeptember elsejei számában olvashatunk: „Nacionalizmus és oroszellenesség mérgezi a politikai életet Lengyelországban”. Ezért olyan érdekes az az elemzés, amelyet Sabina Wölkner, a Deutsche Gesellschaft fúr Auswertige Politik berlini politológusa készített nemrég. A következő receptet kínálja a lengyel-orosz feszültség enyhítésére: „Brüsszelnek rá kell vennie Moszkvát arra, hogy folytassa a vizsgálatokat a katyhi mészárlás ügyében. Uniós befektetésekkel kell ösztönözni Oroszországot a demokratikus reformok bevezetésére és sikeres megvalósítására. Ha Oroszország nem tesz eleget a demokratikus elvárásoknak, az Uniónak mint Oroszország legfőbb kereskedelmi partnerének latba kell vetnie a tekintélyét, nyomást kell gyakorolnia a putyini vezetésre. Ha sikerül megoldani a katyhi kérdést és visszaszorítani az autoriter tendenciákat Oroszországban, akkor majd a lengyelek sem akarják feltétlenül elszigetelni Oroszországot, és a két ország konfliktusa is kezelhető lesz” - olvashatjuk a Die Tageszeitung augusztus 20-i számában. A szerző néhány mondatban vázolja, milyen stratégiát követve célszerű alakítani az Unió és Oroszország viszonyát. E stratégiát kell elfogadtatni uniós partnereinkkel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Wölkner javaslata, mely szerint az uniós befektetéseknek az orosz reformok előmozdítását kell szolgálniuk - ellentétben a tekintélyelvűséget erősítő német politikával -, több mindent foglal magában, mint pusztán egy új uniós tagállam (Lengyelország) és az Unió legnagyobb keleti szomszédja (Oroszország) közti feszültség enyhítését. Valójában nem tartalmaz sem többet, sem kevesebbet, mint Oroszország európaivá formálását. A kérdés tehát az: mit jelent ezzel a módszerrel európaivá alakítani Oroszországot? És megéri-e ez Lengyelországnak? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy aki Oroszország európaivá formálásáról beszél, az nem tartja európainak Oroszországot (különben nem lenne szükség az átalakításra). Ugyanakkor az európai, de vélhetően az orosz érdekek szempontjából is fontos, hogy ez az ország, mint I. Péter korától 1917-ig, az európai, ne pedig az egyik konkurens modernizációs modellt kövesse. Itt azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Ukrajnában napjainkban épp a kilátásba helyezett uniós tagság segíti a reformokat. Fáradságos munkával igazítják az uniós normákhoz a gazdasági és közigazgatási jogszabályokat, komoly érveket adva ezzel azoknak az országoknak, amelyek - mint Lengyelország vagy a skandináv és a balti államok - támogatják Kijev uniós csatlakozását. S ami még fontosabb, ez lendületet adott Ukrajna modernizációjának, Európa „leírta” Oroszországot? Mint Benita Ferrero-Waldner uniós külügyi biztos fogalmazott, az ukránok előtt „nem zárták be, de nem is nyitották ki a kaput". A lengyel nemzeti érdek azt követeli, hogy minél hamarabb kinyíljon, minél szélesebbre táruljon az Unió kapuja. De érdemes eltűnődni azon, hogy Ferrero-Waldner asszony enyhén szürrealista megfogalmazása nem alkalmazható-e sokkal inkább Oroszországra, és nem állna-e érdekében Lengyelországnak egy „oroszbarát" uniós politika? Az előnyök nyilvánvalóak. Először is, nem kerül semmibe - hisz ki bírálná Varsót azért, hogy előáll egy új elképzeléssel, mely szerint nem kell a priori kizárni Oroszország - nyilvánvalóan távoli - csatlakozásának lehetőségét. Az orosz olajra bazírozó németek? Az oroszbarát franciák? Netán maga Oroszország? Már csak azért is megérné előállni ezzel a javaslattal, hogy láthassuk, milyen képet vág hozzá Putyin. Másodszor, ha Oroszország egyszer tényleg az uniós integráció ösvényére lépne, legalább olyan hosszú idő alatt tenné meg ezt a rögös utat, mint Törökország, amely már jó fél évszázada zörget Európa kapuján, de még most sem veheti biztosra, hogy bebocsátják. Az Unió számára nem lehet közömbös, milyen elvek szerint kormányozzák egyik legnagyobb szomszédját - a törökországi átalakulás pedig egyaránt hasznos Törökországnak és Európának is. :'ce u Pasts, Incf ■r ------------------------------------------- 7-------------------------------^ A V CENTER FOR HISTORICAL STUDIES Pasts, Inc. Center for Historical Studies was established in April 2002 as a core of a transnational, interdisciplinary, intercultural network of scholars. It is closely associated with the History Department of Central European University (CEU), whose best students and alumni are active in the Center’s various activities.The Center’s founding director is Sorin Antohi, CEU University Professor, head of the History Department. Advisory Board: Founding Honorary President: Paul Ricoeur (1913- 2005) Honorary President: Natalie Zemon Davis (Toronto) President: Jörn Rüsen (Essen) Members: Aziz Al-Azmeh (Budapest), Halil Berktay (Istanbul), Peter Burke (Cambridge), Yehuda Elkana (Budapest), Carol Gluck (New York), Moshe Idei (Jerusalem), Gábor Klaniczay (Budapest), Jürgen Kocka (Berlin), László Kontier (Budapest), Vladimir Tismaneanu (College Park, MD), Maria Todorova (Urbana-Champaign, IL), Hayden White (Santa Cruz), Larry Wolff (Boston), Alexandru Zub (Iasi) The Center hosts and sponsors a journal, East Central Europe/L’Europe du Centre Est. Eine wissenschaftliche Zeitschrift. The Center initiates and supports other publishing projects as well, the most important of which being a book series with CEU Press, “Pasts Incorporated. CEU Studies in the Humanities.” The Center’s research projects, conferences, workshops, lecture series, lectures, and publications cover topics such as: the study of empires; symbolic geographies; the study of time and temporalities; recent history; history and theory of historical studies; social history; cultural history; history of ideas; religion; literature, etc. The Center hosts visiting scholars funded mainly or totally by third parties, including the European Science Foundation, the Fulbright Commission, and the Higher Education Support Program. From 2006, a postdoctoral program will be operated jointly with the Berliner Kolleg für Vergleichende Geschichte Europas. PASTS, INC. CENTER FOR HISTORICAL STUDIES H-1051 Budapest, Nádor u. 9. E-mail: pasts@ceu.hu www.pasts.ceu.hu