Magyar Lettre Internationale 2014. ősz (94. szám)

KOMMENTÁROK ÉS VITÁK - Németh Zoltán: Mágikus realizmus a magyar irodalomban (Tér, idő, név és posztmodernizmus)

72 MIÉS­S 9 -I . s­z­á­m 1014 ősz kérdését, hogy - történetiségében értel­mezve a fogalmat - vajon egyetlen poszt­modernről beszélhetünk-e. Véleményem szerint a mágikus realizmus irodalomtör­téneti helyének meghatározása radikális formában kényszeríti ki azt, hogy a poszt­modern irodalomról ne valamiféle egy­séges, homogén minőségről beszéljünk. Hal Foster már a 80-as években egy, az elbeszéléshez, a narrációhoz, a díszítés­hez, a szóképekhez, a történelemhez, a humanista tradícióhoz és a szubjektum­hoz visszatérő „neokonzervatív posztmo­­dernt’-t és egy másik, „posztstrukturalista” posztmodernt különít el. (Foster, 1984, 67) Hans Bertens pedig néhány évvel később szintén kétféle, referenciális és nem-referenciális posztmodernizmust különböztet meg. (Bertens, 1993,65-66) Ha történeti és világirodalmi távlatból nézzük a posztmodern irodalmat, akkor a következő nyelvhasználati-szemléle­ti stratégiákat különíthetjük el, javaslatot téve egy hármas­ posztmodern felfogásra: I. A korai posztmodern szövegek kap­csán olyan értelmezési kiszögelléspontok jelölhetők ki, mint az írás folyamataira tett önreflexió, a metafikció, az irónia többértelműsítő használata, az egzisz­tenciális kérdések felvetése, a szerzőség elrejtése, a maszkokkal és az identitással folytatott játékküzdelem, a „nagy elbe- 1 2 1 Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a szer­ző a mágikus realizmus tárgyalása kapcsán újra fel­éleszti a magyar irodalomban mára többszörösen meghaladottnak tűnő népies irodalom - urbánus irodalom ellentétet, hiszen a mágikus realizmus kategóriáján belül megkülönböztet egy urbánus és egy népi mágikus realizmust. Az urbánus mágikus realizmust az "áltörténelmi regény" műfajával ro­­konítja, és Márton László Árnyas főutca, Jakob Wun­schwitz igaz története című regényét, illetve Test­vériség-trilógiáját, valamint Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae, Darvasi László Könnymutatványosok legendája, illetve Háy János Dzsigerdilen és Xanadu című regényeit sorolja ide. A népi mágikus realiz­must az anekdota „kettős természeté­-vel hozza összefüggésbe, és a magyar irodalom belső ,fejlő­désének" eredményeként értelmezi, amely többek között Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula írásmód­jára vezethető vissza. Ebben a kontextusban Fehér Béla Zöldvendéglő, Triptichon és Romfürdő című re­gényét, Lázár Évin Fehér tigris és Csillagmajor, illetve Gion Nándor tetralógiáját tárgyalja, továbbá Osz­­tojkán Béla novelláit, Kolozsvári Papp László Holló úr és Kleotéra története című keretes elbeszélésfü­zérének egyes darabjait, valamint Grendel Lajos korai regényeit, főként a Galerit sorolja ide. (Papp 2008: 115-118) Hogy mennyire szívósan továbbé­lő bipoláris kategorizációról van szó, arra jó példa Tim Beasley-Murray tanulmánya az 1989 utáni szlovák irodalomról, amelyben az irodalomelmé­leti felismeréseket szövegeikbe építő szlovák poszt­strukturalista írókat, az ún. genitalistákat a kozmo­polita urbánus irodalom felől is értelmezi a magyar (politikai és irodalmi) hagyományra visszatekintő „urbánusok" és „ruralisták" szembeállítás hangozta­tásával. (Beasley-Murray 2000: II) 2 Schön Attila, Herr Vincenzo, Stofek Tamás, Pepik Zefstein, Béla von Goffa, Jeb Wolf Tan­nenbaum, Sztrázsovec Csongor, reb Rabbi­­nowitz, Mrkvicska Arzén, Titusz Lívia, Ibrahim, Lánczos Zoltán, Jeb Wimmer Metuselah, Karl von Kuffner, Crestencia von Kuffner, Terbele Ber­­linger, Csöcsös Kató, Kövér Fáni, Aarmin Müller- Rosenlöwen, Jung Salamon, Rökk Marika, Székes­­váry Emericus, Hirsch Oszkár... szélesek vége"-koncepció, valamint az ún. valóságnak, a realista írásmódnak és a szubjektivitásnak a krízise, illetve újraírása egy megváltozott feltételrend­szer keretei között. A korai posztmodern olyan beszédmódot működtet, amelyben bizonyos mértékig megőrződtek a kései modern megszólalásmódok is. Egyik oldalon a szépirodalmi diskurzus emel­kedett hangvétele, dignitása, a metafizikai problémák iránti érzékenység, a műalko­tás klasszikus szépségének és megfor­­máltságának az igénye, a másik oldalon az ironikus, esetleg parodisztikus hang, az intertextuális utalásokkal, stílusimitáci­ókkal és szerzői hangokkal folytatott játék és maszkszerűség jelenik meg. A korai posztmodernbe tartozó alkotások szá­mára éppen ezért rendkívül fontos a múlt, illetve a történelem tapasztalata, amellyel tudatosan lépnek párbeszédbe, akár úgy is, hogy a múltra jellemző megszólalásfor­mákat beépítik saját szövegeikbe. 2. A második vagy a referenciális poszt­modernben válik hangsúlyossá, sőt gyak­ran radikálissá az önmagát író, öntükröző szöveg poétikája, amely kizárja a valóság és a realizmus kategóriáit érdeklődési köréből. A költészetre a deretorizálás, depoetizálás, töredékesség, versszerűt­­lenség, az antimimetizmus és a rontott nyelv poétikája jellemző. Mind a lírában, 3 Erről bővebben, lásd (Németh 2012). 4 Ez utóbbi stratégia újfajta, a Hayden White-i retorikai fordulatot meghaladó történelemfelfogá­sára Frank R. Ankersmitnek a történelmi tapasz­talatról (Ankersmit 2004: 107) és a „nyelven kívül, a világban található" reprezentacionális igazságról (Simon 2012) szóló eszmefuttatásai szolgálhatnak, amellyel a harmadik posztmodern stratégia törté­nelemfelfogása jellemezhető. Felhasznált szakirodalom ANKERSMIT, Frank R. 2003. A történelmi tapasz­talat. Budapest: Typotex. ANTAL, Balázs. 2008. A toposz trónfosztása. Transzszilvanista szöveghagyományra épülő disztópikus regények, [online] Helikon. 19(513) [cit. 25. 1.2014] Downloaded: http://www.he­­likon.ro/index.php?m_rd­1416 BALÁZS, Eszter Anna. 2003. Mágikusság és/vagy posztmodern? Café Babel. 13(43-44), pp. 39-45. BALÁZS, Imre József. 2012. Az új közép. Tenden­ciák a kortárs irodalomban. Szeged: Universitas Szeged Kiadó. BÁNYAI, Éva. 2011. Térképzetek, névtérképek, ha­táridentitások. Kolozsvár: KOMP-PRESS. BÁNYAI, Éva. 2012. Terek és határok. Térképze­tek Bodor Ádám prózájában. Kolozsvár: Casa Curjii de Stiin[a - RHT Kiadó. BEASLEY-MURRAY, Tim. 2000. Súcasná slovens­­ká literatúra, diabolská zmluva s teóriou a geni­­talisti. Rak. 5(3), pp. 10-18. BENEDEK, Szabolcs. 2000. A történetmondás határai feszegetve vannak. Eső. 3(4), pp. 89-91. BÉNYEI, Tamás. 1997. Apokrif iratok. Mágikus realista regényekről. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. BERTENS, Hans. 1993. The Postmodern Wel­tanschauung and its relation and its Relation to Modernism: An Introductory Survey. In NATOLI, Joseph, HUTCHEON, Linda, ed. A Postmodern Reader. New York, pp. 25-70. BOMBITZ, Attila. 2005. Történet, pontosan, [on­line] Forrás, [öt. 30.4.2014] Downloaded: http:// www.forrasfolyoirat.hu/0502/bombitz.html CLIFFORD, James. 1999. Bevezetés: Részleges igazságok. Helikon. 65(4), pp. 494-513. mind a prózában rendkívül fontos jelen­tőségre tesz szert a tudatos intertextua­­litás, a palimpszesztszerűség, az önrefle­­xivitás és a metafikció, illetve az újraírás mint szimuláció. A második posztmodern érdeklődésének középpontjában a nyelv és a szöveg áll, jellegzetes vonása a pas­tiche, a parodisztikus szövegformálás, a nyelvi poénok és a legtágabb értelem­ben vett, radikális stíluseklektika. 3. A harmadik vagy antropológiai posztmodern az irodalomelmélet „kul­turális fordulatához” köthető egyrészt, másrészt a hatalom kérdésköre izgatja, a „másik", illetve a másság természete, a marginális nézőpontok megjelenítése, felszínre hozása, a politikai természetű kérdésfelvetések, a mainstream-ellenes attitűd. A harmadik posztmodern élesen hatalomellenes, gyakran nyíltan politikai­ként viselkedik, a patriarchális, totalizáló, asszimilációs, homogenizáló és globali­­záló tendenciák ellen emel szót a sok­színűség és az eltérő tradíciók megőrzése céljából. Az alárendeltnek adott hang leg­inkább a traumatikus élmények megjele­nítésében válik fontossá. Ennek nyomán talán megkockáztat­ható, hogy a mágikus realizmus törté­netszerűsége, tér- és időviszonyai egy korai, referenciális karakterű, humanista DECZKI, Sarolta. 2013. Az érzékiség dicsérete. Po­zsony: Kalligram Kiadó. DOLEZEL, Lubomír. 2008. Filice a historié v obdo­­bí postmoderny. Praha: Academia, FOSTER, Hal. 1984. "(Post)Modern Polemics." New German Critique. (33), pp. 67-79. HEGEL, Georg Wilhelm Friedrich. 1966. Előa­dások a világtörténelem filozófiájáról. Budapest: Akadémiai Kiadó, HITES, Sándor. 2002. A történelem és a metafik­ció az angolszász regényirodalom közelmúltjá­ban. Forrás 34(6), pp. 93-101. HOWE, Thomas B. 2002. Toni Morrison. In BER­TENS, Hans, NATOLI, Joseph, ed. Postmo­dernism: The Key Figures. Maiden - Oxford: Blackwell Publishers Ltd. pp. 254-260. HUTCHEON, Linda. 2002. The Politics of Post­modernism. London and New York: Routledge. KISANTAL, Tamás. 2004. Az irodalmi alkotás mint történelmi szöveg. Tiszatáj. 58(11), pp. 75-101. KOLOZSI, Orsolya. 2009. A képzelet végtelen kertjének virágai. Darvasi László: Virágzabálók. Bárka. 17(6), pp. 69-72. N. KOVÁCS, Tímea. 1999. Kultúra - szöveg - reprezentáció: kulturális antropológia és iro­dalomtudomány, Helikon. 65(4), pp. 479-493. KULCSÁR SZABÓ, Ernő. 1994. A magyar iroda­lom története 1945-1991. Budapest: Argumen­tum Kiadó. MALEK, Izisz. 2013. Mágikus realizmus a magyar irodalomban II. [online] Újnautilus. [cit. 25. I. 2014] Downloaded: http://ujnautilus.info/magi­­kus-realizmus-a-magyar-irodalomban­ is MÁRTON, László. 1993. A rózsa és a róka. [on­line] Beszélő. 5(4) [cit. 30, 4, 2014] Down­loaded: http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-rozsa-es­­a-roka McHALE, Brian. 1987 Postmodernist Fiction. Lon­don and New York: Routledge. MIKOLA, Gyöngyi. 1994. A történet rehabilitá­ lása (Darvasi Lászlóról). In: KÁROLYI, Csaba, ed. Csipesszel a lángot. Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról. Budapest: Nappali ház, pp. 209-217 posztmodern­ felfogásban gyökereznek, s egészen más stratégiát követnek, mint az areferenciális, intertextuális, poszt­strukturalista, szövegcentrikus posztmo­dern szövegek. Sőt, e két posztmodern stratégia mellett megkülönböztethetünk egy harmadikat is, az autobiografikus (Viart—Vercier 2008: 31) jellegű, trauma­ tikus élményeket tematizáló, az alárendelt, marginalizált beszélőnek hangot, nyelvet adó posztmodern szövegek szövegalko­tási eljárásait.­ E három posztmodern stratégiában tárgyalva nyeri el a mágikus realizmus a történetalakítás és múltkezelés karakte­res vonásait, s válik a posztmodern szö­vegalakítás egyik korai, originális lehetősé­gévé. Az, hogy a mágikus realizmus még mindig jelentős hatást gyakorol a kor­társ magyar irodalomra, arról tanúskodik, hogy ebben a szövegtérben szerző és olvasó olyan kreatív eljárások birtoká­ban van, amelyek továbbra is életképe­sek az identitás lehetőségeinek feltérké­pezésében. (A szlovák akadémia világirodalmi intézetének a kortárs történelmi regényről rendezett konferenciáján 2014. február 5-én elhangzott előadás írott változata. Szlovákul megjelent a World Literature Studies 6(23), 2014. 2. számában.) MILIÁN, Orsolya. 2010. Lecke-könyv, [online] Revizor, [d­t. 25. I. 2014] Downloaded: http:// www.revizoronline.com/hu/cikk/2521/tol­­di-eva-a-multreprezentacio-lehetosegei NÉMETH, Zoltán. 2012. A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája. Pozsony: Kallig­ram Kiadó. PAPP, Ágnes Klára, 2008. Átlátunk az üvegen? Gondolatok a kortárs irodalomról. Budapest: Napkút Kiadó. RÁCZ, I. Péter, 2000. A történeti narratíva poéti­kai szerepe a mai magyar irodalomban. Márton László, Láng Zsolt, Háy János és Darvasi László regényei. Prae. (1-2), pp. 117-156. SIMON, Zoltán Boldizsár. 2012. Egy régi-új tör­­ténetfilozófia: historizmus a nyelvben? [online] Kommentár. 6(6) [d­t. 25. I. 2014] Downlo­aded: http://kommentar.info.hu/iras/2012_6/ egy_regi-uj_t°rtenetfilozofia_historizmus_a_ nyelvben_ THOMKA, Beáta. 1995. Mészöly Miklós. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. TOLDI, Éva. 2010. A múltreprezentáció lehetőségei. Újvidék: Forum Kiadó. TÚRI, Tímea. 2011. A név története. Darvasi László rövid történetei, [online] Beszélő. 16(4) [d­t. 25. 4. 2014] Downloaded: http://beszelo. c3.hu/cikkek/a-nev-tortenete VIART, Dominique - VERCIER, Bruno. 2008. Souiasná francouzská literatúra. Praha, Gara­mond. WHITE, Hayden. 1997. A történelem terhe. Buda­pest: Osiris Kiadó. M ;i $> y a r Lett r e

Next