Magyar Lettre Internationale 2015. nyár (97. szám)
PÉTERFY - Péterfy Gergellyel Rostás Eni beszélgetett: Világjobbító barbárság
PÉTERFY VALUSKA GÁBOR FOTÓJA PÉTERFY GERGELLYEL ROSTÁS EMI BESZÉLGETETT Világjobbító barbárság Péterfy Gergely és Kazinczy Ferenc kapcsolata valamikor a nyolcvanas évek végén, egy Frankel Leó utcai cselédszobában kezdődött. A belső udvarra néző szoba korábban Péterfy nagyapjáé, Jékely Zoltáné volt, aki hatalmas könyvgyűjteményt hagyott maga után. Ebből a gyűjteményből választotta ki unokája Kazinczy levelezésének második kötetét, és ebben a kötetben bukkant rá Angelo Soliman történetére, hogy aztán majd egy évtizedre el is felejtse az egészet. A téma a kétezres évek elején, a Kazinczy utazásai című kötetben talált rá újra, és a következő tíz évben nem is eresztette. Péterfy előbb a hazai archívumokban kezdett kutatni, majd a sikerrel megpályázott Eötvös ösztöndíjjal a bécsi szabadkőműves levéltárat, és az Österreichische Nationalbibliothek-et vette célba. Szép lassan beleolvasta magát a 18. század művelődéstörténetébe, a bécsi hétköznapokba, naplókat, levélgyűjteményeket bújt, a 18-19. század fordulójának mára már nagyjából lényegtelen, de a kor szempontjából fontos szerzőit (Caroline Pichler, Franz Gräffer) ásta elő. Közben egyre közelebb jutott a szabadkőművesség korabeli szervezetének megismeréséhez, és az Angelo Soliman utáni kutakodás során egyre inkább a szeme elé került a lehető legjobb perspektíva, Kazinczy Ferenc. A kitömött barbár szerzőjével kisoroszi otthonában beszélgettünk hisztérikus doktriner esztétákról, gyakorlott idegenekről, és arról, miért csak egy kelet-európai író tudta felgöngyölíteni Bécs történelmének legmorbidabb ügyét. ■ A regény Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságán keresztül vázolja fel a felvilágosodást követő időszak művelődéstörténeti, politikatörténeti, társadalomtörténeti hátterét. Hogyan közelítetted meg ezt a barátságot? ■ Mindig azt gondoltam, hogy a barátságuk nagyon erős kérdés, ami további nagyon erős kérdéseket vet fel. Amint elkezdtem Angelo felől nézni mindazt, amit a gimnáziumban, vagy az egyetemen megtanultam Kazinczyról, rögtön látszott az idegensége, kitaszítottsága, speciálisan bizarr helyzete a magyar kortársi közegben. Egyrészt egy elviselhetetlen ízlésdiktátor, egy hisztérikus, bakafántos, akadékoskodó doktriner esztéta volt, másrészt viszont egy elképesztő sorscsavarokon átesett, súlyosan traumatizált ember. Egy nagyon összetett társadalmi hátterű, nagyon öszszetett gondolkodású, nagyon érdekes pszichikai szituációban lévő nagyon bonyolult jellem, aki ugye együtt élt első főmesterének, a rózsakeresztes, szabadkőműves Török Lajosnak a lányával. Akkor már sokat tudtam arról, hogy a szabadkőművesség hogyan függ össze a rózsakeresztességgel, sokat tudtam a szervezet bonyolultságáról, de a legérdekesebb mégiscsak az volt, hogy Kazinczy és Angelo hogyan került egymás közelébe ebben a szervezetben, és miből fakadt az a lelkesültség, ami Kazinczy leveleiből árad. Az 1820-as évek végén, amikor újra elővette Angelo 1783- as levelét, szinte feljajdul írásban, hogy micsoda drága ember volt a barátja. Nagyon erős érzelmi szál van ebben, és a történetet ezen a szálon kezdtem el meghúzni. Arra voltam kíváncsi, hogy mitől válik ilyen fontossá egymásnak ez a két ember, mert Angelonak is fontos volt Kazinczy, ez kiderül a leveléből. Ahogy egyre több szereplőt kezdtem előszedni, egyre több minden kiderült, de abban végig biztos voltam, hogy Kazinczy nélkül engem nem érdekel Angelo, és Angelo nélkül sem érdekel Kazinczy. ■ Kicsit talán több is ez, mint barátság, akár mester és tanítványa viszonynak is nevezhetnénk, ami azért különleges, mert mester és tanítványa az ő esetükben egy szellemi szinten áll. Mégis Soliman a tapasztaltabb. „ Értem, hogy mire gondolsz, hogy ha úgy tetszik, az idegenség művészetébe Angelo avatja be Kazinczyt. Mikor találkoznak, ő már egy tapasztalt, rutinos, kipróbált idegen a Habsburg monarchiában, de Kazinczy még nem tudja, hogy őrá is ugyanaz a száműzött, kitaszított sors vár majd, amit barátja már oly régóta megtapasztal. De a helyzetük végtelenül különböző is, elképesztően nagy különbségek vannak, és nemcsak a származásukban meg a bőrszínükben, hanem az egész társadalmi integráltságukban. Angelo egy művelt bécsi, aki mindenről informálva van, a legbelsőbb társadalmi körökben forog, naponta sétálgat II. Józseffel, likőrözik Mozarttal. Hozzá képest Kazinczy egy bárdolatlan vidéki, aki igyekszik ugyan, de mégiscsak egy tanulatlanabb és faragatlanabb figura. Világos a helyzet visszája is, hogy mint fekete bőrű ember, mégiscsak Angelo a kitaszítottabb. Ő csak egy dísztárgy, míg Kazinczy a Habsburg monarchiába, az egész kelet-európai régió történetébe mélyen beágyazott, kipróbált rákócziánus középnemes famíliából való. Egészen más perspektívából lesz aztán idegen, mint ahogy Angelo, aki mint egy meteor csapódott be a bécsi udvarba, és vált ott valamilyenné. Ennek a kétféle helyzetnek mégis nagyon sok találkozási pontja, közös részhalmaza van, és látszott, hogy olyan sokféle problémát vet fel a kapcsolatuk, olyan sokféle szempontból meg lehet nézni egyikük helyzetét a másikuk felől, hogy ebben egy nagyon vastag prózai anyag van. Ekkor még nem tudtam, hogy Török Sophie lesz az elbeszélő, bár maga a figura főleg Török Lajos és az ő rózsakeresztes szenvedélye miatt nagyon érdekesnek tűnt. Ahogy gyúrtam a regénybeli figurák pszichéjét, félretettem azt a problémát, hogy életrajzi hitelességű embereket rakjak össze. A regényben van egy különálló létmódjuk, ugyanakkor mégsem idegenek korábbi önmaguktól. ■ A disszertáció épp úgy egészíti ki a regényben megírt történetet, mint egy hosszúra nyúlt, nagyon alapos lábjegyzet. Miközben írtad a dolgozatot, pontosan tudtad, hogy mit fogsz majd átemelni, kibontani irodalmi formában is? Péterfy Gergely Kitömött barbár Pesti Kalligram, 2014 Félelem az egértől Liget, 1994 AB oldal Palatínus, 1998 A tűzoltóparancsnok szomorúsága Palatínus, 2000 Bányató Új Palatínus, 2004 Halál Budán Kalligram, 2008 Misikönyv Kalligram, 2005 Örök völgy - Pannon mese Kalligram, 2012