A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1882 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1882-01-26 / 4. szám
20 Azért mély hódolattal fordulunk Nagyméltóságodhoz az alább okadatolt alázatos kérésünkkel, melynek kegyes meghallgatása módot nyújtana, hazai építőművészetünkön ez irányban is lendíthetni. Nagyméltóságú miniszter úr! Kegyelmességed minisztersége alatt és hathatós támogatása által a képzőművészetek egyes ágai oly lendületnek indultak, hogy a külföld figyelmét méltán magukra vonják: festőművészetünk ma egyenrangúnak ismertetik el a legtöbb kultur nemzet festő művészetével; szobor művészetünknek, mely még rövid évtized előtt majdnem teljesen parlagon hevert, ma már több jeles művelője van és a legszebb reményekre jogosít. Csak az építőművészet terén tapasztaljuk sajnosan, hogy noha építkezésekben általában nincs hiány, középületeink legtöbbjének művészi értéke elvitazhatatlan és az idősebb és ifjabb építész-nemzedék számos tagja komoly törekvéssel fáradozik művészi szakmánk lendítésén: ennek dacára építészetünk mint művészet, a nagy mértékben közreható anyagi okok mostohaságánál fogva nem tud arra az önállóságra vergődni, melyet a művelt külföldön immár kiküzdött, s amelyre összes kulturfejlődésünk szempontjából nekünk okvetetlenül szükségünk van. A nagyközönségnek még műveltebb része is, az építészetet úgy tekinti, hogy a legtöbb építész azt a művészi felfogás és annak érvényesülésének nagy kárára, pusztán kenyérkereseti forrásul kénytelen művelni. Általános művészi szempontból annál örvendetesebb, hogy a magas törvényhozás Excellentiád bölcs előterjesztésére évenként több ezrekre menő összeget szavaz meg a képzőművészetek támogatására. Ennek jelentékeny része kisebb összegekre felosztva Excellentiad által az országos művészi tanács javaslata alapján eddig többnyire fiatal festők és szobrászoknak adatott ki ösztöndíjat. Az építőművészet gyakorlói aránylag ritkábban részesültek e kedvezményben azon oknál fogva, hogy köztük nem voltak folyamodók, vagy ha voltak, javaslatba nem igen hozathattak. Ezen, az építészek önhibájának látszó körülmény főleg abban leli magyarázatát, hogy míg a fiatal tehetséges festőművész egy sikerült képét nyilvánosan kiállítva a közfigyelmet rögtön magára vonhatja, a szobrász ugyan már nehezebben egy jeles mintájával ugyan azt teheti, addig a fiatal építész a figyelmet csak úgy keltheti fel, hogy ha vagy ügyesen tervezett és foganatosított egyik vagy másik építményére hivatkozhatik, vagy ha nyilvános pályázaton tervével versenytársai közt kitűnt. De miután fiatal kezdő építészre - ha megannyi is a művészi képessége — nem igen bízzák és bízhatják építmények foganatosítását, már csak azért sem, mert ez anyagi felelősséggel jár és bizonyos gyakorlati tapasztalatot feltételez, s miután alig lehet kívánni, hogy valaki csupán saját mappája számára készítsen építési tervet: a fiatal építésznek, tehetsége és művészi felfogása kimutatására, alig marad más alkalom mint a nyilvános pályázat. Ezt tartotta szem előtt egyesületünk, midőn kebelében évenként egy nagy pályázat rendezését határozta el, hogy módot nyújtson tehetséges fiatalabb tagjainak képességük kimutatására. Engedje meg Excellentiád, hogy becses figyelmét egyesületünk ez irányban való törekvésére felhívni bátorkodunk, s hódolattal teljes tisztelettel kérjük: kegyeskedjék Nagyméltóságod a képzőművészetek támogatására a magas törvényhozás által évenként megszavazott összegből 1000—1200 forintot az építőművészet istápolására fordítani, oly módon, hogy ezt az összeget utazási ösztöndíjál, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alázatos előterjesztésére esetről esetre oly fiatal tehetséges építésznek kiadni méltóztatnék, ki egyesületünk nagy pályázatában részt vett és abban a legjobb tervet készítve, az egyesületi nagy díjat elnyerte. Ezen utazási ösztöndíj elnyerése az illetőre nézve avval a kötelezettséggel járna, hogy tartoznék egy bizonyos Excellentiád által közelebb meghatározandó építőművészeti feladatot teljesíteni. Alázatos kérésünk ismétlésével vagyunk, hódoló tisztelettel. Nagyméltóságod alázatos szolgái a M. Mérnök- és Építész-Egylet. A szegedi mérnök-értekezlet. — 1882. január 20-án. — A szegedi folyammérnökök kezdeményezése és felhívása folytán egybegyűlt értekezleten jelen voltak Budapestről: Zsák Hugó, Frömmel Emil, Hoszpotzky Alajos, Justh Ármin; Tokajból: Bertalan Lajos; Szolnokról: Juventius Antal; Szegedről : Szojka Gusztáv, Wein Aurél, Biró Elek, Deli Lajos, Deréky Gyula, Déri Miksa, Kátai Lajos, Matina Gyula, Paksi József, Reök Iván, Raisz József és Schlesinger Ede. Az összegyűltek megválasztották elnöknek Szojka Gusztávot, előadónak Maina Gyulát, jegyzőnek Hoszpotzky Alajost. Az értekezlet megnyitása után elnök felhívja az előadót, hogy a beérkezett távirati és írásbeli nyilatkozatokat olvassa fel, miből kitűnt, hogy jelen értekezlet határozatait a következő hivatalok mér-