A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1883 (2. évfolyam, 1-37. szám)
1883-11-08 / 30. szám
196 Maurer úr graphostatikája és az általa említett művek között keresve is alig lehet hasonlatosságot találni, míg az 1871/2. tanévről megjelent Kherndl-féle autographált jegyzetekkel annyi érintkezés lepi meg az olvasót. Maurer úr különben az ítéletet a szaktársakra bízza, és ezt jól is cselekszi, mert a pro és contra meghallgatása után a tényállást máskép nem is lehet eldönteni. Mint a technikus közönség egyik igénytelen tagja, sajátságos véletlen folytán magamat a felmerült kérdésben „tájékozottnak tarthatom, és így jogosítva érzem magamat a provokált ítélet hozásához szavazatommal szintén hozzájárulni. Nekem t. i. műegyetemi tanulmányaim idejében nem volt alkalmam, a graphostatikával rendszeresen megismerkedni, mert a bécsi polytechnikumon — melynek hallgatója voltam — a graphostatikának csak egyes alkalmazásait oktatták. Szükségét érezve annak, hogy ismereteimet ez irányban kiegészítsem, behatóan foglalkoztam annak idején Culmann alapvető művével, és mert a magántanulás ezzel sok nehézségekkel járt, lapozgattam Ottnak és több egyéb német írónak elemi művecskéiben is. Végre éppen Maurer úr, akkoriban Kherndl tanár assistense, volt oly szíves rendelkezésemre bocsátani tanárának 1871/2. tanévben tartott előadásainak autografált jegyzeteit. Ebben a tárgyalási módszer — amely a legkomplikáltabb eseteket is a legegyszerűbb mechanikai apparátussal oldja meg és e mellett egy hajszálnyira sem távozik el a tudományos praecisió színvonalától — tetszésemet már akkor is kiváló mértékben felébresztette. Ennek következtében igen beható tanulmányozás tárgyává tettem e jegyzeteket és a belőlük sajátkezűleg készített igen terjedelmes kivonatokat még ma is — kilenc évvel később — kegyelettel őrzöm. Ezek szerint a kérdésben tájékozott vagyok és tagtársaim ismernek, hogy elfogult sem szoktam lenni. Tehát az én tájékozott és elfogulatlan véleményemet kifejezve, kijelentem, hogy Zwick Adolf úr véleménye teljesen megegyezik a magaméval úgy, hogy ha a tisztelt szerkesztő úr az érintett művet nem Zwick úrnak küldi megbírálás végett, hanem nekem, bizonyára majdnem szóról - szóra ugyanazt mondottam volna. Mindenesetre különösnek kell tartanunk, hogy míg más magyar ember örül, ha egy hazai kiváló szaktudósnak érdemeit méltányolhatja, addig Maurer úr csűrve-csavarva a dolgot, Kherndl tanár országszerte elismert érdemeit letagadni akarja. Ám tegye! — Kherndl tanár jogos hírneve nem fog az által — biztosíthatom — szenvedni. Zárszavában Maurer úr még azon véleményét fejezi ki, hogy Zwick úr cikke külső befolyások alatt származott. Nem tételezhetem föl, hogy ez Kherndl tanárra volna értve, mert aki e jeles férfiúnak majdnem túlságos gyöngédségét és szerénységét ismeri, annak tudnia kell, hogy saját ügyének védelmezését assistensére nem fogja bízni. Maurer úr azonban még sem tévedett egészen, mert Zwick úr cikke valóban sugalmaztatok, és pedig sugalmazva van az irodalmi tisztesség tudás érzete által. Bár hallgatott volna Maurer úr is erre a sugalmazásra. Schwarczel Sándor. Egyesületi tárgyalások. A mű- és középítészeti szakosztályok ülése október 29-én. Elnök: Pucher József, jelen volt 16 tag. Az ülés tárgyát Dötzer Lipótnak az ácsipartársulat által az ipartörvény revíziója tárgyában az egyesülethez intézett emlékiratról szóló jelentése képezte. Előadó az emlékirat főbb tételeit ismertetvén következőleg folytatja jelentését: „Mint hallani méltóztattak, az egész emlékirat egy nagy feljajdulás, egy valóságos ,kenyér utáni kiáltása mint azt a beadók