A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1907 (26. évfolyam, 1-46. szám)
1907-02-10 / 6. szám
58 mindenkori két elnöke és két jegyzője, végül a megelőző év Czigler-érmének nyertese. 8. §. A bíráló bizottság évenként, a működési évad második rendes ülésében választandó meg. A megválasztott bírálók 8 napon belül nyilatkozni tartoznak aziránt, várjon tisztüket s az avval járó kötelességeket magukra vállalják-e. Oly bíráló helyébe, ki a megbízatást el nem vállalja, a legközelebbi rendes ülésen új tag választandó. 9. §. A bírálók tartoznak minden napirendre kitűzött önálló előadáson megjelenni, elháríthatlan akadályozás esetében pedig elmaradásukat bejelenteni. 10. §. A bíráló bizottság ítéletét a nyári szünidőket megelőző utolsó rendes szakosztályi ülést követő hét folyamán tartozik meghozni. Az ítélet meghozatala előtt jogában áll e bizottságnak egyes előadókat kézirataik (munkálatuk, jegyzeteik stb.) bemutatására felkérni. A döntés nyílt szavazás útján történik s a hozott határozat végérvényesnek tekintendő. A döntéshez legalább 5 bírálónak jelenléte szükséges. A bíráló bizottság ítéletét írásbeli jelentés alakjában megokolni tartozik. 11. §. A bíráló bizottság ítélete a döntés megtörténte után azonnal kihirdetendő. 12. §. Az ezüst plakettnek a nyári szünidők alatt való vezetéséről s a velejáró költség utalványozásáról a bíráló bizottság mindenkori elnöke gondoskodik. Ő ellenőrzi egyúttal a Czigler-alap pénzügyi állását is. 13. §. A bíráló bizottság jelentésének felolvasása, az érem és oklevél kiadása minden működési évad második rendes szakosztályi ülésén, mint első tárgy, ünnepélyes módon történjék. 14. §. A Czigler-plakett tulajdonosai az egyesület évkönyvében nyilvántartatnak. 15. §. E szabályzat végrehajtásáról a szakosztályok mindenkori elnöksége gondoskodik. 6. szám SZEMLE A német Denkmaltag. Németországban a műemlékek védelmére már évekkel ezelőtt szövetség alakult, mely a saját erejéből, az államtól és más hatóságoktól függetlenül támogatja a művészetileg, vagy történelmileg becses építmények jó karban tartásának és védelmének ügyét. A szövetség rendesen ősz elején tartja nagygyűlését a művészeti szempontból is számottevő német nagyvárosok egyikében. Ezúttal a hetedik ilyen nagygyűlést tartották meg múlt évi szept. 27-én és 28-án Braunschweigban és azzal kapcsolatosan 29-én és 30-án Hildesheimba is rendeztek — e kis város műemlékeinek megtekintésére — kirándulást. Bár ugyanebben az időben a német történetírók és régészek egyesülete Bécsben, illetőleg Münchenben tartotta évi ülését, a német Denkmaltagon Braunschweigben mégis 263 szövetségi tag vett részt. Igaz, hogy ebből a tekintélyes számból 73 helybeli és közelvidéki szakember volt, mégis igen tekintélyesnek találhatjuk a megjelenők tömegét. Ha pedig megfigyeljük azt is, hogy közöttük Németország minden vidékének állami, tartományi és városi hatóságai külön kiküldöttekkel képviselve voltak, valóban el kell ismernünk, hogy ma már Németországban a műemlékek védelme és a Denkmaltag általános érdeklődésre tarthat számot. A megjelentek között volt hat nagyváros főpolgármestere, a műemlékek védelmének hivatásos művelői, az állami és tartományi konzervátorok majdnem teljes számmal, azonkívül építészek és más technikusok, úgy hogy körülbelül az egész gyülekezetnek fele tisztán hivatásos szakemberekből állott. A közgyűlés napirendje előadásokban és tárgyalásokban rendkívül gazdag volt. Nem nélkülözték a tárgyalások az éles vitákat sem, amelyek közül az első helyet ismét a heidelbergi vár oly sok port vert restaurálása foglalta le. A tárgyalásokon kívül a közös kirándulások és látogatások is számosabbak voltak mint rendesen és azok résztvevői is tetemesen megszaporodtak. Nem mellőzhetjük, ennek a körülménynek a fontosságát kiemelni, mert hiszen ezek a helyszínen való tanulmányozások tetőzik be tulajdonképpen azokat a művészeti és történelmi tanúlányokat, amelyeket a szakértők közzétesznek és amelyek természetszerűleg nem csupán irodalmi és leltári forrásokon alapulnak. Az ilyen társas megtekintés alkalmával sokkal helyesebb ítéletet tudnak a jelenlevők alkotni egy-egy műemlék értékéről és a különböző álláspontok annak jó karban tartására nézve ilyenkor egyenlődhetnek ki leginkább. Az ülések előtti estén tartott nagy ismerkedési banketten jelentették be az elnökök, Hartwieg és Brinkmann valóságos titkos építési tanácsosok, az egyesület védnökének, Albert porosz hercegnek elhúnytát s egyszersmind méltatták érdemeit, amelyek számos művészetileg becses vár restaurálásában és egy művészettörténeti múzeum alapításában nyilvánultak. Az üléseket a városházán tartották és azokat Ochelhauser dr. karlsruhei építőtanácsos, az új elnök vezette. A hivatalos teendők elintézése után — melyek során Brown edinburgi angol építőművész hangsúlyozta az egyes nemzetek között leendő szorosabb érintkezés szükségességét a tárgysorozatban szereplő ügyekre vonatkozólag — a közgyűlés a napirendre tért át. A fontosabb kérdések között szerepeltek a régi városnevek fentartásáról, a heidlbergi vár helyreállításának módjairól, a berlini operaház jövendő sorsáról szóló javaslatok és végig a tuniszi kormányzóságnak egy beadványa, amelyben arra nézve kér tanácsot, hogy minő módon volna ennek az érdekes északafrikai városnak eredeti arab jellege fentartható. Az előadásokat Büttner kezdette meg ezen a címen: Miképpen lehet a közvéleményt a műemlékek védelmére befolyásolni. A következő előadó Haupt, a régi fafaragások befestéséről és megóvásáró szólott; ugyanezt a thémát tárgyalta Hager, a kőfaragványokra vonatkozólag. Reimer a régi oltárképek jókarba helyezéséről értekezett az utóbbi években tett tapasztalatai alapján. Tzigara bukaresti képviselő Romániai régi építészeti emlékeiről és azoknak a jelenlegi uralkodó I. Károly király alatt történt helyreállításáról tartott ismertetést, Brecht pedig a műemlékek védelméről hegyes vidékeken. Utóbbi kifejtette, hogy Németország egyes vidékein 1750—1820 között egy különös formájú lakóház, az ú. n. hegyi ház típusa fejlődött ki, amelynek példái azonban már-már a megsemmisülés útján vannak. Bár egy újabban alakult helyi egyesület közbelépett azok fentartására, eszközeinek elégtelensége nem nyújt reményt arra, hogy célját el is érje. Előadó a Denkmaltag támogatását kéri ebben az ügyben. Az ülések második napján mindenekelőtt kijelölték a következő, 8-ik Denkmaltag helyéül Mannheim városát, amelynek amúgy is 1907-ben lesz 300 esztendős jubileuma s ez az alkalom igen megfelelően fogja a közgyűlést a tartandó különböző ünnepségek keretébe foglalni. Esetleges közbejövő körülményekre való tekintettel, mint másodsorban számbaveendő helyet Stuttgartot jelölték meg. A későbbi jövőre nézve már most is tudomásul vették Lübeck és Trier városok meghívását egy-egy Denkmaltag megtartására. A második napon tartott előadások között Hossfeld berlini tanácsos emlékezett meg a műemlékeknek a vidéken való védelméről. Sandtrock építőművész a hillesheimi emlékek fenntartásáról értekezett, tekintettel a következő napokon ebbe a városba tervezett tanulmányi kirándulásra. Libke tanár a régi faépületek kifestéséről, Meier a történeti városnevek fenntartásáról és Stiehl a nyerstéglaépítmények védelméről. A előadások után a tárgyalások és viták kerültek napirendre, amelyek közül elsőnek Dehio strassburgi tanár, a kiváló műtörténetíró jelentette be azt, hogy a német műemlékek kézikönyvének II. kötete karácsony táján minden valószínűség szerint meg fogjelenhetni. Amint tudjuk, a németországi műemlékek tökéletes lajstromozása csak most van folyamatban a német császár 60.000 márkás ajándékából. A Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler címen megjelenendő nagyszabású műből eddig egyelőre az első kötetet tették közzé Mitteldeutschland címen. A most említett II. kötettel még csak egy igen kis része lesz készen a munkának; minden valószínűség szerint még évek sorára lesz a teljes befejezéshez szükség. Konstanz város megbízásából Loersch titkos tanácsos bemutatta Konstanz város épülettörzskönyvét. Ez a 182 képpel illusztrált munka a város művészetileg fontos építményeinek monográfiáján kvül történelmi adatok hosszú sorát is tartalmazza. Stiehl tanár tette meg ezután bejelentését a németországi kisebb polgári lakóházak felvételének és kiadásának ügyéről. Ez a munka, amely az ismert német parasztház kiadványának természetes folytatása, a Denkmaltag és a német építész- és mérnökegyletek Verbandjának közös vállalkozása. A feldolgozandó anyag terjedelme a munkát évek hosszú sorára fogja kinyújtani, egyelőre Bremen, Frankfurt, Hamburg, Lübeck, Nürnberg és Trier városokból készült el egy sorozatfelvétel. A megtekintések következtek a napirend után. Braunschweiggel kezdették a tanulmányozást, amihez a Denkmaltag alkalmából kiadott kisebb terjedelmű vezető könyv és egy nagyobb tanulmány nyújtott segítséget. A városban nem kevesebb, mint 811 történes- 1907 februárius 10