A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1907 (26. évfolyam, 1-46. szám)

1907-02-10 / 6. szám

58 mindenkori két elnöke és két jegyzője, végül a megelőző év Czig­­ler-érmének nyertese. 8. §. A bíráló bizottság évenként, a működési évad második rendes ülésében választandó meg. A megválasztott bírálók 8 napon belül nyilatkozni tartoznak aziránt, várjon tisztüket s az avval járó kötelességeket magukra vállalják-e. Oly bíráló helyébe, ki a megbízatást el nem vállalja, a legköze­lebbi rendes ülésen új tag választandó. 9. §. A bírálók tartoznak minden napirendre kitűzött önálló előadáson megjelenni, elháríthatlan akadályozás esetében pedig elmaradásukat bejelenteni. 10. §. A bíráló bizottság ítéletét a nyári szünidőket megelőző utolsó rendes szakosztályi ülést követő hét folyamán tartozik meg­hozni. Az ítélet meghozatala előtt jogában áll e bizottságnak egyes előadókat kézirataik (munkálatuk, jegyzeteik stb.) bemutatására fel­kérni. A döntés nyílt szavazás útján történik s a hozott határozat vég­érvényesnek tekintendő. A döntéshez legalább 5 bírálónak jelenléte szükséges. A bíráló bizottság ítéletét írásbeli jelentés alakjában megokolni tartozik. 11. §. A bíráló bizottság ítélete a döntés megtörténte után azonnal kihirdetendő. 12. §. Az ezüst plakettnek a nyári szünidők alatt való vezetéséről s a velejáró költség utalványozásáról a bíráló bizottság minden­kori elnöke gondoskodik. Ő ellenőrzi egyúttal a Czigler-alap pénz­ügyi állását is. 13. §. A bíráló bizottság jelentésének felolvasása, az érem és oklevél kiadása minden működési évad második rendes szakosz­tályi ülésén, mint első tárgy, ünnepélyes módon történjék. 14. §. A Czigler-plakett tulajdonosai az egyesület évkönyvében nyilvántartatnak. 15. §. E szabályzat végrehajtásáról a szakosztályok mindenkori elnöksége gondoskodik. 6. szám SZEMLE A német Denkmaltag. Németországban a műemlékek védel­mére már évekkel ezelőtt szövetség alakult, mely a saját erejéből, az államtól és más hatóságoktól függetlenül támogatja a művésze­­tileg, vagy történelmileg becses építmények jó karban tartásának és védelmének ügyét. A szövetség rendesen ősz elején tartja nagy­gyűlését a művészeti szempontból is számottevő német nagyvárosok egyikében. Ezúttal a hetedik ilyen n­agygyűlést tartották meg múlt évi szept. 27-én és 28-án Braunsch­weigb­an és azzal kapcsolatosan 29-én és 30-án Hildesheimba is rendeztek — e kis város műemlé­keinek megtekintésére — kirándulást. Bár ugyanebben az időben a német történetírók és régészek egyesülete Bécsben, illetőleg Münchenben tartotta évi ülését, a német Denkmaltagon Braunschweigben mégis 263 szövetségi tag vett részt. Igaz, hogy ebből a tekintélyes számból 73 helybeli és közelvidéki szakember volt, mégis igen tekintélyesnek találhatjuk a megjelenők tömegét. Ha pedig megfigyeljük azt is, hogy közöttük Németország minden vidékének állami, tartományi és városi ható­ságai külön kiküldöttekkel képviselve voltak, valóban el kell ismer­nünk, hogy ma már Németországban a műemlékek védelme és a Denkmaltag általános érdeklődésre tarthat számot. A megjelentek között volt hat nagyváros főpolgármestere, a műemlékek védelmé­nek hivatásos művelői, az állami és tartományi konzervátorok majdnem teljes számmal, azonkívül építészek és más technikusok, úgy hogy körülbelül az egész gyülekezetnek fele tisztán hivatásos szakemberekből állott. A közgyűlés napirendje előadásokban és tárgyalásokban rend­kívül gazdag volt. Nem nélkülözték a tárgyalások az éles vitákat sem, amelyek közül az első helyet ismét a heidelbergi vár oly sok port vert restaurálása foglalta le. A tárgyalásokon kívül a közös kirándulások és látogatások is számosabbak voltak mint rendesen és azok résztvevői is tetemesen megszaporodtak. Nem mellőzhetjük, ennek a körülménynek a fontosságát kiemelni, mert hiszen ezek a helyszínen való tanulmányozások tetőzik be tulajdonképpen azokat a művészeti és történelmi tanúl­­ányokat, amelyeket a szakértők közzétesznek és amelyek természetszerűleg nem csupán irodalmi és leltári forrásokon alapulnak. Az ilyen társas megtekintés alkal­mával sokkal helyesebb ítéletet tudnak a jelenlevők alkotni egy-egy műemlék értékéről és a különböző álláspontok annak jó karban tartására nézve ilyenkor egyenlődhetnek ki leginkább. Az ülések előtti estén tartott nagy ismerkedési banketten jelen­tették be az elnökök, Hartwieg és Brinkmann valóságos titkos építési tanácsosok, az egyesület védnökének, Albert porosz herceg­nek elhúnytát s egyszersmind méltatták érdemeit, amelyek számos művészetileg becses vár restaurálásában és egy művészettörténeti múzeum alapításában nyilvánultak. Az üléseket a városházán tar­tották és azokat Och­elhauser dr. karlsruhei építőtanácsos, az új elnök vezette. A hivatalos teendők elintézése után — melyek során Brown edinburgi angol építőművész hangsúlyozta az egyes nem­zetek között leendő szorosabb érintkezés szükségességét a tárgy­­sorozatban szereplő ügyekre vonatkozólag — a közgyűlés a napi­­rendre tért át. A fontosabb kérdések között szerepeltek a régi városnevek fentartásáról, a heidlbergi vár helyreállításának módjairól, a berlini operaház jövendő sorsáról szóló javaslatok és végig a tuniszi kormányzóságnak egy beadványa, amelyben arra nézve kér tanácsot, hogy minő módon volna ennek az érdekes északafrikai városnak eredeti arab jellege fentartható. Az előadásokat Büttner kezdette meg ezen a címen: Miképpen lehet a közvéleményt a műemlékek védelmére befolyásolni. A követ­kező előadó Haupt, a régi fafaragások befestéséről és megóvásár­ó szólott; ugyanezt a thémát tárgyalta Hager, a kőfaragványokra vonatkozólag. Reimer a régi oltárképek jókarba helyezéséről érte­kezett az utóbbi években tett tapasztalatai alapján. Tzigara bukaresti képviselő Romániai régi építészeti emlékeiről és azoknak a jelenlegi uralkodó I. Károly király alatt történt helyreállításáról tartott ismer­tetést, Brecht pedig a műemlékek védelméről hegyes vidékeken. Utóbbi kifejtette, hogy Németország egyes vidékein 1750—1820 között egy különös formájú lakóház, az ú. n. hegyi ház típusa fej­lődött ki, amelynek példái azonban már-már a megsemmisülés útján vannak. Bár egy újabban alakult helyi egyesület közbelépett azok fen­tartására, eszközeinek elégtelensége nem nyújt reményt arra, hogy célját el is érje. Előadó a Denkmaltag támogatását kéri ebbe­n az ügyben. Az ülések második napján mindenekelőtt kijelölték a következő, 8-ik Denkmaltag helyéül Mannheim városát, amelynek amúgy is 1907-ben lesz 300 esztendős jubileuma s ez az alkalom igen meg­felelően fogja a közgyűlést a tartandó különböző ünnepségek kere­tébe foglalni. Esetleges közbejövő körülményekre való tekintettel, mint másodsorban számbaveendő helyet Stuttgart­ot jelölték meg. A későbbi jövőre nézve már most is tudomásul vették Lübeck és Trier városok meghívását egy-egy Denkmaltag megtartására. A második napon tartott előadások között Hossfeld berlini tanácsos emlékezett meg a műemlékeknek a vidéken való védel­méről. Sandtrock építőművész a hillesheimi emlékek fenntartásáról értekezett, tekintettel a következő napokon ebbe a városba tervezett tanulmányi kirándulásra. Li­bke tanár a régi faépületek ki­festéséről, Meier a történeti városnevek fenntartásáról és Stiehl a nyerstégla­építmények védelméről. A előadások után a tárgyalások és viták kerültek napirendre, amelyek közül elsőnek Dehio strassburgi tanár, a kiváló műtörténet­író jelentette be azt, hogy a német műemlékek kézikönyvének II. kötete karácsony táján minden valószínűség szerint meg fog­jelenhetni. Amint tudjuk, a németországi műemlékek tökéletes lajstromozása csak most van folyamatban a német császár 60.000 márkás ajándékából. A Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler címen megjelenendő nagyszabású műből eddig egyelőre az első kötetet tették közzé Mitteldeutschland címen. A most említett II. kötettel még csak egy igen kis része lesz készen a munkának; minden valószínűség szerint még évek sorára lesz a teljes befeje­zéshez szükség. Konstanz város megbízásából Loersch titkos tanácsos bemutatta Konstanz város épü­lettörzskönyvét. Ez a 182 képpel illusztrált munka a város művészetileg fontos építményeinek monográfiáján kvül történelmi adatok hosszú sorát is tartalmazza. Stiehl tanár tette meg ezután bejelentését a németországi kisebb polgári lakóházak felvételének és kiadásának ügyéről. Ez a munka, amely az ismert német parasztház kiadványának természetes foly­tatása, a Denkmaltag és a német építész- és mérnökegyletek Ver­­bandjának közös vállalkozása. A feldolgozandó anyag terjedelme a munkát évek hosszú sorára fogja kinyújtani, egyelőre Bremen, Frankfurt, Hamburg, Lübeck, Nürnberg és Trier városokból készült el egy sorozatfelvétel. A megtekintések következtek a napirend után. Braunschweiggel kezdették a tanulmányozást, amihez a Denkmaltag alkalmából kiadott kisebb terjedelmű vezető­ könyv és egy nagyobb tanulmány nyújtott segítséget. A városban nem kevesebb, mint 811 történes- 1907 februárius 10

Next