Technika és Közgazdaság, 1929 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1929-01-06 / 1. szám
AZ IDE SZÁNT KÖZLEMÉNYEK, hírek legkésőbb szombat esti 7 ÓRÁIG (A LAPZÁRTÁIG) KÜLDENDŐK BE.technika és közgazdaság A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE. SZERKESZTI: THOMA FRIGYES. KÖZLEMÉNYEK AZ EGYLETI TITKÁRSÁGHOZ IV. REÁLTANODAUTCA 13-1S. INTÉZENDŐK. TELEF. 1. 309-43. VII. évfolyam. Budapest, 1929 január 6. 1. szám. TARTALOM: A találmányi jelleg kérdéséhez. Dr. Vásárhelyi László. SZEMLE: A Rajna-Westfáliai Villamos Mű RT. (RWE) üzemi adatai. Theiss Ede. — A belga közúti adminisztráció tagozódása és a belga állami utak szélességi méretei. Meléter Jenő. SZAKIRODALOM : Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, egyleti könyvtárnok. — Az Alföld öntözése és egyebek. Irta: Víg Emil. Ism.: Kenessey Béla. — A vasút és a gépkocsi versenye. írta: Dr. Wagner Gyula. Ism.: Jakab Árpád. A találmányi jelleg kérdéséhez. Dr. VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ. A magyar szabadalmazási rendszer elővizsgálattal kapcsolatos felszólalási rendszer, vagyis a szabadalmazásra bejelentett találmányok egy bizonyos elővizsgálaton átmenve, közzétételre kerülnek s a felszólalási idő elteltével, ha felszólalás érkezett, akkor annak a keretében újságvizsgálaton is átmennek. Tulajdonképen tehát azok a szabadalmak értékesek, amelyek a felszólalás kereszttűzén is ámentek, mert azoknál az újságvizsgálat is megtörtént a felszólaló adatai alapján, melyeket a bíróság elé terjesztett s melyhez nyíl* vános szóbeli tárgyaláson a felek is hozzászoknak. Mind az elővizsgálat során, mind a felszólalási el*járás keretében, sőt később a megadott szabadalmak ellen indított megsemmisítési perek keretében — ma már egy kicsit ritkábban — találkozunk azzal a kifogással, hogy a bejelentés tárgya nem találmány (1895. évi XXXVII. t.*c. 1. §*a). Nézzünk ennek a kifogásnak a szeme közé s igyekezzünk megállapítani annak igazi arculatát. I. A bíróság a találmányi jelleget az 573/el. 1896. k. M. számú rendelet 14. §-a alapján vizsgálja, melynek a vonatkozó részei a következők: 14. §. A kifogások vagy a) alaki hiányokra és pótlásokra (1895:XXXVII. t.*c. 30—32. §§.), vagy b) a szabadalmazás lehetőségére vonatkozhatnak. Az utóbbi eset főleg akkor forog fenn, ha a bejelentés találmányt általában nem tartalmaz, vagy nem tartalmaz olyan találmányt, amely iparilag értékesíthető, vagy ha az az 1895:XXXVII. t.*c. 2. §-ába ütközik, vagy ha az két vagy több, egymástól különböző találmiányra vonatkozik ...“ A b) pont első két mellékmondata közül az első azt a kifogást jelentené, hogy a bejelentés találmányt általában nem tartalmaz, a második pedig az, hogy nem tartalmaz olyan találmányt, amely iparilag értékesíthető. Ezek a kifogások az 1895 :XXXVII. t.*c. 1. §-án alapulnak, amely a következőleg hangzik: 1. §. „Szabadalmazható minden új találmány, mely iparilag értékesíthető.“ Ha a szabadalmazható találmányon a fenti szakasz értelmének a gyakorlat által felállított ama tételt tekintjük, hogy a szabadalmazható találmány valamely műszaki feladat új megoldása, akkor a b) pont első mellékmondata azt jelentené, hogy csak műszaki feladattal, nem megoldással állunk szemben és a b) pont másik mellékmondata azt az esetet foglalná magában, mikor iparilag nem értékesíthető, azaz meg nem valósítható megoldásokkal állunk szemben. Ezek a kifogások szoktak is szerepelni a bíróság végzéseiben, de éppen az idézett 14. § b) pontja első mellékmondata, labilis fogalmazása folytán, igen gyakran szerepel egy másik kifogás is, mely így hangzik: „a bejelentés leírásában a bejelentő által már ismertnek vallott korábbi megoldásokhoz képest a bejelentés tárgya nem találmányt“, esetleg még ilyen módon is; „a bejelentésben foglaltakhoz képest a bejelentés tárgya már feltalálói tevékenységet nem igénylő puszta konstrukció“. Ez az utóbbi kifogás nem ritkán vezet arra, hogy bejelentő nem nyilatkozván, vagy nem kielégítő módon nyilatkozván, bejelentésére a bíróság a szabadalmat megtagadja. Jelen kis tanulmányban éppen ezt az utóbbi érvelést tesszük vizsgálat tárgyává s ki fogjuk róla mutatni, hogy ezt mindennek lehet nevezni, csak éppen találmányvizsgálatnak nem. Ha ugyanis ezt a két utolsó alakban idézett kifogást jobban megvizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy annak a lényege egy kicsit feloldva, a következő lesz: A bejelentők igen sokszor leírásaikban közlik az általuk megoldott műszaki probléma előzménye gyanánt a korábbi erre vonatkozó találmányokat, amelyek többé-kevésbbé mind az illető probléma megoldásával foglalkoztak. Leírják tehát a bejelentésükben a találmányoknak egész sorozatát s igyekeznek ezzel szemben a szabadalmazni kért megoldást elhatárolni. Vagyis az előzmény tartalmaz Ti, Та, Тз, Ti............ találmányt, amellyel szemben áll a bejelentésben sze* replő találmány: Tx. Mit mond tehát a kifogás: azt, hogy ha valaki ismeri ezeket a korábbi találmányokat, akkor a Tx*et már nem is kellett feltalálni. Milyen esetben állhat meg ez a konklúzió? Abban az esetben, ha akár a korábbi találmányok összesége, akár azok egyike*másika a szabadalmazni kért Tx*et tartalmazza. Ebben az esetben azonban az 1895:XXXVII. t.*c. 1. §*a ama esetével állunk szemben, hogy a bejelentés tárgya azért nem szabadalmazható, mert nem új találmányt tartalmaz. Amit a korábbi találmányokhoz képest nem kellett megalkotni, az már nem új. Ezzel a magyarázattal szemben áll az 1895:XXXVII. t.-c. 33. §-a utolsóelőtti bekezdése, mely így szól: „A találmány új volta hivatalból nem létetik vizsgálat és döntés tárgyává.“ A szabadalmi bíróság (korábban hivatal) állandó gyakorlata a bejelentéseknek fenti módon eszközölt megvizsgálását éppen a szabadalmi törvény eme utóbb ismertetett rendelkezése folytán találmány vizsgálatinak nevezte el, támaszkodva az 573/el. 1896. V. M. sz. rendelet 14. §*a b) pontjának ama kitételére, hogy a szabadalmazás lehetőségére vonatkozó kifogáások elsősorban arra az esetre vonatkozhatnak, amikor a bejelentés találmányt egyáltalán nem tartalmaz. A találmányi jelleget ennélfogva vizsgálják magában véve is, vagyis megnézi a bíróság a) abból a szempontból is a bejelentést, hogy a be*jelentő álltal a találmány lényegének odaállított igény* pont tartalmazza a kitűzött műszaki feladat megoldását és azonfelül b) a bejelentő által a leírásban elétárt korábbi talál* Hiányokkal egybevetvén a bejelentés igénypontjai, a találmányi jelleget ezekkel szemben is megvizsgálja. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi indította a magyar szabadalmi hatóságokat ilyen, a törvénnyel teljesen harmóniában nem álló állandó gyakorlat megalkotására, akkor a magyarázatot abban kell keresnünk.