A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)

13. szám - Schilling Zoltán titkár: Tiszti jelentés

246 Egyleti pályázataink Oltay Károly a geodéziai tanszékre, ifj. Szily Kálmán dr. az újonnan szervezett III. mechanikai tanszékre, Zelovich Kornél az újonnan szervezett közlekedésügyi és vasútépítéstani tanszékre és Zemplén Géza dr. az újonnan szervezett organikus kémiai tanszékre. A kir. József-műegyetemen magántanári képesítést kapott: Varsányi Emil dr. „a malomipar és többtermelés" című, Hollós József „a villamos vezetékek tulajdonságai" című, Zsakula Milán dr. „az elektromos üzemek és berendezések felülvizsgálata" című és Kaiser Károly dr. „az élelmiszerek mikroorganizmusai" című tárgykörre. A budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést kapott: Hevesy György dr. a „fizikai kémia" című tárgykörre. Műszaki doktorátust tettek: Czakó Miklós, Karler János, Sailer Géza, Kreybig Lajos. Tagjaink létszámában történt változások : Szomorú kötelességet teljesítek, midőn bejelentem, hogy meghalt 2 alapító és 33 rendes (összesen 35) tagunk. Alapító tag: Bukovics Gyula, Neuschlosz Emil. Rendes tagok: Bede Béla, Boehm Ágoston, Bolberitz Henrik, Deréky Gyula, Eberling Jenő, Éder Róbert, Fü­leky József, Gebhardt Fülöp, Heeger Gyula, Heltai Ferenc dr., Jarolinek Kristóf, Kaufmann Berthold, Láng László, Mauler Mátyás, Meisz­ner Jenő, Melha Tibor, Menczer Árpád, Munkácsi Andor, Orendi Gottfried, Papp Elek, Pfaff Ferenc, Ráth Pál, Schadl Károly, Schebella János, Soós Jenő, Szirmai Jakab, Tandor Ottó, Totth Róbert, Werderber István, Vida József, Walder József, Zotti Giovanni, Zúzda Béla. Kilépett 62 tag. Az összes veszteségünk tehát 94. Ezzel szemben belépett 205 új tag. Tagjaink száma a közgyűlés napján 3711. Ezek között van 120 élő alapító tag. Lakóhely szerint budapesti tag 2060 és vidéki tag 1651. A vidéki osztályok rendes tagjainak száma : Brassó 35, Debrecen 45, Fiume 78, Győr 36, Kaposvár 40, Komárom és vidéke 26, Miskolc-Diósgyőr 53, Nagyvárad 80, Nógrád megye 43, Pozsony 69, Sopron 20, Szeged 94, Székesfehérvár 29, Szombathely 82, Temes­vár 87. Osztályaink rendes tagjainak száma összesen 817. T. Közgyűlés! Ezzel jelentésem végére értem. Önmagának mindenki csak lelkiismeretének erejéig lehet bírája. S én azt hiszem, ha a vázolt munkásságon végig gondolunk, erről a helyről lelki­ismeretünknek legalább is annyi megnyugtatásával távozhatunk, hogy ami rajtunk állott, megtettük. Kérem a jelentés szíves tudomásul vételét. Egyleti pályázataink. Az 1913. évi Hollán-pályadíjakat odaítélő bizottság­jelentése. Közlönyünk mult évfolyama sem a belső tartalom, sem a terjedelem dolgában nem maradt az 1912. évi mögött. A közlemények sokoldalú­sága, magvassága és magas színvonal­a egyaránt dicséri azt az írói gárdát, mely a mult évben is Közlönyünk útján gazdagította műszaki irodalmunkat. A mondott okokból érthető, hogy a bizottságnak nehéz feladata volt a sok jóból a legjobbat kiválasztani, azonban a munká­latokat megkönnyítette a bírálati szabályzatnak a versenyen kívül helyezendő közleményeket illető része. A múlt évfolyamban több olyan cikkely jelent meg, melynek írója már kapott Hollán-díjat, vagy olyan közleménynyel szerepel, melyet a műszaki doktorátus elnyeréséért előzőleg a műegyetemhez nyújtott be. A szorosan vett műszaki irodalom köréből így is több cikkely alkotta a bírálat tárgyát, úgy, hogy a bizottság a közgazdasági jelentőségűeket szintén versenyen kívül állóknak tekinthette. Beható megfontolás után a bizottság két közleményt talált ki­tüntetésre legméltóbbnak ; ezek Lechner Jenő tanulmánya, a lengyel­országi és felsőmagyarországi reneszánsz építésről és Fasching Antal dr. tanulmánya , a meridián konvergencia és a földrajzi össz­rendezők új számítási módjáról. Lechner Jenő a XVI. és XVII. században a Felsőmagyarországon kialakult rendkívül érdekes és bájos reneszánsz építő modor emlé­keivel foglalkozik, részletesen ismerteti azok jelenlegi állapotát, kutatja eredetüket, több helyütt megállapítja átalakítás előtti alak­jukat, összehasonlítja a szóban forgó építményeket, a megelőzőleg ismertetett lengyelországi hasonló építményekkel, sőt e tipikus alakítás nyomait a cseh, morva és német-osztrák területeken is követi, végre pedig feltalálja az ős­forrást Olaszországban. A szerző tanulmányát a legszélesebb alapra fekteti: helyszíni tanulmányozással előkészül a különféle területeken észlelt jelenségek kritikai összehasonlítására, belemélyed a hazai, lengyelországi és osztrák kútfők adataiba, valamint azoknak az irodalomban miként való felhasználásába; éles bírálattal ítéli meg annak eredményeit s mind­ezek alapján részint adat-, részint formaösszehasonlítással önálló következtetésre jut. Szerző eddigi tanulmányainak eredményeit teszi le a szóban forgó cikkelyében, de korántsem tekinti ezzel a maga elé tűzött feladatát befejezettnek , sőt tudtunkkal további tanulmányokat tett, amelyek alkalmasak építőművészetünk történetének szóban forgó igen érdekes és jellemző részébe mélyebben is betekinteni. Szerző a magyar építőművészet történetének sajnosan elhanyagolt mezején igen érdemes olyan munkát végzett, amelynek önálló becse minden kétségen fölül áll, miért is a szóban forgó tanulmányt a bizottság jutalomra érdemesnek ítélte. Fasching Antal dr. tanulmányát illetőleg mindenekelőtt meg­jegyezzük, hogy a magyar országos felmérés alapját alkotó konform sztereografikus vetület egyik gyengéje az volt, hogy valamely, a vetületén derékszögű sík összrendezői által adott pontot a szteroidra egyedül a gömbháromszögtan szabályai szerint számíthatták át. Az átszámításnak ez a módja nehézkes és hosszadalmas, minek hátrányai a magyar országos felmérésnél különösen az 1908.-ik év óta váltak érezhetőkké, mely idő óta a sztereografikus vetületről az országos felmérésnél alkalmazott új hengervetületre való áttérés munkája folyik. Ez idő óta ugyanis az országos felmérésnél évről­évre nagyszámú háromszögelési alappontot kell a sztereografikus vetületről az új hengervetületekre átszámítani. A cikkely szerzője teljesen új és eredeti megoldását adja a föld­rajzi összrendezők és a meridián konvergencia számításának. A számítást a gömbre való áttérés mellőzésével magán a vetületen oldja meg, kiindulva a poláris háromszög sík képéből. A számítás­nak ez a módja azonban csak úgy vezethetett szabatos és a gyakorlatban könnyen felhasználható képletekre, ha a sztereografikus vetületi hossz- és szögredukciók tetszőleges oldalhosszúságra alkalmazható sorok alakjában állanak rendelkezésünkre. A cikkely szerzője ezeket a sorokat levezette s azok alapján a gyakorlati életben végzendő átszámításokban igen előnyösen alkal­mazható számtáblázatokat is készített. A cikkelyben részletezett új eljárás nemcsak az országos fel­mérésnél talált már gyakorlati alkalmazást, hanem hasznosítja azt a hazai bányászat is a meridián konvergencia gyors kiszámítása céljából, alkalmazást talál továbbá a hazánkban újabb időkben megindított csillagászati arim­ut- és szélességméréseknél is. Ez az új számítási mód megkönnyíti a külföldön eddig alig ismert s nem méltányolt sztereografikus vetületi rendszernek az országos felméréseknél való gyakoribb alkalmazását is. 1914. III. 29.

Next