A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 51. évfolyam (1917)
18. szám - Bernauer Zsigmond: Önálló közgazdasági egyetem?
ÖNÁLLÓ KÖZGÁZ A Hangya egymilliós alapítványa újból felszínre vetette a közgazdasági egyetem kérdését. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy pro és kontra behatóan megvitassuk és mérlegeljük az önálló közgazdasági egyetem felállításának célszerűségét, illetőleg lehetőségét, de minthogy ugyanezen helyen már két cikkben lándzsát törtek az említett önálló tanintézet mellett, nem mulaszthatom el, hogy én, aki ezzel szemben ellenkező álláspontot foglalok el, aggályaimat röviden össze ne foglaljam. A Hangya felterjesztése az összkormányhoz azt a benyomást kelti, hogy dicséretes áldozatkészségéről tanúságot tett szövetkezetünk a tervezett intézet címében kifejezett feladatok jelentőségét aligha mérlegelte igazi súlyuk szerint, mert a felemlített gazdasági és kereskedelmi akadémiai tanfolyamok egyesítésével mezőgazdasági egyetem szervezhető ugyan, de közgazdasági egyetem nem. A felterjesztés bennem továbbá azt a benyomást kelti, hogy a felterjesztés szerzőinek nem volt tudomásuk arról, hogy a kir. József Műegyetemen a közgazdasági szakosztály szervezésével a közgazdasági oktatás megvalósítása felé máris döntő lépést tettek, különben aligha mutattak volna reá a pozsonyi egyetem jogi fakultásának a magyaróvári gazdasági akadémiával való egyesítésére anélkül, hogy a műegyetemen fennálló közgazdasági szakosztályról megemlékeztek volna. Úgy tudom, hogy az egész mérnöktársadalom egyhangú helyeslésével találkoztak dr. Rados Gusztáv volt műegyetemi rektornak a műegyetem 1913—14. tanévéről szóló beszámolójában elhangzott következő szavai: A közgazdasági osztály most felállított egyéves tanfolyama ugyanis csak az első lépés azon az úton, melyet felsőoktatásunk a gazdasági pályák, valamint a közigazgatás részére, a gazdasági feladatok megoldására rátermett nemzedék felnevelése irányában tesz. Az osztály további kiépítésének lesz feladata, hogy a gazdasági pályára való képzés körét szélesítse és hogy a gazdasági irányú képzést, hazánk közgazdaságának és nemzetünk erejének növelése érdekében, tanuló ifjúságunk minél szélesebb köreinek hozzáférhetővé tegye. Ugyancsak lelkesedéssel fogadtuk a kir. József-Műegyetem 1916. évi július hó 19.-én királyi jóváhagyással ellátott szervezeti szabályzatának 1. §-át, amelynek 1. bekezdése szerint: A Magyar kir. JózsefMűegyetem a technikai és közgazdasági tudományok egyeteme. A közgazdasági egyetem alapja tehát megvan. Hoszszú és nehéz küzdelem árán sikerült azt megteremteni és úgy vélem, mindnyájunk szent kötelessége, hogy annak továbbfejlesztését és kiépítését minden erőnkkel elősegítsük, nem pedig az, hogy egy felmerült incidens alkalmából, amilyen a Hangya alapítványa, azt, mint a gyermek az örömmel fogadott, de csakhamar megúnt játékszert, félredobjuk és valamely új és ismeretlen alkotás utáni vágyunk kielégítésére törekedjünk. Igaz, hogy a háború a műegyetem közgazdasági osztályának kiépítését egyelőre megakasztotta. De ez sem ok arra, hogy azt félrevessük, hanem inkább serkentsen arra, hogy a fejlesztés fonalát mielőbb ismét felvegyük. Az is lehet, hogy a szervezésnél hibák történtek, hogy a tanerők megválogatása nem elégít ki mindenkit és hogy a szakosztály tanrendje 3ASÁGI EGYETEM? nem ment minden hibától. Minderről lehet vitatkozni, a hibák kiküszöbölésére javaslatokat tenni és eziránt követeléseket támasztani, de nem lehet és nem szabad oly állítást kockáztatnunk, hogy a műegyetem elvileg nem alkalmas a magasabb közgazdasági kiképzésre és hogy ezt az intézményt, melynek évi budgetje kerek számban 2.000.000 korona, amelynek épületeibe körülbelül 12.000.000 korona, felszereléseibe, gyűjteményeibe, könyvtáraiba pedig még ennél is nagyobb összeg fekszik és amely kiváló tanerőkkel rendelkezik: a közgazdasági oktatásból ki kell kapcsolni és a Hangya egymilliójából kiindulva, amely összeg kamatai alig 2—3 tanszék személyi kiadásainak ellátására elegendők, új közgazdasági egyetem szervezéséhez kellene fogni. Pedig ily nyilatkozatot is hallottunk már egyik nagytekintélyű jogász-egyetemi tanár és államférfiunk szájából. De mi is lehetne az önálló közgazdasági egyetem ? Mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy minden produktív szakra lépő egyénnek a tudományos készültségű szakképzettsége mellett azokat a közgazdasági ismereteket is meg kell adnunk, amelyek alapján szaktudását a hazai gazdasági termelés és saját anyagi boldogulása érdekében a legracionálisabban kihasználhatja. A közgazdasági képzést ezen az alapon tehát nem mint öncélt, hanem mint a szakképzettség kiegészítőjét tudom csak elképzelni. A kizárólag közgazdasági kiképzés a produktív munka szempontjából nézetem szerint ép oly kevéssé értékes, mint a kizárólagosan jogi képesítés és ha ez utóbbi túltengését akarjuk kiküszöbölni, nem szabad helyébe más, ebből a szempontból ép oly értéktelen kiképzést tennünk. Érteném és tudnám helyeselni, ha valaki azt az álláspontot foglalja el, hogy minden produktív szakra kiképző intézetet ki kell egészíteni a neki speciálisan megfelelő közgazdasági tanszékekkel, de nem tudok lelkesedni oly magasabb tanintézetért, amelynél a közgazdasági tudományoknak jut a főszerep és amely mellékesen bizonyos fokú enciklopédikus szakképzettséget is ad, mert az ily enciklopédikus ismeretek az általános műveltség szempontjából és a közigazgatás terén lehetnek értékesek, de közgazdaságunk fejlesztésére önmagukban nem alkalmasak. Ha pedig az önálló közgazdasági egyetemet úgy akarnák megszervezni, hogy az minden irányú produktív szakképzettségre készítsen teljesen elő és emellett a közgazdasági kiképzést is biztosítsa, úgy a technikai, őstermelési és kereskedelmi tudományok mai fejlettsége mellett oly óriási terjedelmű és sokoldalú intézetről volna szó, amelynek szervezése, ha egyáltalában lehetséges, mérhetetlen anyagi és szellemi áldozatokat kívánna meg és emellett a hallgatóság individuális kiképzését már a hallgatók nagy tömege folytán is lehetetlenné tenné. Az önálló közgazdasági egyetem tehát szerény nézetem szerint csak hangzatos jelszó, míg a műegyetem közgazdasági szakosztálya reális valóság, amely máris módot nyújt arra, hogy a műegyetemen a technikai szakokat végzett hallgatókon kívül a bányászati, kohászati, erdészeti főiskolákat, a gazdasági és kereskedelmi akadémiákat, a fiumei kiviteli akadémiát vagy megfelelő külföldi tanintézeteket végzett hallgatók ott közgazdasági kiképzésük lehetőségét megtalálják és emellett a szorosan vett technikai szakokban is a műegyetem jól felszerelt intézeteiben és laboratóriumaiban tökéletesíthessék szakismereteiket.