A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 51. évfolyam (1917)

18. szám - Bernauer Zsigmond: Önálló közgazdasági egyetem?

LI. kötet. 22. szám K. Lehotzky Gyula: Természettudományi világnézet és nemzeti hatalom 173 ÖNÁLLÓ KÖZGAZ A Hangya egymilliós alapítványa újból felszínre vetette a közgazdasági egyetem kérdését. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy pro és kontra behatóan megvitassuk és mérlegeljük az önálló közgazdasági egyetem felállításának célszerűségét, illetőleg lehetősé­gét, de minthogy ugyanezen helyen már két cikkben lándzsát törtek az említett önálló tanintézet mellett, nem mulaszthatom el, hogy én, aki ezzel szemben ellenkező álláspontot foglalok el, aggályaimat röviden össze ne foglaljam. A Hangya felterjesztése az összkormányhoz azt a benyomást kelti, hogy dicséretes áldozatkészségéről tanúságot tett szövetkezetünk a tervezett intézet cí­mében kifejezett feladatok jelentőségét aligha mérle­gelte igazi súlyuk szerint, mert a felemlített gazdasági és kereskedelmi akadémiai tanfolyamok egyesítésével mezőgazdasági egyetem szervezhető ugyan, de köz­gazdasági egyetem nem. A felterjesztés bennem továbbá azt a benyomást kelti, hogy a felterjesztés szerzőinek nem volt tudomásuk arról, hogy a kir. lózsef-Műegyetemen a közgazdasági szakosztály szer­vezésével a közgazdasági oktatás megvalósítása felé máris döntő lépést tettek, különben aligha mutattak volna reá a pozsonyi egyetem jogi fakultásának a magyaróvári gazdasági akadémiával való egyesítésére anélkül, hogy a műegyetemen fennálló közgazdasági szakosztályról megemlékeztek volna. Ugy tudom, hogy az egész mérnöktársadalom egy­hangú helyeslésével találkoztak dr. Rados Gusztáv volt műegyetemi rektornak a műegyetem 1913—14. tanévéről szóló beszámolójában elhangzott következő szavai: A közgazdasági osztály most felállított egyéves tanfolyama ugyanis csak az első lépés azon az úton, melyet felső oktatásunk a gazdasági pályák, valamint a közigazgatás részére, a gazdasági fel­adatok megoldására rátermett nemzedék felnevelése irányában tesz. Az osztály további kiépítésének lesz feladata, hogy a gazdasági pályára való képzés körét szélesítse és hogy a gazdasági irányú kép­zést, hazánk közgazdaságának és nemzetünk ere­jének növelése érdekében, tanuló ifjúságunk minél szélesebb köreinek hozzáférhetővé tegye. Ugyancsak lelkesedéssel fogadtuk a kir. József­Műegyetem 1916. évi július hó 19.-én királyi jóvá­hagyással ellátott szervezeti szabályzatának 1. §-át, amelynek 1. bekezdése szerint: A Magyar kir. József ­Műegyetem a technikai e's közgazdasági tudo­mányok egyeteme. A közgazdasági egyetem alapja tehát megvan. Hosz­szú és nehéz küzdelem árán sikerült azt megteremteni és úgy vélem, mindnyájunk szent kötelessége, hogy annak továbbfejlesztését és kiépítését minden erőnk­kel elősegítsük, nem pedig az, hogy egy felmerült incidens alkalmából, amilyen a Hangya alapítványa, azt, mint a gyermek az örömmel fogadott, de csak­hamar megúnt játékszert, félredobjuk és valamely új és ismeretlen alkotás utáni vágyunk kielégítésére törekedjünk. Igaz, hogy a háború a műegyetem közgazdasági osztályának kiépítését egyelőre megakasztotta. De ez sem ok arra, hogy azt félrevessük, hanem inkább serkentsen arra, hogy a fejlesztés fonalát mielőbb ismét felvegyük. Az is lehet, hogy a szervezésnél hibák történtek, hogy a tanerők megválogatása nem elégít ki mindenkit és hogy a szakosztály tanrendje 3ASAGI EGYETEM? nem ment minden hibától. Minderről lehet vitatkozni, a hibák kiküszöbölésére javaslatokat tenni és eziránt követeléseket támasztani, de nem lehet és nem sza­bad oly állítást kockáztatnunk, hogy a műegyetem elvileg nem alkalmas a magasabb közgazdasági ki­képzésre és hogy ezt az intézményt, melynek évi budgetje kerekszámban 2,000.000 korona, amelynek épületeibe körülbelül 12,000.000 korona, felszerelé­seibe, gyűjteményeibe, könyvtáraiba pedig még ennél is nagyobb összeg fekszik és amely kiváló tanerők­kel rendelkezik: a közgazdasági oktatásból ki kell kapcsolni és a Hangya egymilliójából kiindulva, amely összeg kamatai alig 2—3 tanszék személyi kiadásai­nak ellátására elegendők, új közgazdasági egyetem szervezéséhez kellene fogni. Pedig ily nyilatkozatot is hallottunk már egyik nagytekintélyű jogász-egye­temi tanár és államférfiunk szájából. De mi is lehetne az önálló közgazdasági egyetem ? Mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy minden produktív szakra lépő egyénnek a tudományos készült­ségű szakképzettsége mellett azokat a közgazda­sági ismereteket is meg kell adnunk, amelyek alapján szaktudását a hazai gazdasági termelés és saját anyagi boldogulása érdekében a legracionálisabban kihasz­nálhatja. A közgazdasági képzést ezen az alapon tehát nem mint öncélt, hanem mint a szakképzettség kiegészítőjét tudom csak elképzelni. A kizárólag köz­gazdasági kiképzés a produktív munka szempontjából nézetem szerint ép oly kevéssé értékes, mint a ki­zárólagosan jogi képesítés és ha ez utóbbi túltengését akarjuk kiküszöbölni, nem szabad helyébe más, ebből a szempontból ép oly értéktelen kiképzést tennünk. Érteném és tudnám helyeselni, ha valaki azt az állás­pontot foglalja el, hogy minden produktív szakra ki­képző intézetet ki kell egészíteni a neki speciálisan megfelelő közgazdasági tanszékekkel, de nem tudok lelkesedni oly magasabb tanintézetért, amelynél a közgazdasági tudományoknak jut a főszerep és amely mellékesen bizonyos fokú enciklopédikus szakképzett­séget is ad, mert az ily enciklopédikus ismeretek az általános műveltség szempontjából és a közigazgatás terén lehetnek értékesek, de közgazdaságunk fejlesz­tésére önmagukban nem alkalmasak. Ha pedig az önálló közgazdasági egyetemet úgy akarnók meg­szervezni, hogy az minden irányú produktív szak­képzettségre készítsen teljesen elő és emellett a köz­gazdasági kiképzést is biztosítsa, úgy a technikai, őstermelési és kereskedelmi tudományok mai fejlett­sége mellett oly óriási terjedelmű és sokoldalú inté­zetről volna szó, amelynek szervezése, ha egyáltalá­ban lehetséges, mérhetetlen anyagi és szellemi áldo­zatokat kívánna meg és emellett a hallgatóság indi­viduális kiképzését már a hallgatók nagy tömege folytán is lehetetlenné tenné. Az önálló' közgazdasági egyetem tehát szerény nézetem szerint csak hangzatos jelszó, míg a műegye­tem közgazdasági szakosztálya reális valóság, amely máris módot nyújt arra, hogy a műegyetemen a tech­nikai szakokat végzett hallgatókon kívül a bányászati, kohászati, erdészeti főiskolákat, a gazdasági és keres­kedelmi akadémiákat, a fiumei kiviteli akadémiát vagy megfelelő külföldi tanintézeteket végzett hallgatók ott közgazdasági kiképzésük lehetőségét megtalálják és emellett a szorosan vett technikai szakokban is a műegyetem jól felszerelt intézeteiben és laboratóriumai­ban tökéletesíthessék szakismereteiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék