A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)
23. szám - Lechner Jenő: Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből III.
LII. kötet, 22. szám Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből 195 hangban 1871—74. években már az időközben (1870) felállított fővárosi közmunkák tanácsa mérette fel a budai részeket az államkataszterrel 185 üvegtáblán. Végül 1874-ben a már egyesült főváros hasonlóképpen ugyancsak az államkataszterrel mérette fel Óbudát 79 üvegtáblán. Ezeken a rendkívül gonddal és szeretettel kidolgozott térképeken a főváros kül- és beltelkeit és házait első ízben rendszeresen át is számozták, ami megszüntette azt a rendetlenséget, mely a XVII—XVIII. századbeli telekkönyvekben és térképeken olyannyira feltűnő és abban leli magyarázatát, hogy a régi törökkorbeli számozások közé a XVII. századbeli kiosztáskor beleékelték az új számokat, mégpedig meglehetősen rendszertelenül, hol egyes házszigeteket, hol egyes utcákat véve a számsor alapjául, egy helyütt keletről nyugatra, másutt fordított sorban számozva. Egyes nagyobb tömbök beépítésekor, mint a katonai kórodánál, a házak számait részben újabb telkekre át is írták. A levéltári kutatást a főváros által kiadott telekkönyvi átszámító-táblázatok némileg megkönnyítik. A Halácsy-féle háromszögelés néhány pontját vas- és kőoszlopokkal rögzítették s az újabbkori kitűzéseknek is ezek szolgálnak alapul. Térképek készültek azután s most már a közönségnek is hozzáférhetően, a legkülönbözőbb mértékekben. Az ingatlanokról rendszeres vagyonleltár készült, tisztázták a rendezetlen köz-és magánbirtokviszonyokat, rendezést nyertek végül az adók is az ingatlanok után. A kőbányai pincék" bányamértanilag ugyancsak háromszögű felmérésre kerültek. Ilyen módon tehát biztos alapot nyertek immár a fő-1 Gerlóczy—Dulácska : Budapest és környéke. 1879. Budapest. Horváth Farkas fővárosi mérnök közlése. . 3 A székesfőváros mérnöki hivatalának tervtárában. 3 Ezek beszédes tanúi annak, hogy a város terméskővel építváros szabályozó, csatornázó és vízvezetéki munkálatai. A közmunkák tanácsa a főváros pesti részének felvételei birtokában még 1870-ben elkészítette a balparti városterület szabályozási tervét. Ezt megelőzte egy szabályozási tervpályázat, melyre 10 bel- és külföldi pályamű érkezett be, amelyek közül Lechner Lajos mérnöknek „Veritas" jeligéjű terve vitte el az első díjat. Az e terv módosításával létrejött végleges szabályozó tervben 5 övezeti zónára osztották fel a város területét. A Belváros szabályozásának alapgondolata eredetileg helyesen az volt, hogy az lehetőleg ne vetkőzzék ki régi jellegéből. Utcáit nagyjából meghagyták, csupán a Hatvaniutcának tetemes kiszélesítését vették tervbe, hogy a Kerepesi-utat a Dunáig meghosszabbíthassák. Ezzel kapcsolatosan, az új Erzsébet-híd építésekor, — fájdalom — az alapgondolattal teljesen homlokegyenest mégis átalakították a Belváros legszebb, legfestőibb pontjait, minek a hajdani Halpiac, Eskütér és a Sebestyén- és Rózsa-terek voltak, ahol a 48-as idők ifjúsági mozgalmainak felejthetetlen jelenetei játszódtak le Fillingernél és a Török császár kávéház környékén. Itt állottak még nemrégen a Belváros kedves copfstílű házai, s ha ezek előbb-utóbb helyet is adtak volna modern bérpalotáknak, a bájos és intim utcaképek eredeti alakulatai megmaradhattak volna. Ennek a régi városrésznek képét — sajnos, a két teret nem teljességében — egy nagy léptékű színezett gipszmodell híven őrzi a székesfőváros múzeumában és az elbontott terek, utcák, házak számos ugyanott őrzött fényképe és festménye fájdalmasan idézi fel e vidék elmúlását azok emlékezetében, akik e városképeket még a valóságból ismerték. Ennek az erőszakos, indokolatlan átszabályozsának következménye a legújabb tabula rasa is, mely a régi Városház-teret, Hild előkelő tornyos városházával s a piaristák kedves, sarokerkélyes, huszártornyos bárok iskolaépületével együtt eltüntette. Ugyancsak 1870-ben határozták el a Sugárút megnyitását a Lipóttemplomtól a városligetig. Hogy e szép útnak szerencsétlen irányításában minő gondolat vezérelte megalkotóit, örökké rejtély marad s ennek az előkelő útvonalnak a Belvárossal való méltó kapcsolata mint a A „Nemzeti Játékszín" épülete a Kerepesi-úton. Hátul a Hatvani(Kossuth Lajos-) utca között. A Redut épülete az Alsó-Dunasoron. Mellette a II. József korabeli Kemnitzer-ház (utóbb Angol királynő-szálloda).