A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)

23. szám - Lechner Jenő: Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből III.

LII. kötet, 22. szám Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből 195 hangban 1871—74. években már az időközben (1870) felállított fővárosi közmunkák tanácsa mérette fel a budai részeket az államkataszterrel 185 üvegtáblán. Végül 1874-ben a már egyesült főváros hasonlóképpen ugyancsak az államkataszterrel mérette fel Óbudát 79 üvegtáblán.­ Ezeken a rendkívül gonddal és szeretettel kidolgozott tér­képeken­ a főváros kül- és beltelkeit és házait első ízben rendszeresen át is számozták, ami megszüntette azt a ren­detlenséget, mely a XVII—XVIII. századbeli telekkönyvek­ben és térképeken olyannyira feltűnő és abban leli magya­rázatát, hogy a régi törökkorbeli számozások közé a XVII. századbeli kiosztáskor beleékelték az új számokat, még­pedig meglehetősen rendszertelenül, hol egyes házszigete­ket, hol egyes utcákat véve a számsor alapjául, egy he­lyütt keletről nyugatra, másutt fordított sorban számozva. Egyes nagyobb tömbök beépítésekor, mint a katonai kórodánál, a házak számait részben újabb telkekre át is írták. A levéltári kutatást a főváros által kiadott telek­könyvi átszámító-táblázatok némileg megkönnyítik. A Halácsy-féle háromszögelés néhány pontját vas- és kőoszlopokkal rögzítették s az újabbkori kitűzéseknek is ezek szolgálnak alapul. Térképek készültek azután s most már a közön­ségnek is hozzáfér­hetően, a legkülön­bözőbb mértékek­ben. Az ingatlanokról rendszeres vagyon­leltár készült, tisztáz­ták a rendezetlen köz-és magánbirtokvi­szonyokat, rendezést nyertek végül az adók is az ingatlanok u­tán. A kőbányai pin­cék" bányamértanilag ugyancsak három­szögű felmérésre ke­rültek. Ilyen módon tehát biztos alapot nyertek immár a fő-1 Gerlóczy—Dulács­ka : Budapest és kör­nyéke. 1879. Budapest. Horváth Farkas fővá­rosi mérnök közlése. . 3 A székesfőváros mérnöki hivatalának tervtárában. 3 Ezek beszédes ta­núi annak, hogy a vá­ros terméskővel épít­város szabályozó, csatornázó és vízvezetéki munkálatai. A közmunkák tanácsa a főváros pesti részének felvé­telei birtokában még 1870-ben elkészítette a balparti városterület szabályozási tervét. Ezt megelőzte egy sza­bályozási tervpályázat, melyre 10 bel- és külföldi pálya­mű érkezett be, amelyek közül Lechner Lajos mérnöknek „Veritas" jeligéjű terve vitte el az első díjat. Az e terv módosításával létrejött végleges szabályozó tervben 5 övezeti zónára osztották fel a város területét. A Belváros szabályozásának alapgondolata eredetileg helyesen az volt, hogy az lehetőleg ne vetkőzzék ki régi jellegéből. Utcáit nagyjából meghagyták, csupán a Hatvani­utcának tetemes kiszélesítését vették tervbe, hogy a Kerepesi-utat a Dunáig meghosszabbíthassák. Ezzel kapcso­latosan, az új Erzsébet-híd építésekor, — fájdalom — az alap­gondolattal teljesen homlokegyenest mégis átalakították a Belváros legszebb, legfestőibb pontjait, minek a haj­dani Halpiac, Eskütér és a Sebestyén- és Rózsa-terek voltak, ahol a 48-as idők ifjúsági mozgalmainak­ felejthetetlen jelenetei játszódtak le Fillingernél és a Török császár ká­véház környékén. Itt állottak még nemrégen a Belváros ked­ves copfstílű házai, s ha ezek előbb-utóbb helyet is adtak volna modern bérpalotáknak, a bájos és intim utcaképek ere­deti alakulatai megmaradhattak volna. Ennek a régi városrész­nek képét — sajnos, a két teret nem teljességében — egy nagy léptékű színezett gipszmodell híven őrzi a székesfőváros múzeumában és az elbontott terek, utcák, házak számos ugyanott őrzött fényképe és festménye fáj­dalmasan idézi fel e vidék elmúlását azok emlékezetében, akik e városképeket még a valóságból ismerték. Ennek az erőszakos, indokolatlan átszabályozsának következménye a legújabb tabula rasa is, mely a régi Városház-teret, Hild elő­kelő tornyos városházával s a piaristák kedves, saroker­kélyes, huszártornyos bárok iskolaépületével együtt el­tüntette. Ugyancsak 1870-ben határozták el a Sugárút megnyi­tását a Lipóttemplomtól a városligetig. Hogy e szép út­nak szerencsétlen irányításában minő gondolat vezérelte megalkotóit, örökké rejtély marad s ennek az előkelő út­vonalnak a Belvárossal való méltó kapcsolata mint a A „Nemzeti Játékszín" épülete a Kerepesi-úton. Hátul a Hatvani­(Kossuth Lajos-) utca­ között. A Redut épülete az Alsó-Dunasoron. Mellette a II. József korabeli Kemnitzer-ház (utóbb Angol­ királynő-szálloda).

Next