A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 55. évfolyam (1921)

25. szám - Doctorics Benő: Az energiagazdaságtan rövid áttekintése II.

LV. kötet, 25. szám. Az energiagazdaságtan rövid áttekintése. 183 nyelv valószínű, hogy már most is legtöbb esetben jobban jár az, aki nagyobb összeg befektetésével kimeríthetetlen ener­giaforrást aknáz ki m­int aki olcsóbban épít kalorikus erőtelepet. Az elektromos energiát termelő telepek koncentrációja és kooperációja a pazarlás megszüntetésére az energia­gazdaság és a pénzgazdaság együttes szem előtt tartásá­val tervezett módszer, mely mindkét irányú gazdálkodás tekintetében sok hasznot ígér és örvendetes, hogy ebben hazánk a külföldet megelőzi. A kalorikus erőtelepek fölös melegének felhasználására irányuló törekvések ugyancsak a hőerőgépek ismert nagy tüzelőanyag pazarlásának csök­kentését vették célba a pénzügyi követelmények szem előtt tartásával. 7. Az energia átalakulásai és tározása. A helyzeti és mozgási energia, a hő- és mechanikai munka, e kettő és az elektromos energia közti összefüggések ismeretén kívül, a kémiai és az összes ismert sugárzó energiák egymáshoz és a többiekhez való viszonyát is ismernie kell annak, aki az energiagazdaságtan feladatainak meg­oldásával akar foglalkozni. Az egyes energiafajtáknak egymásra vonatkoztatott egyenértékeit, átalakíthatóságuk­nak sokféle esetét­ ismerjük már, de az energiagazdaság­tan fő feladatának megoldására való törekvés éppen e téren követel tőlünk a jövőben legtöbb erőfeszítést. A kalorikus és hidraulikus erőtelepek segítségével értékesít­hető energiamennyiségek igen jelentéktelenek a Napból a Földre sugárzott energiamennyiségéhez viszonyítva. A sugárzó energia egy km2-re évi átlagban közel 1 millió lóerővel egyenértékű, ebből hazai vízierőinkben 8—10 lóerőt használhatnánk ki­­­ és ez is még hosszú ideig elég volna közlekedésünk és iparunk hajtóerőszükségletének fedezésére. A sugárzó energiával szemben kevésbé ele­nyésző számokat csak a szélerő ad. Egy km 2 területen 10—20 erősebb szélmotor könnyen elhelyezhető, melyek együtt 100 lóerőnél többet fejthetnének ki, tehát körül­belül már egy tized ezrelékét hasznosíthatnák a sugárzó energiának. De a szélerő nagyban való felhasználása ugyanolyan akadályokba ütközik, mint a sugárzó energiá­nak gépszerkezetekkel való közvetlen hasznosítása. Hogy ezek az energiák a gyakorlati élet igényeinek jól meg­felelhessenek, új energiaátalakulásokat és az energiatáro­zásnak új eljárásait kellene megvalósítanunk, mert ezek az energiák nem állnak megfelelő mennyiségben akkor rendelkezésünkre, amikor azokra szükségünk van. Hogy a növénytermesztés segítségével tározható sugárzó energia elegendő lesz-e a hidraulikus energia kiegészítésére a jövő századokban, az igen kétséges, mert az élelmiszerek termesztésére is folyton nagyobb földterületek megműve­lése válik szükségessé és ezért kell foglalkozni az ener­giaátalakulások további tanulmányozásával, hogy vagy közvetlenül a sugárzó energiát, vagy legalább is a szél­erőt lehessen nagyobb mértékben kihasználni és az így nyert energiát tározni, hogy éjjel és télen, vagy szélcsen­des időben is rendelkezésünkre álljon. Az energiatározás terén a termesztett vagy bányászott tüzelőanyagoknak már a barlanglakó ősünktől is ismert természetes tározásán kívül mostanáig négyféle mestersé­ges eljárás fejlődött ki, melyek közül a kalciumkarbid­gyártás az egyetlen, amely kisebb helyen jelentékeny energiamennyiségek felhalmozására alkalmas. A villamos akkumulátorok, a völgyzárógátakkal elfogott csapadék­vizek és a savanyított víznek elektrolízise útján fejleszt­hető hidrogén sokkal kisebb kapacitásúak, még a meleg­víznél is, amelyet pedig alig érdemes mint ötödik ismert energiaakkumulátort felemlíteni, mert hőszigetelési nehézségek miatt csak néhány órán belül használható elég jó hatásfokkal. (Tüzelés nélküli lokomotívok.) Viszont a kalciumkarbid az eddig ismert eljárások szerint csak szén és elektromos áram együttes felhasználásával gyártható és ezért csak fél megoldásnak tekinthető. Hogy egy köbméternyi térben valamely energiahordozó vagy gyűjtő mekkora kapacitású, arra nézve felvilágosí­tást a következő táblázat adhat, mely a megközelítően felhal­mozható energiamennyiségeket kalóriákra átszámítva tar­talmazza . Remélhető, hogy az energiagazdaságtan mind az elektro­kémiát, mind a többi rokontudományokat sarkalni fogja megfelelő energiatározó eljárások kifejlesztésére. Ha nem is várható, hogy szódaoldatból benzott, vagy mészből szén hozzáadása nélkül kalciumkarbidot lehet majd elektro­mos vagy más energia felhasználásával előállítani, bizo­nyos, hogy a fejlődés lehetőségei még igen nagyok e téren. Esetleg a vizet bontó alkáli fémek, különösen a nátrium gyártása is szóba jöhetne. 8. Az energiagazdaságtan művelése tudományos és gyakorlati alapon. Az energiagazdaságtan megjelölt fel­adatainak lehetőleg tökéletes megoldása kétségkívül oly nagy mértékben mozdíthatja elő az emberiségnek a jövő­ben való jobb boldogulását, hogy ennek a tudománynak művelését múlhatatlanul szükségesnek kell nyilvánítanunk. A természet-, technikai­ és gazdasági tudományok egész sora nem csak alapokat ad az energiagazdaságtannak arra, hogy azokra helyezkedhessék, hanem viszont ezeket új feladatok felé sarkalja, amely feladatok megoldása még beláthatatlan fejlődésre vezethet mind az illő társtudomá­nyok terén, mind az energiagazdaságtan körében. A fizika, geológia, asztrofizika, kémia, botanika, zoológia, elektro­technika, mechanika, meteorológia, elektrokémia, gépszer­kezettan, statisztika, mezőgazdaság, erdészet, talajismeret­tan, nemzetgazdaság, sőt a biológia is segítségünkre lehet sok energiagazdaságtani kérdés vizsgálatában, de viszont az energiagazdaságtan hatása alatt mindezek a tudomá­nyok új felfogásban vizsgálhatják ismert törvényeiket és eddig még soha nem művelt területekre vihetik át kutatásaikat. Megfelelő eredményt azonban csak rendszeres, céltuda­tos munkával érhetünk el és ezért minden ebben az érte­kezésben vázlatosan érintett ismeretünket és törekvésün­ket nem csak beható elméleti megfontolásnak, hanem kísérleti vizsgálatnak is alá kell vetnünk és végül az energiagazdaságtannak már bebizonyított és ezután bebizo­nyítandó törvényeit ismertté válásuk után a gyakorlati életben alkalmaznunk is kell. Ha a szükséges kutató munkát csak a már beállott ínség hatására indítjuk meg, vagy ha a véletlenre bízzuk egy-egy újítás létrehozását, akkor munkánknak becse nem lesz, hanem csak akkor fejthetünk ki áldásos munkát az energiagazdaságtan fej­lesztése terén, ha módunkban lesz a tudás és igyekezet mellett a kutatásokhoz megfelelő anyagi segédeszközökről is gondoskodni. Ezért az energiagazdasági bizottságok és kutatóintézetek létesítésével késlekednünk nem szabad és igyekeznünk kell minél előbb nemzetközi megállapodásokra jutni az energiapazarlás meggátlása céljából is. Ha mindez megvalósul, munkánk sikere nem marad el s be fog teljesedni az a jövendölés, hogy energiaínség nem fogja az emberiséget sújtani soha. Ásványolaj és benzol 7,000.000 kalória w3­kint Kőszén 5,000 000 „ Kalciumkarbid 4,800 000 „ Borszesz 3,500.000 „ Barnaszén 3,000.000 „ Bükkfa 1,000.000 „ lüO°-os forró víz, ha 40°-ig hűlhet le 60.000 „ Földgáz 1 atm. nyomással ... ... ... 10.000 „ „ Tudor-rendszerű akkumulátor ... ... 10.000 „ „ Világító gáz.. ... 5.000 „ Hidrogén 2.800 „ 424 m magasra felemelt víz 1.000 „ „­ ­ A Csonkamagyarországon felhasználható vízierők azonban A/zis­ kint csak 1—2 lóerőre becsülhetők.

Next