A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)

50. szám - Kutasi Oszkár: A nád ipari feldolgozása - Papírgyártás nádból

sokoldalúságában és kitűnő szervezettségében tanulmá­nyozza. A német érdekkörök hatalmas szervezetekbe tömörülve (Gemeinnützige vaterländische Vereinigung der Schiff-, Rohr- und Binsen-Interessenten, Süddeutscher Schiffrohr­verband, etc.) kísérleti állomásokat tartanak fenn, külön szaklapokat adnak ki és nagyszámú mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi munkaerőt foglalkoztatnak. A télen aratott száraznádból (téli nád) elsősorban külön­böző értékes építőanyagot gyártanak: tetőnád, mennye­zetnád, rabűtzszerű nádfonatok, nádgipsztáblák, nádbeton­gerendák, salakkal, vályoggal, agyaggal kapcsolatban préseltnád, stb., úgyhogy ma már úgyszólván egész házak épülnek nagyrészt nádból és annak különféle más anya­gokkal való kombinációiból. Ezenkívül különböző fonatokká, szövetekké, textiliákká (zsákok, kötelek, dísztárgyak, stb.) is feldolgozzák a sást és a nádat. Lisztté őrölve melasse­takarmány gyanánt használják. Zölden learatva szintén kitűnő takarmányt szolgáltat a nád. Vegyelemzések kimu­tatták, hogy cukor- és egyéb tápanyagtartalmánál fogva a zab-, széna-, szecskakeverékkel csaknem egyenértékű és lovak, marhák, sertések hízlalására kiválóan alkalmas. Különböző célokra felhasználható anyagokat tartalmaznak a nádgyökerek is. Branko charlottenburgi gyáros kávé-és kakaószerű tápszereket készít a nád fehér gyökeréből, míg a barna nádgyökérből marháknak való erőtakarmányt állít elő. A nádgyökér további érdekes hasznosítási lehe­tőségeit dr. Fridrichs rostocki egyetemi tanár tárta fel: cukrot, keményítőt vonva ki belőle és kimutatván, hogy egy méter mázsa friss nádgyökérből 4—5 liter alkohol nyerhető, melyből rumot vagy arakot is lehet gyártani. A sás- és nádfeldolgozás nagyobbszabású és legfonto­sabb lehetőségei újabban a papírgyártás terén nyílnak. Itt is németeket az érdem vngy éveken át folytatott szorgos kutatásokkal és munkákkal megállapították, hogy a vízi növények egy részének az ú. n. hydrophit-oknak rostjai kiválóan alkalmasak papír előállítására. Történeti érdekeltségű, hogy a nád- és sásfajokból való papírkészítés tulajdonkép nem új keletű, hiszen tudvalevőleg az egyiptomi papirusnövény — az a sásfaj, mely Szicília és Afrika sekély­vizű partjain ma is megterem — szolgáltatta a régi egyiptomiak írópapírját. Az egyiptomiak a 2—3 méter magasra növő, erős fásgyökerű és levélnélküli, csupasz háromszögletes szárú papirusznövényt vékony rétegekre bontották, ezeket egymás mellé rakva keresztben újabb réteggel borították, majd vizet öntvén rá, mely növényi ragasztó oldatot oldott fel, szorosan összepréselték, napon megszárították és valami éles eszközzel lesimították. Később a­ régi rómaiak is készítettek ily papírt és a római császár­ság idején a papirusznövényből különböző fajtákban elő­állított papír már általánosan el volt terjedve. A IX. szá­zadban ez az előállítási mód mindegyre háttérbe szorul és a XII. században teljesen eltűnik. A XVIII. században egy Christian Schäffer nevű regensburgi csinált ismét papírt nádból. Ezekre és néhány későbbi kísérletre azon­ban az újabb papírgyártás módszerei nem támaszkodhattak, mivel e régebbi eljárások valamennyien mechanikai úton, sajtolással, zúzással tárták fel a nádrostokat, míg a modern eljárások — már amennyiben egyáltalán komolyabb vizsgálat mellett is helytállók — valamennyien vegyi természetűek. Schlemann oki. mérnöknek, a drezdai műegyetem rostszö­vettani intézete (Institut für Faserstofftechnik) első assisz­tensének sikerült a folyó évben tökéletesíteni a nádpapír­gyártási eljárásokat. A rostok kiválasztásának előkészí­tése céljából a nádat gépekkel szecskává vágja és azután különleges főzőedényben vegyileg tárja fel. A vegyileg előállított tiszta nádcellulóze további feldolgozása azután már a papírgyártás szokásos berendezéseivel és módsze­reivel történik. A gyártás, a vegyiszerek mai magas ára ellenére így még mindig Vs . Vedel olcsóbb, mint a facellulózéból való, mert a feltáráshoz a vegyi anyagok­ból aránylag igen kis mennyiség elegendő. Csak mellesleg említünk meg egy érdekes másik szabadalmat, mely a gyakorlatban kevésbé vált be és amely egy különleges baktérium útján pusztítja el a nád felesleges alkotórészeit, illetve fejteti ki a papírgyártásra alkalmas rostjait. Uhle­mann mérnök fehérítési kísérleteket is végzett a nádcel­lulózén és sikerült is kitűnő tiszta fehér anyagot előállítania, úgyhogy a nádcellulózéból való újság- és nyomdapapír előállítása is ma már megoldottnak tekinthető. A Muldenthalwerke részvénytársaság, Freiberg­ben (Szászország), volt az első német papírgyár, mely a hyd­rophil szabadalmak legértékesebbjeinek Németország terü­letén való kihasználási jogát megszerezte abból a célból, hogy a nádnövények rostjaiból lemez- és táblapapírt, kartont és csomagolópapírt gyártson. E részvénytársaság f. év májusában részvénytőkéjét 60 millió márkával fel­emelvén, Grossenhainban (Szászország) az ottani régebbi repülőteret és annak épületeit mintegy 6500 m² területen alakította át a fenti célra. A gépészeti berendezés kb. 38 millió márkába, az épületek átalakítása és bővítése kb. 15 millió márkába került, úgyhogy a gyár összes új beruhá­zása mintegy 50 millió márkára rúgott. E gyár berende­zése mintegy évi 15 — 18 millió kg készárú előállítását teszi lehetővé. A nyersanyagot részben Magyarországról importálja­ Magyarországon, hol a papírgyártáshoz való nyers fa­anyag ma úgyszólván teljesen hiányzik, különös fontos­sága van annak a ténynek, hogy épp abban a súlyos pillanatban, midőn a papírhiány már a hazai újságírás zavartalan fenntartását is veszélyezteti, kezd tért hódítani ez az új gyártási mód, melynek nyersanyaga hazánkban bőven megtalálható. A statisztika szerint a mai Csonka-Magyarországnak mintegy 60.000 hold nádasterülete van. Ha ebből csupán 50.000 kat. holdat veszünk hasznos területnek, holdanként kb. 400—500 kéve, vagyis kb. 4000 kg terméssel, úgy évente óvatos becsléssel összesen legalább 20 millió kéve, vagyis kereken kb. 200.000 tonna nád (mintegy 2 milliárd kor­ mai értékben!) áll rendel­kezésre. Ez a mennyiség sokszorosan elegendő több nagy ipartelep nyersanyaggal való állandó ellátására, így ezek az eddig inkább károsaknak tartott vízi növények, melyek tudvalevőleg évente minden munka, trágyázás, költség, rizikó nélkül önmaguktól újra megteremnek, cellulózévá történendő feldolgozásuk révén jövendő papíriparunk nél­külözhetetlen forrásává válhatnak, továbbá exportunk ré­szére is új utakat jelölnek ki. Ha sikerülne hazánkban egy német Muldenthalwerke-hez hasonló ipartelep létesí­tése, úgy egy csapásra megszűnnének a háború előtt oly virágzó papírgyártásunk bajai és megtakaríthatnánk nemzeti vagyonunk részére azokat a nagy összegeket, melyeket kü­lönben külföldi facellulázó vagy kész papírgyártmányok beszerzésére kellene folytonos pénzelértéktelenedés mellett a külföldnek leadnunk. E nagy horderejű kérdést nem lehet elég melegen figyelmébe ajánlani pénzügyi köreink­nek és az összes illetékes tényezőinknek.­ ­ Tudomásunk szerint a szóbanforgó vízinövények rostanya­gának papírgyártás céljaira való felhasználásán egy eredeti magyar eljárási mód alapul vételével a Gaea Rt. vezetésével alakult magyar érdekeltség egy csoportja is dolgozik, Szerk.

Next