A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)
27-30. szám - Bierbauer Virgil: Repülőterek építészete I.
derül, a körülmények mégis szükségessé tettek ilyen földalatti létesítményeket s azok szigetelése kifogástalanul sikerült. Az új tervben a kiküldött építőbizottsággal egyetértésben az épület hosszára merőleges, a mélységi tengely mentén elrendezett utastércsoportot valósítottunk meg úgy, amint azt a 13—14. ábrák szemléltetik. Mint az építtetőhatóság kívánsága merült fel az utas- és poggyászforgalom legszigorúbb elválasztása, tehát a nagycsarnoknak a poggyászszállítástól való mentesítése. E kívánság csak két szinti elrendezéssel volt megoldható, minthogy a nagycsarnokot körülvevő irodákból a repülőtérre való kilátást mindenáron biztosítani akartuk. Miután pedig az alagsori építkezést a tervek készítésekor már elvetettnek kellett tekintenünk, ez az elrendezés csak úgy volt megvalósítható, ha az utasok csarnoka az emeletre kerül és a földszintet használták fel a poggyász szállítására. Az utast kocsija a baloldali felhajtón hozza az első emeletre, kiszállás után az utaspoggyász a főbejárat melletti mellékajtón kerül a mérlegelőbe és onnan a súly megállapítása után csúsztatón jut a vámraktárakon keresztülvezető folyosón át a vámőrség asztalára. (15. ábra.) Az I. emeleti 14 méter átmérőjű kerek csarnok kerülete mentén helyeztük el a repülősorszalmi vállalatok kiszolgáló asztalait és mögöttük a vállalati irodákat. Ezekhez csatlakoznak az induláshoz levezető és az érkezéstől felvezető lépcsők. A csarnoknak a repülőtér felőli középső részére tágas, 12 m szélességű váróterem nyílik, szabad kilátással a tájra. Itt az építési terv a régebbi megoldásokkal és megszokásokkal szakított. Régebben e váróterem helyén vagy a nagy éttermet, vagy valamely hivatalos helyiséget helyezték el. Építési tervünkben ezt az elrendezést feladtuk és pedig azért, mert — mint mondottam — a repülőtéri éttermek ilyetén elhelyezését ma már túlhaladottnak kell tekinteni. Ily módon nyertük az elutazók és kísérőik számára a pompás kilátású várótermet. Az egész elrendezésnél fogva a városból a repülőtérre érkező utas az épületbe való belépés pillanatától kezdve pompás képet kap a repülőtér életéről, az ablak előtt várakozó gépekről. Másrészt az elutazók kísérői a váróterem előtti ívelt erkélyről az utolsó pillanatig láthatják az elutazókat és mivel az csak néhány méterre van tőlük, még beszélgethetnek is velük. Végül ez az egész elrendezés a nagy csarnokot módfelett alkalmassá teszi ünnepélyes fogadások, a repülőünnepségek rendezésére, ami már a megnyitás napján beigazolódott, mikor is vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a repülő tisztikarnak a csarnokban felállított sorfala között vonult a díszpáholyként kialakított középerkélyre, hogy a megnyitás szertartását elvégezze. Azt, hogy ez a megoldás a mindennapi forgalomban menynyire bevált, legjobban az bizonyítja, hogy a tágas váróterem kényelmes ülőbútorai állandóan használatban állanak, mert — mint egy külföldi megfigyelő megállapította — ez a helyiség elrendezésével, színeivel igen lakályos és maradásra készteti a látogatót. Úgy vélem, hogy e tércsoport tervezésekor a mai ember és a mai élet igényeit helyesen érzékeltük. (14. ábra.) A váróteremből az utas a baloldalon lépcsőn éri el a földszinti ellenőrző helyiséget, ahonnan az érkező utas a balodali lépcsőn jut az első emeletre és a termen át kocsijához. Az érkezőket az indulóktól a kettős, párhuzamosan felállított vámasztalok választják el — ezek között tartózkodnak a szolgálatot teljesítő vám-és rendőrtisztviselők és ezek között jut a poggyász a repülőgéphez, illetve egy kis teherfelvonó segítségével 15. ábra: Dr. Bierbauer Virgil és Králik László: A budapesti repülőtér forgalmi épületének terve. II. emeleti alaprajz. j » -J -tsi t.-„ I, ,,,,•,, t"» • v i • r—«-T- 16. ábra: A budapesti repülőtér forgalmi épületének terve. metszet. 269 1938. VII. 24. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye