A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)
27-30. szám - Bierbauer Virgil: Repülőterek építészete I.
A homlokzatok csillámos nemesvakolatot nyertek. A középső épületrészen külön szerkezetű idomvasakból készült ajtókat alkalmaztunk. A főbejárati ajtó krómozott borítású. A szárnyakban faablakok készültek. A padlóburkolat a nyilvános helyiségekben gumiból készült, máshelyütt amerikai tölgyfapadozatot rakattunk. A mellékhelyiségek keményre égetett lapburkolást, az alárendeltebbek pedig márványmozaik lapburkolást kaptak. Az ívelt alaprajzú terraszokon piskótamintás préselt márványmozaiklap bizonyult a legmegfelelőbbnek, mert ennél az anyagnál a legkevésbé feltűnőek az íves idomoknak és az egyenes lapéleknek elvágódásai. A főlépcsőházakban műtravertin lapburkolatot alkalmaztunk, ugyanezzel burkoltuk a főbejárat függélyes falait is. Külön kívánjuk megemlíteni a nagy csarnok kerek vasbeton oszlopainak burkolását. A simára vakolt oszlopokat fehér tapétával borították és azután ez oszlopokra két félhenger alakú bordás üveg-burkolat került, még pedig ellentétben az eddig megszokott megoldással, magyar gyártmányú üvegből. Tündöklő ezüstös színével ez a burkolás az egész csarnokot könnyeddé teszi. Az épületet a szomszédos üzemi épületből melegvízzel fűtik. A fűtés- és vízszolgáltatási vezetékek számára a tervező gépészmérnöktársunk, Farkass Sándor kívánságára az épület teljes hosszában a földszint alatt 2 m széles, 2,7 m mélységre nyúló csőfolyosót kellett építeni, amelynek betonfalait az erős keserűsótartalmú talajvíz miatt, minden oldalán aszfaltba rakott klinker téglafal- és aszfaltlemez-szigetelés védi. Ez a szigetelés kifogástalanul bevált, s az elmúlt télen a repülőtéren bekövetkezett igen magas talajvízállás ellenére sem jelentkezett rajta semmiféle kár. Ez a körülményszámomra azt bizonyítja, hogy a tervpályázat alkalmával részemről javasolt utas alagutakat is meg lehetett volna valósítani hasonló szigeteléssel. Úgy hiszem, hogy kár volt azokról lemondani, mert ha elkészültek volna, úgy a budapesti repülőtér a világnak e tekintetben legkorszerűbb és legbiztonságosabb repülőterévé válhatott volna. Az épület formaadásánál fogva, külseje semmiféle adalékos díszítésre nem szorult, mert a tömegeknek mozgalmas egymásba fűződése, az ívek és egyenesek változatos játéka már magában véve is növeli építészeti elevenségét. Az építészeti alakítás váltja ki az esztétikai hatást és azt minden utóbb alkalmazott felesleges díszítés csak megzavarta volna. (18—19. ábra.) Hasonlóképen a belsőben: a nagy csarnok gazdag térbeli élete ugyancsak nem igényelte a régebben szokásos díszítést. Az első emelet mellvédfalának karikája viszont szinte kínálkozott egy az épületbe szervesen beleillő díszítő elem alkalmazására. Ide egy többszáz régi fényképből összeépített fényképkompozíciót illesztettünk be 40 méter hosszú kép alakjában, amely a repülés élményeit érzékelteti a szemlélővel. 18. A budapesti repülőtér forgalmi épületének repülőtérfelöli oldala. Tervezték dr. Bierbauer Virgil és Králik László. Fotó: Marsovszkyné. 19. ábra: A budapesti repülőtér forgalmi épületének útfelőli oldala. Tervezték dr. Bierbauer Virgil és Králik László. Fotó: Marsovszkyné. 271) 1938. VIII. 14. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye