A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)

27-30. szám - Bierbauer Virgil: Repülőterek építészete I.

A homlokzatok csillámos nemesvakolatot nyertek. A középső épületrészen külön szerkezetű idomvasak­ból készült ajtókat alkalmaztunk. A főbejárati ajtó krómozott borítású. A szárnyakban faablakok készül­tek. A padlóburkolat a nyilvános helyiségekben gumi­ból készült, máshelyütt amerikai tölgyfapadozatot rakattunk. A mellékhelyiségek keményre égetett lap­burkolást, az alárendeltebbek pedig márványmozaik lapburkolást kaptak. Az ívelt alaprajzú terraszokon piskótamintás préselt márványmozaiklap bizonyult a legmegfelelőbbnek, mert ennél az anyagnál a leg­kevésbé feltűnőek az íves idomoknak és az egyenes lapéleknek elvágódásai. A főlépcsőházakban műtra­vertin lapburkolatot alkalmaztunk, ugyanezzel bur­koltuk a főbejárat függélyes falait is. Külön kíván­juk megemlíteni a nagy csarnok kerek vasbeton osz­lopainak burkolását. A simára vakolt oszlopokat fe­hér tapétával borították és azután ez oszlopokra két félhenger alakú bordás üveg-burkolat került, még pe­dig ellentétben az eddig megszokott megoldással, ma­gyar gyártmányú üvegből. Tündöklő ezüstös színével ez a burkolás az egész csarnokot könnyeddé teszi. Az épületet a szomszédos üzemi épületből meleg­vízzel fűtik. A fűtés- és vízszolgáltatási vezetékek számára a tervező gépészmérnöktársunk, Farkass Sándor kívánságára az épület teljes hosszában a föld­szint alatt 2 m széles, 2,7 m mélységre nyúló csőfolyo­sót kellett építeni, amelynek betonfalait az erős ke­serűsó­tartalmú talajvíz miatt, minden oldalán asz­faltba rakott klinker téglafal- és aszfaltlemez-szige­telés védi. Ez a szigetelés kifogástalanul bevált, s az elmúlt télen a repülőtéren bekövetkezett igen magas talajvízállás ellenére sem jelentkezett rajta semmi­féle kár. Ez a körülmény­­számomra azt bizonyítja, hogy a tervpályázat alkalmával részemről javasolt utas alagutakat is meg lehetett volna valósítani ha­sonló szigeteléssel. Úgy hiszem, hogy kár volt azok­ról lemondani, mert ha elkészültek volna, úgy a bu­dapesti repülőtér a világnak e tekintetben legkorsze­rűbb és legbiztonságosabb repülőterévé válhatott volna. Az épület formaadásánál fogva, külseje semmiféle adalékos díszítésre nem szorult, mert a tömegeknek mozgalmas egymásba fűződése, az ívek és egyenesek változatos játéka már magában véve is növeli építé­szeti elevenségét. Az építészeti alakítás váltja ki az esztétikai hatást és azt minden utóbb alkalmazott fe­lesleges díszítés csak megzavarta volna. (18—19. ábra.) Hasonlóképen a belsőben: a nagy csarnok gazdag térbeli élete ugyancsak nem igényelte a régebben szo­kásos díszítést. Az első emelet mellvédfalának kari­kája viszont szinte kínálkozott egy az épületbe szer­vesen beleillő díszítő elem alkalmazására. Ide egy többszáz régi fényképből összeépített fényképkompo­zíciót illesztettünk be 40 méter hosszú kép alakjában, amely a repülés élményeit érzékelteti a szemlélővel. 18. A budapesti repülőtér forgalmi épületének repülőtérfelöli oldala. Tervezték dr. Bierbauer Virgil és Králik László. Fotó: Marsovszkyné. 19. ábra: A budapesti repülőtér forgalmi épületének útfelőli oldala. Tervezték dr. Bierbauer Virgil és Králik László. Fotó: Marsovszkyné. 271) 1938. VIII. 14. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye

Next