A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939)
47-48. szám - Szemle (benne Ordódy János "Csonka János, 1852-1939, emlékezete)
1939. XI. 19. A Magyar Mérnök-épitész-Egylet Közlönye 327 közik a Szent István korabeli Gizella kápolna, amely annak köszönheti fennmaradását, hogy a hadak dúlása alkalmával összedűlő romhalmazok megőrizte a jövő számára. A régi várnak hangulatos kis barokk paloták által szegélyezett utcáját a nemrégiben létesített Hősök kapuja zárja le, ahol a világháborúban elesett egyik ismeretlen katonahős csontjai nyertek nyugvóhelyet. A kapu melletti toronyszerű épületben felmenő lépcsőn szép terraszra lehet jutni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Séd völgyére. Beszámolónk kereteit túlhaladná veszprémi kirándulásunk összes megtekintett látnivalóinak ismertetése. A kanyargó hegyes-völgyes utcákon barangolva egy várost fejleszteni akaró városvezetőség munkáját észlelhetjük, amelyik a múlt hangulatát megőrizve óhajtja a jövő városát megépíteni. A város gazdag múzeumának anyagát dr. Nagy László múzeumigazgató ismertette útitársainkkal. Az ú. n. bakonyi ház Linczmayer György tervezésében, az Erzsébet-liget ősi fái között, kagulatos környezetben, a múzeum néprajzi osztályának kiegészítőjeként ugyancsak modern törekvések mellett tanúskodik. Kirándulótársaságunk, ebéd után autóbuszokra szállva, Herendre ment át és megtekintette az évszázados múltra viszszatekintő porcellángyárat. A gyár vezetősége bemutatta a gyártás menetét és mintadarabjait, amelyek a színes festés révén lettek nagy körben ismeretessé. Az egész kirándulásunk folyamán ragyogó őszi napsugarak alkonyatba hajlottak, amikor a Korona-szálló terraszán a Veszprémbe visszatért társaságunk nevében Schulek János igazgatónk megköszönte Veszprém városának és Márföldy Aladár főmérnök tagtársunknak a jól sikerült kirándulás megrendezését. Az esti vonattal programszerűen tértünk viszsza Budapestre. H. L.t. SZEMLE. Rovatvezető: BELICZAY ANDRÁS. A világ aluminium nyersanyag ellátása. 1888-ban az egész világ aluminium termelése 4.000 kg volt. 1938-ban ez 570.000.000 kg-ra emelkedett, amelyből Németországra 180.000.000 kg esik. Németországot az aluminium termelés erőltetésére az a kényszerűség vezette, hogy fémellátását a külföldtől függetlenítse. Ezért haladta meg termelése az eddigi legnagyobb termelőnek az Egyesült Államoknak termelését — 1938-ban a 110.000.000 kg-ot. Németország 1938-ban 1,180.000 t aluminiumércet importált és azok feldolgozására négy és fél milliárd kWh órát használt fel. A legfontosabb bauxittermelő ország Franciaország (Var, Bouches-du-Rhone, Hérault és Ariège megyék), amely 1873-ban még csak 300 t-t termelt és 1938-ban 700 000 t-t. 1936-ig Németország Franciaországból szerezte be szükségletét, azóta Jugoszláviából és Magyarországból. Magyarország 1933-ban még csak 72.000 t bauxitot termelt, 1938-ban 521.000 t-t és ebből 329.000 t-ot vett át Németország. Mivel Magyarország rövidesen maga is fel tudja dolgozni bauxittermelését, Németország mind jobban igyekszik Jugoszlávia jó minőségű bauxitjára (Kalunberg a Karsztban, Sinj, Mostar) támaszkodni. A boszniai bányák bauxitja silányabb. Román földön is nagy bauxittelepek vannak (ide számít most még a bihari bauxit is). Románia évi 4.000 t teljesítményű aluminium gyárat kíván alapítani. A román bauxitnál sokkal könnyebben munkálható meg a görög bauxit. Az évi termelés 100.000 t körül van. Északolaszországban is vannak bauxittelepek. 1938-ban a termelés 382.700 t volt. Holland-India évi 230.000 t-t termel, ebből 1938-ban még 200.000 t-t Németországnak szállított. Azóta a hollandok maguk is áttérnek az aluminium kohászatra. Északkínában (Kaiping, Cehvan és Pozsan) évente mintegy 1.250.000 t ércet termelnek. Japánban a koreai alunitot használják aluminium gyártásra. (Weltwirtschaft 1939. augusztus). N. Czike Gábor. A nyugati nagy iparűző országok gépgyártása évszázadokra visszatekintő, egyenletes ütemű fejlődés után kb. a múlt század végéig elérte azt a magas színvonalat, amelyet a többezer lóerejű stabil gőzgépek, a nagy tengerihajó-gépek, a vasút nagy teljesítményű lokomotívjai, a hengermű-koloszszusok, a vízművek hatalmas gépi berendezései és efélék jelképeztek. Ez az egyenletes fejlődés úgy a múlt század két utolsó évtizedében irányt változtatott és meggyorsult. A gépgyártás súlypontja a gőzgépekről a belső elégésű motorokra tolódott át és hatalmas lendületet vett. A Lenoir, az Ottótéle alapelveken megindult több irányú kezdeményezések soha el sem képzelt virulenciával bokrosodtak el. Az első kisipari gázmotorból alig egy fél évszázad alatt kifejlődött gyorsjárású benzinmotor alapjából átformálta úgyszólván az egész ipari és mezőgazdasági termelésünket, a közúti személy és teheráru fuvarozásunkat, a vasúti személyszállítást, életre hívta az emberiség évezredes ábrándját, a repülést, a légiközlekedést, mindezek összességükben egész közgazdaságunk vérkeringését eszeveszettül meggyorsították. Egyben a gyorsjárású benzinmotor a nemzetek hadierejének is egyik legerősebb tényezőjévé lett. Ez a szédületes iramú fejlődés, ez a forradalmi átalakulás gépgyártásunknak is teljes egészében és részleteiben való megújhodását követelte meg. A belső elégésű motorok annyira felfokzott követelményeket támasztottak, amelyeket a gőzgépgyakorlatban régebben kialakult műveletek kielégíteni nem tudhattak. A szerkezeti anyagok szakszerű megválogatása, különösen pedig a megmunkálás precizitása a műhelyi munka irányítását és ellenőrzését mind nehezebb és nehezebb feladatok megoldása elé állította. A régi, a múlt század gépgyártásában, ha abban a technikai tudományoknak volt is érdemes és egyre növekvő jelentősége, az empirizmusnak még mindig túlzott szerepe volt. A gépgyártást leginkább öreg, tapasztalt, gyakorlattal rendelkező művezetők irányították. Ezeknek specializálódása, értékes tapasztalatainak megszerzése azonban rendszerint az idők folyamán elkövetett sorozatos hibáikon, súlyos károsodásokon alapult, a műhely korszerű fejlesztésének ez az útja tehát új és nyeryobbszerű feladatok megoldására költséges, bizonytalan, főként pedig felette lassú és nehezen járható útnak bizonyult. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy a gépgyártás üzemeiben is elméleti technikai tudományokkal megalapozott képzettségű s a korszerű műhelyi munkában specializált gépészmérnökök vegyék át az irányítást és a felügyeletet. A gépészmérnökök műegyetemi képzését tehát ebben az irányban ki kellett egészíteni. CSONKA JÁNOS 1862-1931).