A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1979-1980

S. Mialkovszky Mária: Adalékok az otthonkultúra-kutatás kérdéséhez az Allt-féle hagyaték kapcsán

114 L. MIALKOVSZKY MÁRIA és a plüssanyag összevarrási vonala fölött piros és zöld gyapjúfonalból sodort zsinór fut körbe, a két külső sarkon, ugyanebből a fonalból készített nagy, vaskos bojtok. Vígy. Párna. Ltsz: 78. 10. 10. M: 60X44 cm. Téglalap alakú, a terítővel megegyező anyagból készült, azonos zsinórral és bojttal díszítve. Párja már elveszett, helyét egy ugyancsak nyomott mintás plüssből készített párna foglalta el. Ennek dekorja vaj­színű alapon, sötét, dús, barokkos girlandokból alakítva. Ltst: 78. 10. 39. 180 Ld. Mario Praz: Id. mű, 74., 117. és 143. kép, valamint W. Stengel: Alte Wohn­kultur in Berlin und in der Mark, 129. skk. old. 181 BFL. Int. a. m. Az 1700-as évek végéről: 79., 298., 515., 695., 1176. sz.; az 1800 és 1820 közötti évekből: 10., 139., 243., 1090., 1205., 1232., 1359. sz.; az 1820 és 1843 közötti évekből: 240., 1112., 1378., 1383., 2244., 4420. sz. 182 Ld. Georg Himmelheber: Biedermeier furniture, 70. old.; Mario Praz: Id. mű, 162., 186., 188., 246. és 324. kép. 183 Ld. Early Victorian England 1830—1865. London 1934. 98. old. 184 Ld. Mario Praz: Id. mű, 201. kép. 185 Ld. Molnár László: Reformkori hímzések és kézimunkák az Iparművészeti Mú­zeumban. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve, VI. köt. 1970.; Koós Judit: A nagy­károlyi királyi nemzeti főoskola rajzoló intézetének ismeretlen dokumentumai. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve, HL, IV. köt. 1963. 186 Ld. Rapaics Raymund: Magyar kertek. Magyar könyvbarátok, Budapest é. n. (1940). 114. old. 187 Ld. Justh Zsigmond naplója és levelei. Szépirodalmi Könyvkiadó 1977. 359. old. 188 Vtgy. Ltsz. 78. 10. 12. M: 80 X40 cm. Montírozása a későbbiekre (1920—1945) is annyira jellemző, raffolt megoldású. Rendszerint valamilyen fényes lámét, mű­­selyembrokátot, ritkábban bársonyt használtak. 189 Alkalmazását Id. Mario Praz: ld. mű, 338. kép és S. Hinz: ld. mű, 314. kép. Az újabb német szakirodalom az elnevezést feltételesen az ott sokak által használt Ma­­kasszar hajd­aj nevével hozza összefüggésbe (ld. E. Stille — U. Pfistermeister: Id. mű, 70. old. 33. kép). A kifejezést azonban egy Lipcsében 1906-ban kiadott idegen szavak szótára így jelöli: macats, macasser, ami arra utal, hogy az elnevezést a német nyelv idegennek tekinti (ld. Johann-Christian-August Heyses: Fremdwörterbuch, Leipzig 1906. 60. old). A szokás szívós továbbélését jól példázza, hogy állandó kiállításunkon, az 1950-es évek munkáslakás-enteriőrjében (dunaújvárosi otthon) még szerepel. 190 Ld. Mario Praz: ld. mű, 68., 74. és 81. kép. 191 Vtgy. Ltsz: 78. 10. 56. M: 48X48 cm. 192 Vtgy. Ltsz: 78. 10. 73. M: 102X68 cm. 193 Vtgy. Ltsz: 78. 10. 24. M: 60X64 cm. m vtgy. Ltsz: 80. 1.­2. M: 154ХЮХЮ cm. 195 Vtgy. Ltsz: 78. 10. 20. 1­4. M: 140X280 cm. Fehér molinószerű anyagból készült. Hosszanti szélein tíz-tíz centiméter széles horgolt szegélyekkel és azon belül, velük párhuzamosan futó horgolt betétekkel díszítve. 190 Vtgy. Ltsz: 78. 10. 18. 1—2. M: 380X90 cm. Nehéz bordó gyapjúszövetből készült. Ebbe pamutvetülékű atlaszkötéssel — ma már kifakult homokszínű — széles bordűrök vannak beszőve, amelyek naturalisztikus szőlőlevelekből, kacsokból és virágokból ala­kított girlandmustrát alkotnak. 197 Vhgy. Ltsz: 80. 1. 1. M: 186X21 cm. Sötétbarnára pácolva, fényezve, esztergálva. 198 A drapériáknak már a 19. század első felében betöltött szerepéről ld. Ch. Witt- Dörring: ld. mű, 1—6. old. Hazai iparosleltáraink tanúsága szerint a függönyök a 19. század első felében, de már a korai klasszicizmus időszakában is általában posz­tóból, bársonyból és selyemből készültek. Ld. BFL. Int. a. m. Az 1700-as évek végéről: 298., 310., 515., 695., 746., 940. sz.; az 1800 és 1820 közötti évekből: 139., 1205., 1359. sz.; az 1820 és 1840 közötti évekből: 240., 529., 794., 832., 2244. sz. Kétségtelenül csak a leg­módosabb polgároknál fordulnak elő. 199­8d. W. Stengel: Alte Wohnkultur in Berlin und in der Mark, 49—61. old.; Edmund Meier-Oberist, Id. mű, 253. old. A hazai előzményekre, a reneszánsztól a klasszicizmusig a tárgyra vonatkozóan sok adatot közölnek Radvánszky Béla, B. Nagy Margit, Askercz Éva, Voit Pál idézett művei. Mind Jacob Falke, mind az ebben is őt követő Wohl Janka foglalkozik a szőnyegekkel, s rendkívül fontos szerepet tulajdoní­tanak nekik. (Ld. Jacob Falke: Die Kunst im Hause, 199—233. old.; Az Otthon. . . VI. fej.) Hogy a Gründerzeitig az alsóbb társadalmi rétegeknél milyen ritka volt a szőnyeg,

Next