Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. (Budapest, 1981)
Negyedik rész - Művészeti irányok, iskolák, alkotók
k 144, 11, 9, 21, 27 tapétaszerűségével szemben a vízióként megnyúló női alakokat lágy, többször a térre is utaló körvonalakkal rajzolta meg. Jaschik Álmos (1885—1950) korának egyik legkedveltebb illusztrátora volt. Benedek Elek Huszár Annájához készített címlaprajza a „magyaros szecesszió” még kiforratlan egyesítési kísérlete. A későbbiekben előszeretettel alkalmazta a népművészeti motívumokból kialakított keretdíszt. Gazdag, bár kissé felszínes dekorativitás és humorban bő mesélőkedv jellemzi Petőfi Sándor János vitézéhez és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjéhez készített illusztrációit. Rackham és Dulac hatása érezhető Maeterlinck Vakok (1921) és Goethe Rémkirályához készült illusztrációin. Ady Endre verseihez készített rajzait (Pallas, 1921) nagyra becsülte a kortárs kritika, de az illusztrációk szimbólumteremtő ereje, néhány sikerült lap (Lédával a bálban) kivételével messze elmarad a versekétől. Jaschiknak alkotó munkája mellett igen jelentős volt pedagógiai tevékenysége, 1907—1920 között az Iparművészeti Iskola tanáraként igen sokat tett a népi ornamentikán alapuló rajztanítási módszerek kidolgozásáért és elterjesztéséért. A Tanácsköztársaság alatt a művészeti direktórium tagja volt. Pedagógiai tevékenysége és művészi munkája a két világháború közötti periódusban még fontosabbá vált, magániskolája lényegében a Bauhaus-gondolatot propagálta. A századfordulótól a grafikus-illusztrátorok és a kiadványok száma egyre növekedett. A fejlődés a tízes években érte el csúcspontját. Sok színvonalas illusztráció és könyvgrafika készült. Muhits Sándor, Hazay Aladár, Horti Pál, Maróti Rintel Géza, Nagy Lázár, Bugát Imre, Márkus Géza nevét említik legtöbbször a korabeli kritikák. Rajtuk kívül Vesztróczy Manó, Haranghy Jenő a tisztes középszer képviselői. A dekoratív elveket művükbe építő többség mellett még sokan művelték a festői hatásokban bővelkedő, realisztikus zsánerkép-illusztrációit is (Gergely [Grünwald] Imre, Hegedűs László, Neogrády Antal). A könyvművészet és illusztráció reneszánsza a gyermekkönyvek stílusát is megváltoztatta. Walter Crane 1865-től megjelenő, gyermekeknek szóló sorozata, a svéd Larsson, a német Ludwig Richter, Meggendorfer, Volkmann, Dasio, a francia Eugéne Grasset, Boutet de Monvel, Riviére és Job illusztrációi ismertek voltak. Magyarországon az új grafikus nemzedék felléptéig Peske Géza, Muhits Sándor, Mühlbeck Károly készítette a legtöbb gyerekeknek szóló illusztrációt. Mühlbeck Károly (1869—1943) Az Én Újságom, Magyar Lányok, Mackó Könyvek és a Filléres Könyvtár részére rajzolt népszerű illusztrációkat. Muhits Sándor legsikerültebb gyerekillusztrációit Gulliver történetéhez készítette. Benedek Elek meséit többek közt Széchy Gyula, Mühlbeck Károly, Gergely Imre, Faragó Géza, Túri Ödön, Markó Lajos, Pozder Gyula, Moldován Béla, Garay Ákos, Basch Árpád, Mihály Rezső illusztrálta. Rajtuk kívül Rétiné Seidler Irma, Lenarduzziné Balázs Vera foglalkozott még gyermekkönyvdíszítéssel. Halász Ignác Mória bácsi legszebb meséinek első változatához Gergely Imre és Vesztróczy Manó készített rajzokat. Kettőjük közül Vesztróczy képviselte a dekoratív stílust. A második kiadás illusztrációit 1903-ban Nagy Sándor készítette. Nagy Sándor és felesége számos gyermekkönyvillusztrációját vidám mesélőkedv, finom vonalvezetés, fantasztikumot kedvelő vonalgazdagság jellemzi. Nagy Sándorné finoman esztétizáló fogalmazásmódjával szemben Nagy Sándor a majdnem szürrealisztikus fantáziaelemek kedvelője. Munkáik Walter Crane, de az újabb angol grafikusnemzedék munkáival is párhuzamba állíthatók — Ch. Ricketts, Jessie M. King, Mackintosh irányának magyar megfelelője. Nagy Sándor illusztrációs stílusa hatott Andi Mariska korai illusztrációira. A gödöllői műhely tagjai közül jelentős gyermekkönyv-illusztrációkat készített még Körösfői-Kriesch Aladár, Örkényi István és Mihály Rezső. Gara Arnold Móricz Zsigmond Boldog világához, Jaschik Álmos huszonnégy magyar népmeséhez készített illusztrációkat (az utóbbiak nem jelentek meg kötetben). Kozma Lajos legszebb meseillusztrációi Karinthy Frigyes Zsuzsa Bergengóciában c. kötetéhez készültek. Lesznai illusztrációival (A kis pillangó utazása, Mese a bútorokról és a kisfiúról. Gyoma, Kner, 1918) a gyermekirodalomban is új, harsányabb fogalmazásmód jelent meg. A tízes évek második felétől Undi Mariska is erősebb színeket használt, s rajzai népi faragott játékokat idéztek. Lesznai és Undi dekoratív népies színessége némely vonásában az orosz szecesszió illusztrációs stílusával rokon. A szecessziós illusztráció története még a húszas évekre is átnyúlt. A posztszecesszió legjelentősebb mesterei, Gara Arnold (1882—1929) és Batthyány Gyula (1888—1959) artisztikus, manieristákra 452