Magyar Múzeumok, 1998. 4. szám (Vol. 4.)

KIÁLLÍTÁSOK - Kriston Vízi József: Karácsonyi kiállítás Dániában

46 were delicate works of con­­servation/restoration, for example, restoration of dete­riorated church textiles by nones with fine stitches. However, there are several examples of bad conserva­tions using unappropriate synthetic materials and/or techniques. The beauty of conservation is that it requi­res both craft-skills and men­tal activity. It is both art and science. Being science, it has to apply the most up-to-date methods of material and technological investigation, as well as historical research. Curator and conservator has to work very close together to achive the ‘miracle’: to bring the object alive again calling to mind memories of the past. This ‘miracle’ can be detected in the exhibition. Both the restored objects, such as glass, ceramic, tex­tile. and paper objects, stone sculptures, musical instru­ments. furnitures and paint­ings, as well as the documen­tations of the works help the visitor to get a detailed pic­ture on the profession. Some of the conservations were made in the frame of the academic training program for object conservators, the majority was carried out by former and present conser­vators of the museum. jobb egy tárgy készült, ma különféle adalékok, eljárások segítségével lehet, hogy száz is. Tudunk egy nagyon korai, igen magas színvonalú res­taurálásról. A XVII. században apácák a magyar koroná­zási palást foszladozó bizánci selymét bélelték alá egy újabb szövettel. Ezt olyan gondos öltésekkel tették, hogy nemcsak máig ép maradt a darab, de nem is szabad hoz­zányúlni, hiszen nem lenne az újrarestaurálástól jobb ál­lapotú. Szomorú, de rossz példákat sokkal többet tudunk sorolni, utoljára a hatvanas-hetvenes években elkövetett helytelen munkákat, amelyeket már az új technikák, mű­anyagok (ragasztások, lakkozások, stb.) mindenhatósá­gába bízva követtek el. Ezért ma a restaurálás sokszor úgy kezdődik, hogy először a régi, durva, rossz javítások nyomait kell eltávolítani. A restaurátorok a régi művészi ipar, a kézművesség legjobb tradícióinak őrzői. Sajnos, amióta a gép dolgozik az ember helyett, elfelejtettük a régi, finom, aprólékos technikákat. Felértékeltük a kézügyességet, a türelmet, a sok időt és nagyfokú ügyességet kívánó kézműves tevé­kenységet, amelyhez 100-200 éve még sokan értettek, de ma már jóformán csak a restaurátorok, messze elhagy­va az aktív iparművészeket (tisztelet a kivételeknek!) is, akik ritkán hajlandók ilyen időrabló, szemrontó munká­val növelni műveik értékét. A restaurátori munkának az a szépsége, hogy egy­aránt szükség van kézügyességre és tudásra. Egyszerre művészet és tudomány. De mitől válik tudománnyá a restaurálás? Elsősorban a rekonstrukció alapelveinek nagyon gondos megfogal­mazásában. A restaurátor feladata nem egyszerűen egy tönkrement, roncs tárgy széppé tétele, hanem a hiteles­ség, az „in situ“ hangulat megteremtése. Ehhez kell fel­használnia a különböző társtudományok eredményeit és a legkorszerűbb műszaki, kémiai és történeti kutatási módszereket. Ugyanakkor a restaurátoroknak korszakot ismerő és kutató muzeológus számára olyan adalékokkal kell szolgálnia a tárgy anyagáról, készítési technikájáról, amelyet csak gondos a kutatások és csak a restaurálási folyamat során lehet megfigyelni. Sokszor csupán az anyag és készítési technika ismeretében lehet például egy tárgyat pontosan datálni, funkcióját meghatározni. S ez talán a dolgok lényege. A múzeum a régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi és technikatörténe­ti tárgyak gyűjtőhelye. Egy olyan kutatási központ, ahol elsősorban a tárgyak szolgáltatják a forrást. Ez a régé­szet esetében valószínűleg evidensnek tűnik, hiszen oly kevés más forrásra építhet. De legalább ilyen fontos a történeti, művészettörténeti kutatások esetében is a mű­tárgy hiteles formája, anyaga, esetleges átalakítása, kor­rekt datálása és funkciója. Ezt a munkát a restaurátor és a muzeológus csak együtt tudja elvégezni. A muzeológus kutatja ki a forrásokat, a mintát, de a restaurátor tudja megmondani, hogy mit árul el magáról a tárgy. Ha mást vall a restaurátor számára, mint amilyennek „lennie kel­lene“, nem szabad megerőszakolni. Ez fordítva is igaz, a restaurátor ritkán rendelkezik (nem is kell neki) olyan történeti tudással, hogy biztosan megmondhassa az álta­la felfedezett nyomokból mit lehet rekonstruálni. A resta­urátor is tévedhet, hamis képet is alkothat. Addig kell ke­resni, amíg a kétféle eredmény nem találkozik. S amikor ez megtörténik, bekövetkezik a csoda: a tárgy megeleve­nedik, és szívszorítóan idézi meg egy régi kor világát. A BTM kiállításán ezt a csodát kívánjuk nyomon kö­vetni, azt, hogy a fényképek által bizonyított erősen károsodott állapotból a gondos restaurátori munka által miként születtek újjá régi szépségükben és fényükben az évezredekkel vagy évszázadokkal ezelőtt keletkezett da­rabok. S hogy a látogató is megismerhesse ezt a folya­matot, ízelítőt kap a dokumentációból is. A metszettári kiállítóhelységben az ókortól napjainkig időrendben bemutatott műtárgyakat a BTM különböző gyűjteményeiben őrzik, s a legváltozatosabb restaurálási feladatokat reprezentálják. Ezekből néhányat a Képzőmű­vészeti Főiskola és a Nemzeti Múzeum egyetemi tárgyres­taurátor képzésének keretében vizsga- és diplomamunka­ként külső és belső munkatárs, túlnyomó részüket a BTM régen és ma alkalmazásban álló munkatársai újították meg, a legkorszerűbb tudományos elveket követve, művé­szi ihletettségű, gondos és türelmes munkával. ■ Christmas Exhibition in Denmark The Stiftsmuseum In the ancient town of Viborg (on the Jylland peninsular in Denmark) has organized an exhibition titled "Christmas amongst friends" between 15 November 1998 - 6 January 1999. The host museum is Karácsonyi kiállítás Dániában Kriston Vízi József Ez év májusában Marianne Bro-Jorgensen, a Kecske­méttel nemrég testvérvárosi kapcsolatra lépett dániai Viborg város Stiftsmuseumának igazgatónője francia, német, norvég, finn, svéd és litván partnereik mellett azzal a javaslattal fordult a SZÓRAKATÉNUSZ Játék­múzeum és Műhelyhez, hogy vegyünk részt egy náluk megrendezendő kiállításon, amely a „Karácsony bará­tok között“ címet viseli. Érvényes és biztonságos mun­katervi előzménye ennek nem lévén, a meghívás öröme múltán a közreműködéssel járó teendők, s nem utolsó sorban az ehhez szükséges anyagiak felmérése követ­kezett. Végülis köszönhetően Johannes Stensgaard­ pol­gármester és az ifjúsági és kulturális ügyekben felelős munkatársai nyári látogatásának, valamint Bács-Kiskun megye elnökének, sikerült a­­­mint mostanra kiderült: - „kicentizett“ százezer forint nagyságrendű keretet e cél­ra biztosíttatni. Ezután újabb izgalmas feladatsor következett: forró­ság, nyári szabadságolások idején karácsonyi kellékek utáni vadászat hűs raktárpolcainkon, valamint arátok, ismerősük, s a muzeológus minden újabb mániáját (még) toleráló szimpatizánsok körében. Mivel a meghívó

Next