Magyar Múzeumok, 1998. 4. szám (Vol. 4.)
KIÁLLÍTÁSOK - Kriston Vízi József: Karácsonyi kiállítás Dániában
46 were delicate works of conservation/restoration, for example, restoration of deteriorated church textiles by nones with fine stitches. However, there are several examples of bad conservations using unappropriate synthetic materials and/or techniques. The beauty of conservation is that it requires both craft-skills and mental activity. It is both art and science. Being science, it has to apply the most up-to-date methods of material and technological investigation, as well as historical research. Curator and conservator has to work very close together to achive the ‘miracle’: to bring the object alive again calling to mind memories of the past. This ‘miracle’ can be detected in the exhibition. Both the restored objects, such as glass, ceramic, textile. and paper objects, stone sculptures, musical instruments. furnitures and paintings, as well as the documentations of the works help the visitor to get a detailed picture on the profession. Some of the conservations were made in the frame of the academic training program for object conservators, the majority was carried out by former and present conservators of the museum. jobb egy tárgy készült, ma különféle adalékok, eljárások segítségével lehet, hogy száz is. Tudunk egy nagyon korai, igen magas színvonalú restaurálásról. A XVII. században apácák a magyar koronázási palást foszladozó bizánci selymét bélelték alá egy újabb szövettel. Ezt olyan gondos öltésekkel tették, hogy nemcsak máig ép maradt a darab, de nem is szabad hozzányúlni, hiszen nem lenne az újrarestaurálástól jobb állapotú. Szomorú, de rossz példákat sokkal többet tudunk sorolni, utoljára a hatvanas-hetvenes években elkövetett helytelen munkákat, amelyeket már az új technikák, műanyagok (ragasztások, lakkozások, stb.) mindenhatóságába bízva követtek el. Ezért ma a restaurálás sokszor úgy kezdődik, hogy először a régi, durva, rossz javítások nyomait kell eltávolítani. A restaurátorok a régi művészi ipar, a kézművesség legjobb tradícióinak őrzői. Sajnos, amióta a gép dolgozik az ember helyett, elfelejtettük a régi, finom, aprólékos technikákat. Felértékeltük a kézügyességet, a türelmet, a sok időt és nagyfokú ügyességet kívánó kézműves tevékenységet, amelyhez 100-200 éve még sokan értettek, de ma már jóformán csak a restaurátorok, messze elhagyva az aktív iparművészeket (tisztelet a kivételeknek!) is, akik ritkán hajlandók ilyen időrabló, szemrontó munkával növelni műveik értékét. A restaurátori munkának az a szépsége, hogy egyaránt szükség van kézügyességre és tudásra. Egyszerre művészet és tudomány. De mitől válik tudománnyá a restaurálás? Elsősorban a rekonstrukció alapelveinek nagyon gondos megfogalmazásában. A restaurátor feladata nem egyszerűen egy tönkrement, roncs tárgy széppé tétele, hanem a hitelesség, az „in situ“ hangulat megteremtése. Ehhez kell felhasználnia a különböző társtudományok eredményeit és a legkorszerűbb műszaki, kémiai és történeti kutatási módszereket. Ugyanakkor a restaurátoroknak korszakot ismerő és kutató muzeológus számára olyan adalékokkal kell szolgálnia a tárgy anyagáról, készítési technikájáról, amelyet csak gondos a kutatások és csak a restaurálási folyamat során lehet megfigyelni. Sokszor csupán az anyag és készítési technika ismeretében lehet például egy tárgyat pontosan datálni, funkcióját meghatározni. S ez talán a dolgok lényege. A múzeum a régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi és technikatörténeti tárgyak gyűjtőhelye. Egy olyan kutatási központ, ahol elsősorban a tárgyak szolgáltatják a forrást. Ez a régészet esetében valószínűleg evidensnek tűnik, hiszen oly kevés más forrásra építhet. De legalább ilyen fontos a történeti, művészettörténeti kutatások esetében is a műtárgy hiteles formája, anyaga, esetleges átalakítása, korrekt datálása és funkciója. Ezt a munkát a restaurátor és a muzeológus csak együtt tudja elvégezni. A muzeológus kutatja ki a forrásokat, a mintát, de a restaurátor tudja megmondani, hogy mit árul el magáról a tárgy. Ha mást vall a restaurátor számára, mint amilyennek „lennie kellene“, nem szabad megerőszakolni. Ez fordítva is igaz, a restaurátor ritkán rendelkezik (nem is kell neki) olyan történeti tudással, hogy biztosan megmondhassa az általa felfedezett nyomokból mit lehet rekonstruálni. A restaurátor is tévedhet, hamis képet is alkothat. Addig kell keresni, amíg a kétféle eredmény nem találkozik. S amikor ez megtörténik, bekövetkezik a csoda: a tárgy megelevenedik, és szívszorítóan idézi meg egy régi kor világát. A BTM kiállításán ezt a csodát kívánjuk nyomon követni, azt, hogy a fényképek által bizonyított erősen károsodott állapotból a gondos restaurátori munka által miként születtek újjá régi szépségükben és fényükben az évezredekkel vagy évszázadokkal ezelőtt keletkezett darabok. S hogy a látogató is megismerhesse ezt a folyamatot, ízelítőt kap a dokumentációból is. A metszettári kiállítóhelységben az ókortól napjainkig időrendben bemutatott műtárgyakat a BTM különböző gyűjteményeiben őrzik, s a legváltozatosabb restaurálási feladatokat reprezentálják. Ezekből néhányat a Képzőművészeti Főiskola és a Nemzeti Múzeum egyetemi tárgyrestaurátor képzésének keretében vizsga- és diplomamunkaként külső és belső munkatárs, túlnyomó részüket a BTM régen és ma alkalmazásban álló munkatársai újították meg, a legkorszerűbb tudományos elveket követve, művészi ihletettségű, gondos és türelmes munkával. ■ Christmas Exhibition in Denmark The Stiftsmuseum In the ancient town of Viborg (on the Jylland peninsular in Denmark) has organized an exhibition titled "Christmas amongst friends" between 15 November 1998 - 6 January 1999. The host museum is Karácsonyi kiállítás Dániában Kriston Vízi József Ez év májusában Marianne Bro-Jorgensen, a Kecskeméttel nemrég testvérvárosi kapcsolatra lépett dániai Viborg város Stiftsmuseumának igazgatónője francia, német, norvég, finn, svéd és litván partnereik mellett azzal a javaslattal fordult a SZÓRAKATÉNUSZ Játékmúzeum és Műhelyhez, hogy vegyünk részt egy náluk megrendezendő kiállításon, amely a „Karácsony barátok között“ címet viseli. Érvényes és biztonságos munkatervi előzménye ennek nem lévén, a meghívás öröme múltán a közreműködéssel járó teendők, s nem utolsó sorban az ehhez szükséges anyagiak felmérése következett. Végülis köszönhetően Johannes Stensgaard polgármester és az ifjúsági és kulturális ügyekben felelős munkatársai nyári látogatásának, valamint Bács-Kiskun megye elnökének, sikerült amint mostanra kiderült: - „kicentizett“ százezer forint nagyságrendű keretet e célra biztosíttatni. Ezután újabb izgalmas feladatsor következett: forróság, nyári szabadságolások idején karácsonyi kellékek utáni vadászat hűs raktárpolcainkon, valamint arátok, ismerősük, s a muzeológus minden újabb mániáját (még) toleráló szimpatizánsok körében. Mivel a meghívó