Magyar Múzeumok, 1998. 4. szám (Vol. 4.)
KIÁLLÍTÁSOK - Kriston Vízi József: Karácsonyi kiállítás Dániában
KIÁLLÍTÁSOK fél elgondolása igencsak átfogó volt: egy-egy testvérváros lakóinak tradicionális és mai, családi és intézményi, egyházi és világi stb. téli szokásainak bemutatása egy-egy 25 négyzetméternyi(!) területen, az ötlet ilyetén megfogalmazott eredetisége mellett csak a megvalósításával kapcsolatos gyakorlati kihívás volt a nagyobb. Az őszi tanévkezdés táján tetőző első kétségbeesésemet a muzeológusi vadászösztön révén fölfedezett helyi kiskereskedő család otthoni „kincsesbányája“, valamint a szintén izgalmas szponzorkeresés során meglelt Nestlé Hungária Kft. készséges munkatársai nyugtatták. Segítségükkel gyakorlatilag sikerült biztosítani a fára való mutatós és ízletes dekorációjának legjavát. Barátok, munkatársak, családtagok szedték elő a már kevéssé féltett, az ez évi karácsonyon nélkülözhető gyári bolti, vagy maguk és rokonaik készítette, az első használat varázsától már kissé eltávolodott díszeket, dekorációkat. Kecskemét egyik legsokoldalúbb és az okos újításokra mindig kész óvodájának egyik csoportja az elmúlt évi Mikulás-ünnepség összes tárgyi anyagát és az akkor készült videofelvételt adta az általuk is fontosnak tartott dániai kiállításhoz, mondván: „mert a városról és Magyarországról van szó!“. Kecskeméti grafikus és könyvtervező barátaink régtől féltett vagy éppen a legfrissebben készült alkotásaikat, a kecskeméti székhelyű Magyar Origami Kör tagjai pedig a keresztény téli ünnepkör szépen hajtogatott papírcsodáit ajánlották föl. Pék, műszerész, nyugdíjas óvónő, nagymama, kézműves, rajzfilmkészítő és gyógykovács, sokszor csak dohogó fotós adott jó és hasznos ötletet, s még több igen féltett, „csak kölcsönbe, csak nektek“-tárgyakat. Nőtt a teher és gyűlt a két ládányi anyag. S ami egy újabb meglepetéssel szolgált: egy baráti hangú néhány soros levél után zöld utat kaptunk arra, hogy kedvünkre kutakodhassunk a 130 éves múltra viszszatekintő helyi heti újság, a Kecskeméti Lapok archívumában! Ezek után már „csak“ a szükséges hely akut hiányában finoman szólva is igen feszített tempójú útra készítés, csomagolás és adminisztráció zűrzavaros napjai voltak hátra. (Ezt ehelyütt nem részletezem, mindenesetre úgy gondolom, egyszer összeállíthatnánk a múzeumok csere- és egyéb nemzetközi kiállításai idegőrlő és áttekinthetetlen kiviteli procedúrájának a legendáriumát, ehhez mostani tapasztalataim is újabb rémisztő adalékokkal szolgálhatnak!) A vendéglátó Viborg Alapítványi Múzeum a Schleswig-Holsteinhez kapcsolódó dán Jylland-félsziget felső harmadában található ősi város egyik megújított terén áll, s 1861-től szolgálja a régiségek gyűjteményeit. Jelenleg csekély, de jól szervezett adminisztratív állománynyal a megyei múzeumigazgatóság feladatkörét is ellátja. A nagyméretű, kétszintes épület emeletén egy klaszszikusnak mondható állandó, jól kimunkált komplett helytörténeti kiállítás látogatható. A főbejáraton túli, a múzeumi bolttal egyesített fogadótér, valamint a külön nyíló kis kávézó mellett a földszint egymást követő hét terme szolgál a különböző időszaki, illetve az ún. „speciális“ kiállítások céljaira. Megérkezésem után, s a saját anyagra való várakozás (két és fél nap) közben megtapasztaltam a helyi kollégák - a mienkéhez képest sajátosan - nyugodt tempóját, amit még a franciák és a finnek végleges távolmaradása, a litvánok anyagának jócskán (a megnyitó utánra került) késlekedő érkezése, valamint e sorok írójának érdeklődő és izgatott le-föl járkálása, kíváncsiskodása sem zavart meg különösebben. Vendéglátóim és ottani kollégáim (Bro Jorgensen igazgatónő és Cony Estholm közönségszervező) fantasztikus nyugalommal tolerálták azt is, amikor végre megérkeztek jellegzetes fenyőládáink és én még aznap, majd a másikon is - a két ott mesterkedő kecskeméti ifjú hölgygyel - délután négy órát követően tovább akartam szorgoskodni a város erdejéből frissen vágott fenyőfa körül. Este hat óráig még csak-csak elnézték a serénykedést, de azután megelégelték azt... Rövidre fogva: a karácsony német, magyar, (terven kívül, de jókor érkezett) izlandi, norvég és svéd, valamint dán barátok között került megrendezésre, és mindenki kedve, szándéka és lehetőségei szerint rakta be és rakta össze karácsonyi szobáját, dekorálta honi ízléssel ajándék fáját. Mi az elmondottakon túl még az igen féltett és csak ritkán előszedett, az 1830 és 1920 között készült díszeket és játékos figurákat tettük még vitrinbe. Az egy-egy oldalán elsőbb a két világháború közti, majd a közelmúlt mértéktartó vidéki, kispolgári világot jelképező díszekkel ékes karácsonyfa alján a honi kortárs játékkészítők és -tervezők általunk őrzött mintapéldányait helyeztük el. A hóra hajló hideg vasárnap délutáni megnyitóra már ki is csírázott a kézipoggyászban becsempészett „Lucabúza“, s a nagyszámú vendégsereg lelkesen kapkodta el a tányérokra rakott szaloncukrot , a friss almát s volt kolléganőnk, Golovics Donka „titkos recept“-je alapján sütött barátság-kenyér (valójában édes kalácska) szeleteit. Eközben a helyiek kedvelt fulesangjukat énekelték, de egy-két helyről a nekünk oly ismerős „Kiskarácsony, nagykarácsony...“ kezdetű dal is felhangzott. Aki arra jár, az 1999 Vízkeresztjéig láthatja s hallhatja mindezt. ■ A viborgi múzeum épülete - The building of the Stiftsmuseum of Viborg, Denmark displaying traditional and contemporary festive collections from its twin towns in Germany, Iceland, Lithuania, Sweden, Norway and Hungary. The "Szórakaténusz" Toy Museum and Workshop which has been operating for 17 years in Kecskemét. Hungary, has contributed to the exhibition; the ethnographer organizer of the display reports on the phases on the collection, selection and organization of material, and the enthusiastic atmosphere of the opening ceremony. Items in the Hungarian section of the "winter rooms" show - on the walls and on a beautifully ornamented Christmas tree - typical decorations of the period between 1830 and 1990. Foló-Plioto: I . 0. Vilink 47