Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)

KIÁLLÍTÁSOK - Nagy Imre: A Vásárhelyi Őszi Tárlatok újabb korszaka

KIÁLLÍTÁSOK­ ba kerültek eddig is, ám soha ilyen drámai hangon nem fogalmazódtak még meg. A ki­bontakozó vitában többször történt utalás ar­ra a nemzetközi gyakorlatra, hogy egyetlen kijelölt szakember, divatos szóval „kiállítási kurátor" dönt egy kiállítás arculatát és szín­vonalát meghatározó kérdésekben. Végül Tenk László festőművész azt javasolta, hogy a Velencei Biennálé magyar kiállításainak mintájára nevezzünk ki egy kiállítási kurátort, aki egy személyben „jegyzi“ a kiállítást, és vállalja a kulcskérdésekben a döntést. A fel­vetett javaslatot a Bizottság elfogadta, s a je­lenlévők egyhangúan Pogány Gábor művé­szettörténészt szavazták meg a 43. Vásárhe­lyi Őszi Tárlat kurátori posztjára. Pogány Gábor kuráto­ri tisztében először is re­vízió alá vette a Tornyai János Múzeum által gon­dozott művésznévsort. Ez a lista az Őszi Tárla­tokra rendszeresen képet beadó művészek mellett tartalmaz min­den hódmezővásárhelyi művészt , a mártélyi és a Virág utcai Alkotóházak visszatérő vendégeit, va­lamint a Képzőművészeti Főiskolán az utóbbi két­­három évben végzettek közül azon fiatal művé­szeket, akik a felkérést elfogadva műveikkel je­lentkeztek valamelyik Őszi Tárlaton. Ezt a több mint háromszáz nevet a kurátor gondos szelekci­óval közel a felére csök­kentette. Ez a döntése még önmagában nem feltétlenül eredményezte volna a tárlat karakteré­nek határozottabb érvé­nyesülését. Ezzel párhuzamosan azonban személyesen kért fel tizenhárom művészt arra, hogy három-három művel szerepelje­nek a kiállításon. Ezek a művek természete­sen zsűrizés nélkül kerültek a kiállításba. Az így felkért művészek között volt a tárlat ak­kor még élő két alapító művésze, Kurucz D. István festőművész és Szabó Iván szobrász­­művész. Voltak azután olyanok, kik az el­múlt évtizedekben meghatározó szerepet játszottak a tárlatok történetében (Patay László, Szalay Ferenc, Vecsési Sándor, Fejér Csaba), vagy olyanok is, akik egyáltalán nem (Udvardy Erzsébet, Cziráki Lajos, Pauer Gyula), vagy csak valamikor az indu­lásuk időszakában jelentkeztek műveikkel Vásárhelyen (Berki Viola, Csíkszentmihályi Róbert, Gerzson Pál, Orosz János). Hangsú­lyos szerepeltetésükkel a kurátor a tárlat értékeit és követendő hagyományait kívánta bemutatni. Mellettük felkért közel ötven olyan művészt, akik szinte sohasem szere­peltek a tárlaton, de alkotásaik joggal kap­hattak helyet e kiállítási fórumon stiláris vagy­ tartalmi okokból. Ezzel a félig-meddig drasztikus meghívási politikával a gyakorlat­ban is megvalósította azt a művészeti prog­ramot, melyet a Magyar Szemle 1995. máju­si számában körvonalazott. Az Őszi Tárlatot október első vasárnapján Sváby Lajos festőművész nyitotta meg. Ké­sőbb megnyitóbeszédét leközölte az ÉS, s ez gyúelegye lett egy, a magyar napilapokban és szakmai folyóiratokban kibontakozó vitának, melynek ismertetése azonban meghaladná jelen cikk vállalt kereteit. Kurátori döntés alapján a kiállítás rende­zője Jobbágyi Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Ga­léria művészettörténésze volt, aki azonban a válogató zsűriben nem vett részt, így nem le­hetett beleszólása abba, hogy összesen hány mű kerüljön be a tárlatra, vagy hogy egy-egy alkotótól hány mű kerüljön a falakra. Jobbá­gyi Zsuzsa megpróbálta egyeztetni Pogány szempontjait a sajátjával, s igyekezett kohe­rens egészet teremteni a kiállítási anyagból. A szervezési elvekben végrehajtott változá­sok miatt a 43. Őszi Tárlat színvonala a ko­rábbi évek kiállításainál egyöntetűbb volt. Ennek köszönhetően, a Tárlat bezárása előtt, az 1996 decemberében összehívott értékelő bi­zottsági megbeszélés megerősítette Pogány Gábort kurátori tiszté­ben, s a következő, 44. Őszi Tárlat szakmai szervezését is reá bízta. 1997-ben, az előző évben már kipróbált szervezési elvek mintá­jára Pogány huszonhat művészt kért föl szemé­lyesen a tárlaton való szereplésre. Ekkor az alapítók közül már csak Szabó Iván volt életben. Az újonnan felkértek kö­zött ismét szerepeltek olyan művészek, akik pá­lyájuk indulásánál voltak résztvevői a vásárhelyi tárlatnak (Dienes Gábor, Galambos Tamás, Szkok Iván), vagy egyáltalán nem voltak itt kiállító művészek (Paizs László, Csáki Róbert, Csók Róbert Csáki: Kiss Orosz István: Piranesi Budapesten István Orosz: Piranesi at Budapest Kováts Albert: Tengeri kölgyó Adél Kováts: Snake of sea 43

Next