Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)
KIÁLLÍTÁSOK - Nagy Imre: A Vásárhelyi Őszi Tárlatok újabb korszaka
KIÁLLÍTÁSOK ba kerültek eddig is, ám soha ilyen drámai hangon nem fogalmazódtak még meg. A kibontakozó vitában többször történt utalás arra a nemzetközi gyakorlatra, hogy egyetlen kijelölt szakember, divatos szóval „kiállítási kurátor" dönt egy kiállítás arculatát és színvonalát meghatározó kérdésekben. Végül Tenk László festőművész azt javasolta, hogy a Velencei Biennálé magyar kiállításainak mintájára nevezzünk ki egy kiállítási kurátort, aki egy személyben „jegyzi“ a kiállítást, és vállalja a kulcskérdésekben a döntést. A felvetett javaslatot a Bizottság elfogadta, s a jelenlévők egyhangúan Pogány Gábor művészettörténészt szavazták meg a 43. Vásárhelyi Őszi Tárlat kurátori posztjára. Pogány Gábor kurátori tisztében először is revízió alá vette a Tornyai János Múzeum által gondozott művésznévsort. Ez a lista az Őszi Tárlatokra rendszeresen képet beadó művészek mellett tartalmaz minden hódmezővásárhelyi művészt , a mártélyi és a Virág utcai Alkotóházak visszatérő vendégeit, valamint a Képzőművészeti Főiskolán az utóbbi kéthárom évben végzettek közül azon fiatal művészeket, akik a felkérést elfogadva műveikkel jelentkeztek valamelyik Őszi Tárlaton. Ezt a több mint háromszáz nevet a kurátor gondos szelekcióval közel a felére csökkentette. Ez a döntése még önmagában nem feltétlenül eredményezte volna a tárlat karakterének határozottabb érvényesülését. Ezzel párhuzamosan azonban személyesen kért fel tizenhárom művészt arra, hogy három-három művel szerepeljenek a kiállításon. Ezek a művek természetesen zsűrizés nélkül kerültek a kiállításba. Az így felkért művészek között volt a tárlat akkor még élő két alapító művésze, Kurucz D. István festőművész és Szabó Iván szobrászművész. Voltak azután olyanok, kik az elmúlt évtizedekben meghatározó szerepet játszottak a tárlatok történetében (Patay László, Szalay Ferenc, Vecsési Sándor, Fejér Csaba), vagy olyanok is, akik egyáltalán nem (Udvardy Erzsébet, Cziráki Lajos, Pauer Gyula), vagy csak valamikor az indulásuk időszakában jelentkeztek műveikkel Vásárhelyen (Berki Viola, Csíkszentmihályi Róbert, Gerzson Pál, Orosz János). Hangsúlyos szerepeltetésükkel a kurátor a tárlat értékeit és követendő hagyományait kívánta bemutatni. Mellettük felkért közel ötven olyan művészt, akik szinte sohasem szerepeltek a tárlaton, de alkotásaik joggal kaphattak helyet e kiállítási fórumon stiláris vagy tartalmi okokból. Ezzel a félig-meddig drasztikus meghívási politikával a gyakorlatban is megvalósította azt a művészeti programot, melyet a Magyar Szemle 1995. májusi számában körvonalazott. Az Őszi Tárlatot október első vasárnapján Sváby Lajos festőművész nyitotta meg. Később megnyitóbeszédét leközölte az ÉS, s ez gyúelegye lett egy, a magyar napilapokban és szakmai folyóiratokban kibontakozó vitának, melynek ismertetése azonban meghaladná jelen cikk vállalt kereteit. Kurátori döntés alapján a kiállítás rendezője Jobbágyi Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze volt, aki azonban a válogató zsűriben nem vett részt, így nem lehetett beleszólása abba, hogy összesen hány mű kerüljön be a tárlatra, vagy hogy egy-egy alkotótól hány mű kerüljön a falakra. Jobbágyi Zsuzsa megpróbálta egyeztetni Pogány szempontjait a sajátjával, s igyekezett koherens egészet teremteni a kiállítási anyagból. A szervezési elvekben végrehajtott változások miatt a 43. Őszi Tárlat színvonala a korábbi évek kiállításainál egyöntetűbb volt. Ennek köszönhetően, a Tárlat bezárása előtt, az 1996 decemberében összehívott értékelő bizottsági megbeszélés megerősítette Pogány Gábort kurátori tisztében, s a következő, 44. Őszi Tárlat szakmai szervezését is reá bízta. 1997-ben, az előző évben már kipróbált szervezési elvek mintájára Pogány huszonhat művészt kért föl személyesen a tárlaton való szereplésre. Ekkor az alapítók közül már csak Szabó Iván volt életben. Az újonnan felkértek között ismét szerepeltek olyan művészek, akik pályájuk indulásánál voltak résztvevői a vásárhelyi tárlatnak (Dienes Gábor, Galambos Tamás, Szkok Iván), vagy egyáltalán nem voltak itt kiállító művészek (Paizs László, Csáki Róbert, Csók Róbert Csáki: Kiss Orosz István: Piranesi Budapesten István Orosz: Piranesi at Budapest Kováts Albert: Tengeri kölgyó Adél Kováts: Snake of sea 43