Magyar Múzeumok, 2002. 2. szám (Vol. 8.)
SZÁMVETÉS - Dávid Ágota: Egy kiállítás közművelődési elemzése
26 Egy kiállítás közművelődési elemzése Dávid Ágota Egy sikeres sorozat, a „Játék az egész világ" harmadik részeként 2001. december 14. és 2002. április 7. között A fajátékok története címmel kiállítást és közművelődési programsorozatot rendeztek a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában (ismertetését lásd Magyar Múzeumok 2002/1. 39-40). A kiállítás a Kiscelli Múzeum játékgyűjteményének XX. század eleji anyagára épült, de kiegészült a Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és magángyűjtők anyagával. A tárlókban tematikus elkülönítésben népi játékok, iskolaszerek, bababútorok, járművek, ügyességi-, logikai- és kirakójátékok kerültek bemutatásra. A történetileg legrégebbi darabokat, az érchegységi játékokat, a színezett állat- és emberfigurákat a Nemzeti Múzeum Undi Mariska gyűjteménye tartalmazta. Jelentős egység volt a „Grabókák” csoportja. Grabowieczky Leon (1881-1937) fajáték tervező és készítő munkáinak néhány darabja. Külön egységben mutatták be i mai fajáték-gyártás különböző irányzatait, mestereit. A régi népi játékokat felelevenítő népművészek darabjai mellett láthatóak voltak a klasszikus időszak bababútorait, járműveit újjáélesztő iparművészek munkái, valamint az új formákkal kísérletező kezdeményezések egyaránt. A gyerekek számára a kiállítás legnagyobb vonzerejét a terem közepén felállított óriási, színes fakockákból felépített favár jelentette, ahol a mai fajáték-gyártóktól kapott sok-sok játékkal játszhattak. A kiállításhoz „A gyere, játssz velünk a múzeumban” kezdeményezés keretében családi hétvégék kapcsolódtak, ahol a múzeumpedagógusok mellett fajáték-gyártó kézművesek tartottak bemutatót, illetve játszottak a gyerekekkel (2001. december 15. 2002. február 9. március 23). Ezeken az alkalmakon kirakodóvásárok színesítették a programot. A kiállítás, valamint a hozzá kapcsolódó rendezvények sikeresen felkeltették a média figyelmét. Az újságírók s a riporterek egymásnak adták a kilincset, főként a kiállítás megnyitását követő időszakban, de a nyitvatartás vége felé is születtek alapos riportok. Rádió: 10 rádióműsor készült. Ezek közül néhány rövid, informáló jellegű volt, ám születtek hosszabb, elemző, a kiállítást és a rendezvényeket alaposabban bemutató riportok, beszámolók is. Ezek a következő műsorokban voltak hallhatóak: Kossuth Rádió: Reggeli Krónika, Napközben, Családi kör, Múzsák kertje; Petőfi Rádió: Karácsony hava. Televízió: 5 TV felvétel készült. Ezek mind színes képanyaggal tarkított informáló műsorok voltak, melyek a következő csatornákon, illetve adások keretén belül kerültek levetítésre: Mr. Holmi, Családfa Magazin, Naprakész, RTL Klub, Reggeli, Satelit. Sajtó: Több, mint 35 cikk született. Ebből kb. 15 rövid, tájékoztató cikk a kiállítást, 10 pedig a programokat mutatja be. A hosszabb terjedelmű, elemző cikkek egy része a nagy példányszámú budapesti, illetve országos lapokban jelent meg: Metró (dec. 18), Magyar Nemzet (jan. 3), Pesti Műsor tárlatajánlata. Pesti Est részletes ajánlója (febr. 28-márc. 6). Hat cikk jelent meg a 111. kerületi Óbuda újságban, mely állandóan tájékoztatta a helyi lakosokat a kiállításról és az ahhoz kapcsolódó rendezvényekről. Ezenkívül néhány kifejezetten alapos, képekkel illusztrált elemzés jelent meg kisebb példányszámú, szakmai kiadványban: Múzeumi Hírlevél, Magyar Iparművészet, Magyar Múzeumok, Hírfa, Asztalos és Faipar, Fatáj. A médiaanyag körülbelül fele arányban csupán a tények közlésére szorítkozott. Megtudhattuk, mi látható a kiállításon, illettől meddig tart, esetleg mennyibe kerül a belépő. A médiaanyag másik fele már elemzést, értékelést is tartalmazott. Egyértelmű pozitívum, hogy ezek az értékelések minden esetben kedvezőek voltak, dicsérték az anyagot, a rendezést, és főként azt, hogy a rendezők a gyermekekre is gondoltak, engedték, hogy játsszanak a kiállításon. A számos cikk, rádió- és TV-szereplés is azt bizonyítja, hogy amennyiben egy esemény - jelen esetben egy kiállítás - képes felkelteni a média figyelmét, akkor az már maga vállalkozik az adott esemény népszerűsítésére. Egy rossz vagy akár csak hétköznapi, ötlettelen rendezvény eltűnik a mindennapos információk sűrűjében. A média figyelmét tehát csak jó ötletekkel, ügyes megvalósítással lehet felkelteni. Jelen esetben mindkét tényező adott volt. A Kiscelli Múzeumtól több okból is jó ötlet volt ennek a többrészes kiállítás-sorozatnak a megrendezése. Egyrészt, mivel a korábbi rendezvények látogatói feltehetően idén is ellátogattak az egyébként meglehetősen nehezen megközelíthető múzeumba. Másrészt pedig, mivel karácsony idején s az egész téli időszakban sokkal kevesebb a gyermekes családokat megszólító rendezvény, program, így a szülők - s persze a gyermekek is - különösen örülnek az ilyen kezdeményezéseknek. Az idei kiállításnak még plusz vonzerőt kölcsönzött a terem közepén felállított színes vár, ahol a gyerekek a helyszínen kipróbálhatták a művészek által felajánlott fajátékokat. Ez az ügyes megoldás, valamint a régi, hagyományos játékok mellett a mai alkotók munkáinak kiállítása is a rendező, dr. Matuz Edit fantáziáját, ötletgazdagságát dicséri. Ma, amikor általában nincs pénz egy kiállítás reklámozására, nincs lehetőség óriásplakátokra, hirdetésekre, akkor az ilyen „spontán" hirdetések, a pozitív média-visszhang elengedhetetlen. Ehhez azonban kell az előbb említett figyelemfelkeltés. Ha már ez sikerült, akkor a média révén nő az ismertség, nő a látogatottság, nő a bevétel. Kifejezetten költséghatékonynak bizonyult a „megjelenésért cserébe játékot” módszer, ahol a művészek a kiállításon való részvételért - ami számukra kiváló reklámlehetőséget biztosított - cserébe játékokat adományoztak a játszóház, majd véglegesen a múzeum számára. Ez nem csupán a játszani vágyó gyermekeknek jelentett nagy örömet, de a Kiscelli Múzeum anyagát is gyarapította. Az átfogó médiában való megjelenésnek, az ezer darab, iskoláknak, óvodáknak kiküldőn meghívónak, szórólapnak, valamint az ismerősök, családtagok lelkes beszámolóinak köszönhetően elmondhatjuk, hogy a kiállítás látogatottsága a tavalyi időszak ugyanezen periódusához viszonyítva jelentősen emelkedett. Természetesen ez részben annak köszönhető, hogy az előző év hasonló időszakában (a Fővárosi Képtár kiállítását leszámítva) nem volt időszaki kiállítás, ám éppen ezért tulajdoníthatjuk a két év látogatottsági számai közötti különbséget a fajáték kiállítás eredményének. (Forrás: „Múzeumi intézmény látogatottságának napi nyilvántartása havi összesítéssel" c. adatgyűjtő ívek alapján készült összehasonlítás.) A látogatókon belül a diákok számát azért emeltem ki, mivel a diákság kulturális fejlődésében, a kultúrához való viszonyának kiala- 2001. január 2002. január Összes látogató 390 2126 ebből diák 73 671 ebből ingyenes 95 1042 2001. február 2002. február Összes látogató 388 2224 ebből diák 119 723 ebből ingyenes 155 1134 2001. március 2002. március Összes látogató 1100 2757 ebből diák 236 858 ebből ingyenes 677 1488