Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)

MŰHELY - Zomborka Márta: Együtt vagy egymás mellett?: a múzeum és a turizmusipar kapcsolata

14 könnyen, és nem elégszer találja. Miért nem? S ha már ott van, miért nem több a hasznunk belőle? Alapvető gond, hogy ezeknek az intézmé­nyeknek nincs következetesen kezelt nyitva­tartási idejük, aminek a jelentőségét - a jelek szerint - fenntartóik nem ismerték fel. A közel­múltig sokszor a saját­, a múzeumi nyitvatar­tási rendünk változásait sem ismerhettük meg időben, de ez - remélem - atipikus, és már számunkra is felejthető probléma. Nem mindig vagyunk tisztában egymás kiállítási program­jával, így információval sem tudjuk segíteni az érdeklődőt. Ezeket az információkat a város­ban hivatalból rendszeresen nem gyűjti senki, csak alkalmilag tájékoztatjuk néhányan egy­mást. Nincs megfelelő tájékoztató, iránymutató tábla, ami elvezetné a látogatót a keresett kiállítóhelyekre, vagy felhívná a sétálgatók figyelmét a látnivalóra, a hasznos időtöltés lehetőségére. Úgy tapasztaljuk pedig, hogy az emberek ingerküszöbe egyre magasabb, már nem elég a közúti tábla múzeumi logóval, a plakátszekrény a kapun, a diszkrét nyíl az utca­sarkon. Műemléki környezetben is túlharsog­nak minket az üzletek akciókat ajánló feliratai, a múzeumi kiállításokat hirdető, következetle­nül alkalmazott, kevés és szerény információt ezek között „nem találják” az emberek. Nincs továbbá rendszeres költségvetési fedezetünk a propagandára, sem a múzeumira, sem az együttesre, a városi programajánlóra. Sokszor így remek pályázati lehetőségektől is elesünk, hiszen nincs honnan biztosítani a pályázati önrészt sem. Múzeumunkban évek óta minden prospektus, plakát, szórólap költ­ségvetésen túli forrásokból, esetileg áll elő. S így addig is tart, amíg az egyszer előállított tétel el nem fogy, ki tudja, lesz-e újabb kiadás, így az utazási kiállításokon, múzeumi seregszemléken is kevéssé eredményes a részvételünk. Ha nem tudunk nyomtatott infor­mációt átadni, felemás a kapcsolattartás lehe­tősége helyben is a vendéglátásból élőkkel, a tourinform irodákkal, az utazásszervezőkkel. Súlyos hiányosságunk, hogy közönségfor­galmi tereinkből sokszor az alapvető szolgálta­tások is hiányoznak, mint a büfé, ajándékbolt, de sajnos még WC sincs mindenhol. A kiál­lítóhelyeken a saját munkatársaink által for­galmazott kiadványok választéka szegényes. Véletlenszerűen, esetileg állíthatók elő - szin­tén kizárólag külső forrásokból - a turisták által keresett képeslapok, térképek, emléktár­gyak. A váci múzeumból mindezeken túl hiányzik egy alapvető szereplő is. Sajnos nálunk máig nincs közönségszervező, múzeumpedagógus vagy népművelő, ki hogyan nevezi, de nincs aki a látogatóközönséggel, a sajtóval, a propa­gandával munkaköri feladatként foglalkozzék. Mivel munkahelyeink a kiállítóhelyektől távol, külön épületben vannak, a szakmuzeológusok bevonásával is rendkívül nehézkes egy-egy, jó előre meg nem szervezett tárlatvezetés, adat­szolgáltatás vagy interjú lebonyolítása. Az eddigiek főként fenntartói oldalról keze­lendő problémák, vagyis biztosítania kellene a megoldás anyagi hátterét. Ennek igényléséhez viszont egységes, átgondolt koncepció szüksé­ges, esetünkben megyei szinten kiérlelt tervek. A szervezési gondok, egyeztetések, együttmű­ködések is a területi múzeumoknál magasabb szinten, igazgatósági keretek között oldandók meg. Ott lenne fontos elkészíteni, elkészíttetni a saját fenntartónk és az együttműködő part­nerek felé is kiindulópontként szolgáló ösz­­szehangolt múzeumi kiállítási és marketing terveket. Tudjuk, hogy az önkormányzatok, mint fenn­tartók, ritka esetben fejlesztenek. Az előrelé­péshez el kellene érnünk, hogy legalább az erre használható pályázati összegek megszerzését támogassák. Vagyis képezzenek fenntartóink olyan alapot , amiből az év közben kiírt pályá­zatokon az önrészt biztosítani lehet. Hasznos lenne, ha anyagilag is ösztönöznék munkatár­sainkat a pályázati tevékenységre, de ez már más kérdéskör. A települési önkormányzatok, a turizmus­ból élők érdekeltek a gondok megoldásában, ezért úgy látom, a szükséges helyi segítségre, pl. szakhatósági engedélyezés a tájékoztató táblák elhelyezésénél, szórólapjaink, plakátja­ink kihelyezéséhez általában számíthatunk. A közönségkapcsolatokért felelős múzeumi munkatárs hiányára szeretném felhívni a múzeumi normatívák kérdését remélhetőleg újra kézbe vevő felelős kollégák figyelmét is! Attól tartok, csak akkor és ott lesz múzeu­mainkban ilyen státus, amikor és ahol köte­lező lesz azt biztosítania a fenntartónak. Pedig a közönségforgalom, s így a bevétel növelése mellett elképzelhetetlen e szakemberek alkal­mazása nélkül a múzeumok ismertségének erősítése, a gyűjtemények ránk nézve már kötelező nyilvánossá tétele is. Felismert, de általunk nem orvosolható gond a hiteles városi eseménynaptár hiánya, illetve némely infrastrukturális probléma. Például nincs buszparkoló a múzeumok közelében, nincsenek megfelelő pihenőhelyek sem, amiket egyébként koncentrált információs bázisként is használhatnánk. Ezekre is helyekre volna érdemes térképet, plakátot, információs táb­lákat elhelyeznünk. A helyi önkormányzattal a folyamatos kapcsolattartás az ilyen, sokszor működésünket alapvetően befolyásoló kérdé­sek miatt is elkerülhetetlen. (Területi múze­umokról létén szó a gyűjtőterületen működő valamennyi önkormányzattal - esetünkben ez 49 - folyamatos kapcsolattartás szükségel­tetni*, kiállításaink a településeikről származó anyagot mutatják be elsősorban, vendégeink a településeiket is látogatják.) A koncepcionális gondolkodás, a valós egy­ütt­működések hiányát jelzi speciális lehető­ségeink, adottságaink kihasználatlansága. Pél­dául Vácott az időszaki kiállítótermünk egy valamikori ortodox templom, aminek tornyá­ban remek kilátóhelyet lehetne kialakítani, az épület mellett szabadtéri bemutatóhely is kínálkozna. Ennek tervezési, jogi, szervezési és kialakítási lépései átláthatók, technikailag megoldhatók, összefogással finanszírozhatók lennének, de a kérdés egyszerűen nem foglal­koztatja a megfelelő döntési szinten lévőket, mindig akad fontosabb megoldandó feladat minden érdekelt számára. A területi múzeu­mok jogi korlátjaik miatt önmaguk nem képe­sek ilyen lépések megtételére, megállapodások megkötésére, energiáik pedig az ilyen több­­tényezős előkészítési folyamatban már az érdekeltek egy asztalhoz ültetésében kimerül­hetnek. Jó lenne, ha nem a döntéshozókat kellene egyenként és szintenként, lépésről-lé­­pésre meggyőzni terveink létjogosultságáról, hanem felelős pozícióban lévő, a költség-ha­szon tényezőket átlátó, az ügyet felvállalni és képviselni tudó szakember lehetne a tárgyaló­partnerünk az érdekelt felek részéről. Ha általánosságban tekintjük végig kap­csolatainkat, ezek a múzeum szempontjából egyrészt hivatalos, vagyis kötelező jellegűek, másrészt személyes, azaz szabadon válasz­tott kötődések. Ha a hivatalos vagy hivatali úton nincs gyors megoldás a felismert prob­lémák orvoslására, kereshetjük az utat a civil szférában, az együttműködő felek segítségé­ben. Alkalmanként magára vállal múzeumi költ­ségeinkből - főként propaganda és kiadvány költségeket - két szervezet, a Váci Múzeum Egyesület és A Váci Múzeumért Közalapítvány. Elvileg nem helyes, de időnként olyan tételeket is, amelyek alapfeladatok ellátásának fedeze­tét jelentik, tehát mindenképpen az intézményi költségvetésből kellene finanszírozni azokat. Tudom, sok vidéki múzeum él így, s félek, időnként már az ésszerűnél jelentősebb a támogató szervezetek szerepe intézményeink életében. Intézményesen nem vállalhatunk tagságot - mert tagdíjat nem fizethet a múzeum hát egyénileg lépünk be szervezetekbe, olyanokba, amelyek az együtt­működést próbálják megte­remteni a turizmusipar tényezői között, mint pl. a közelmúltban alakult Vendégvárók Váci Egyesülete. Munkánkkal és egyéni tagdíja­inkkal ellentételezzük e szervezetek intézmé­nyünknek nyújtott támogatását, így tudunk rendezvényeinknek helyszínt találni (nincs elő­adótermünk), vagy megnyitóinkon produkció­kat, vendéglátást biztosítani. Ha anyagiak híján intézményesen nem lehetünk képviselve turiz­mussal foglalkozó kiállításon, konferencián, kiadványban, úgy a társintézmény „oldalvizén" vagy civil szervezet képviselőjeként szerzünk erre lehetőséget. Rendezvényszervezésben a hiteles időpont egyeztetések céljából pillanatnyilag Internetes riadóláncon tartunk a helyi érdekeltekkel kap­csolatot. Ez a módszer nagy­on sokat segít a sajtóanyagok célbajuttatásában is. A hiányos­ságaink ellenére helyi, regionális és országos szinten is próbáljuk a köztudatba vinni kiál­lításainkat. Az általános programajánlatokon.

Next