Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)
MŰHELY - Zomborka Márta: Együtt vagy egymás mellett?: a múzeum és a turizmusipar kapcsolata
14 könnyen, és nem elégszer találja. Miért nem? S ha már ott van, miért nem több a hasznunk belőle? Alapvető gond, hogy ezeknek az intézményeknek nincs következetesen kezelt nyitvatartási idejük, aminek a jelentőségét - a jelek szerint - fenntartóik nem ismerték fel. A közelmúltig sokszor a saját, a múzeumi nyitvatartási rendünk változásait sem ismerhettük meg időben, de ez - remélem - atipikus, és már számunkra is felejthető probléma. Nem mindig vagyunk tisztában egymás kiállítási programjával, így információval sem tudjuk segíteni az érdeklődőt. Ezeket az információkat a városban hivatalból rendszeresen nem gyűjti senki, csak alkalmilag tájékoztatjuk néhányan egymást. Nincs megfelelő tájékoztató, iránymutató tábla, ami elvezetné a látogatót a keresett kiállítóhelyekre, vagy felhívná a sétálgatók figyelmét a látnivalóra, a hasznos időtöltés lehetőségére. Úgy tapasztaljuk pedig, hogy az emberek ingerküszöbe egyre magasabb, már nem elég a közúti tábla múzeumi logóval, a plakátszekrény a kapun, a diszkrét nyíl az utcasarkon. Műemléki környezetben is túlharsognak minket az üzletek akciókat ajánló feliratai, a múzeumi kiállításokat hirdető, következetlenül alkalmazott, kevés és szerény információt ezek között „nem találják” az emberek. Nincs továbbá rendszeres költségvetési fedezetünk a propagandára, sem a múzeumira, sem az együttesre, a városi programajánlóra. Sokszor így remek pályázati lehetőségektől is elesünk, hiszen nincs honnan biztosítani a pályázati önrészt sem. Múzeumunkban évek óta minden prospektus, plakát, szórólap költségvetésen túli forrásokból, esetileg áll elő. S így addig is tart, amíg az egyszer előállított tétel el nem fogy, ki tudja, lesz-e újabb kiadás, így az utazási kiállításokon, múzeumi seregszemléken is kevéssé eredményes a részvételünk. Ha nem tudunk nyomtatott információt átadni, felemás a kapcsolattartás lehetősége helyben is a vendéglátásból élőkkel, a tourinform irodákkal, az utazásszervezőkkel. Súlyos hiányosságunk, hogy közönségforgalmi tereinkből sokszor az alapvető szolgáltatások is hiányoznak, mint a büfé, ajándékbolt, de sajnos még WC sincs mindenhol. A kiállítóhelyeken a saját munkatársaink által forgalmazott kiadványok választéka szegényes. Véletlenszerűen, esetileg állíthatók elő - szintén kizárólag külső forrásokból - a turisták által keresett képeslapok, térképek, emléktárgyak. A váci múzeumból mindezeken túl hiányzik egy alapvető szereplő is. Sajnos nálunk máig nincs közönségszervező, múzeumpedagógus vagy népművelő, ki hogyan nevezi, de nincs aki a látogatóközönséggel, a sajtóval, a propagandával munkaköri feladatként foglalkozzék. Mivel munkahelyeink a kiállítóhelyektől távol, külön épületben vannak, a szakmuzeológusok bevonásával is rendkívül nehézkes egy-egy, jó előre meg nem szervezett tárlatvezetés, adatszolgáltatás vagy interjú lebonyolítása. Az eddigiek főként fenntartói oldalról kezelendő problémák, vagyis biztosítania kellene a megoldás anyagi hátterét. Ennek igényléséhez viszont egységes, átgondolt koncepció szükséges, esetünkben megyei szinten kiérlelt tervek. A szervezési gondok, egyeztetések, együttműködések is a területi múzeumoknál magasabb szinten, igazgatósági keretek között oldandók meg. Ott lenne fontos elkészíteni, elkészíttetni a saját fenntartónk és az együttműködő partnerek felé is kiindulópontként szolgáló öszszehangolt múzeumi kiállítási és marketing terveket. Tudjuk, hogy az önkormányzatok, mint fenntartók, ritka esetben fejlesztenek. Az előrelépéshez el kellene érnünk, hogy legalább az erre használható pályázati összegek megszerzését támogassák. Vagyis képezzenek fenntartóink olyan alapot , amiből az év közben kiírt pályázatokon az önrészt biztosítani lehet. Hasznos lenne, ha anyagilag is ösztönöznék munkatársainkat a pályázati tevékenységre, de ez már más kérdéskör. A települési önkormányzatok, a turizmusból élők érdekeltek a gondok megoldásában, ezért úgy látom, a szükséges helyi segítségre, pl. szakhatósági engedélyezés a tájékoztató táblák elhelyezésénél, szórólapjaink, plakátjaink kihelyezéséhez általában számíthatunk. A közönségkapcsolatokért felelős múzeumi munkatárs hiányára szeretném felhívni a múzeumi normatívák kérdését remélhetőleg újra kézbe vevő felelős kollégák figyelmét is! Attól tartok, csak akkor és ott lesz múzeumainkban ilyen státus, amikor és ahol kötelező lesz azt biztosítania a fenntartónak. Pedig a közönségforgalom, s így a bevétel növelése mellett elképzelhetetlen e szakemberek alkalmazása nélkül a múzeumok ismertségének erősítése, a gyűjtemények ránk nézve már kötelező nyilvánossá tétele is. Felismert, de általunk nem orvosolható gond a hiteles városi eseménynaptár hiánya, illetve némely infrastrukturális probléma. Például nincs buszparkoló a múzeumok közelében, nincsenek megfelelő pihenőhelyek sem, amiket egyébként koncentrált információs bázisként is használhatnánk. Ezekre is helyekre volna érdemes térképet, plakátot, információs táblákat elhelyeznünk. A helyi önkormányzattal a folyamatos kapcsolattartás az ilyen, sokszor működésünket alapvetően befolyásoló kérdések miatt is elkerülhetetlen. (Területi múzeumokról létén szó a gyűjtőterületen működő valamennyi önkormányzattal - esetünkben ez 49 - folyamatos kapcsolattartás szükségeltetni*, kiállításaink a településeikről származó anyagot mutatják be elsősorban, vendégeink a településeiket is látogatják.) A koncepcionális gondolkodás, a valós együttműködések hiányát jelzi speciális lehetőségeink, adottságaink kihasználatlansága. Például Vácott az időszaki kiállítótermünk egy valamikori ortodox templom, aminek tornyában remek kilátóhelyet lehetne kialakítani, az épület mellett szabadtéri bemutatóhely is kínálkozna. Ennek tervezési, jogi, szervezési és kialakítási lépései átláthatók, technikailag megoldhatók, összefogással finanszírozhatók lennének, de a kérdés egyszerűen nem foglalkoztatja a megfelelő döntési szinten lévőket, mindig akad fontosabb megoldandó feladat minden érdekelt számára. A területi múzeumok jogi korlátjaik miatt önmaguk nem képesek ilyen lépések megtételére, megállapodások megkötésére, energiáik pedig az ilyen többtényezős előkészítési folyamatban már az érdekeltek egy asztalhoz ültetésében kimerülhetnek. Jó lenne, ha nem a döntéshozókat kellene egyenként és szintenként, lépésről-lépésre meggyőzni terveink létjogosultságáról, hanem felelős pozícióban lévő, a költség-haszon tényezőket átlátó, az ügyet felvállalni és képviselni tudó szakember lehetne a tárgyalópartnerünk az érdekelt felek részéről. Ha általánosságban tekintjük végig kapcsolatainkat, ezek a múzeum szempontjából egyrészt hivatalos, vagyis kötelező jellegűek, másrészt személyes, azaz szabadon választott kötődések. Ha a hivatalos vagy hivatali úton nincs gyors megoldás a felismert problémák orvoslására, kereshetjük az utat a civil szférában, az együttműködő felek segítségében. Alkalmanként magára vállal múzeumi költségeinkből - főként propaganda és kiadvány költségeket - két szervezet, a Váci Múzeum Egyesület és A Váci Múzeumért Közalapítvány. Elvileg nem helyes, de időnként olyan tételeket is, amelyek alapfeladatok ellátásának fedezetét jelentik, tehát mindenképpen az intézményi költségvetésből kellene finanszírozni azokat. Tudom, sok vidéki múzeum él így, s félek, időnként már az ésszerűnél jelentősebb a támogató szervezetek szerepe intézményeink életében. Intézményesen nem vállalhatunk tagságot - mert tagdíjat nem fizethet a múzeum hát egyénileg lépünk be szervezetekbe, olyanokba, amelyek az együttműködést próbálják megteremteni a turizmusipar tényezői között, mint pl. a közelmúltban alakult Vendégvárók Váci Egyesülete. Munkánkkal és egyéni tagdíjainkkal ellentételezzük e szervezetek intézményünknek nyújtott támogatását, így tudunk rendezvényeinknek helyszínt találni (nincs előadótermünk), vagy megnyitóinkon produkciókat, vendéglátást biztosítani. Ha anyagiak híján intézményesen nem lehetünk képviselve turizmussal foglalkozó kiállításon, konferencián, kiadványban, úgy a társintézmény „oldalvizén" vagy civil szervezet képviselőjeként szerzünk erre lehetőséget. Rendezvényszervezésben a hiteles időpont egyeztetések céljából pillanatnyilag Internetes riadóláncon tartunk a helyi érdekeltekkel kapcsolatot. Ez a módszer nagyon sokat segít a sajtóanyagok célbajuttatásában is. A hiányosságaink ellenére helyi, regionális és országos szinten is próbáljuk a köztudatba vinni kiállításainkat. Az általános programajánlatokon.