Magyar Nap, 1937. július (2. évfolyam, 151-175. szám)

1937-07-08 / 155. szám

Qi Stört Sk, 1937 július 8. . Szerelmi bánatban másodszor kivetett 11 ön­gyilkosságot. Popovics Emilia szemnyei lakos rö­­viddd­el ezelőtt szerelmi bánatában öngylkosságot kísérelt meg, tettét azonban idejében észrevették és megakadályozták annak elkövetésében. Popo­­vics Emília azonban nem mondott le öngyilkos­sági tervéről, s ezért­­Munkácson mérget vásárolt, elment a temetőbe és a mérget ott kiitta. Eszmé­letlen állapotban­­találtak rá, beszállították a mun­kácsi kórházba. Felépüléséhez kevés remény van.­­ A szlovetiszkói hitelviszonyokra jellegzetes fény­t vető kölcsönügylet különös részleteiről szá­mol be a Hitel legújabb száma. A független ma­gyar gazdasági újság őszinte véleményt nyilvánít Bat­a adóü­lgyéről és beszámol a hét gazdasági eseményeiről. Kapható minden újságárusnál, meg­rendelhető a kiadóhivatalnál: Prága VII., Tu­sanova 25. — Póruljárt csempészek. Csepes Mihály és An­drás kiskopányi gazdálkodók szeszt csempésztek Romániából és szép nyereséggel adtak túl rajta. Legutóbb midőn 14 liter szeszt akartak éppen át­­csempésznii, a határőrség elfogta őket. Mindketten menekülni igyekezte­k, közben Csepel Mihály el­esett és kőbe verte a fejét, mire eszméletlenül maradt a földön. A határőrség újra elfogta és a csempészett szeszt elkobozta. — ítélet Lepej cinkosai felett. A húsz­ti törvény­szék előtt dr. Ustivanovics tanácselnök vezetése mellett most kezdték a Lepej-féle rablóbanda né­hány tagja felett a büntetőtárgyalást. A vizsgá­lat lefolytatása után, melyet a volovojei járás­­bíróság eszközölt, a huszti államügyészség vádat emelt a tettesek ellen, mely bővelkedik sorozatos bűntényekben és melyet egynéhányszor rablás is megkoronázott. A tanács előtt megszelidü­lten áll­tak a repinjei Di­la telepen közismert haramiák és igyekeztek minél enyhébb büntetést kieszkö­zölni. Jurás Vaiszil 13 hónapot, Seketa Jutó 18 hónapot, Jurtán Ivámis János 5 hónapot, Trav­­osufc Vaszil 8 hónapot, Vegerics Fodor 12 hónapot, Levosdik Metro 8 hónapot és Leírnák Mihály 3 hó­napot kapták feltétlenül. A büntetés aránylag fel­tűnően enyhe.­­ A munkácsi rendőrség letartóztatta Balogh, György ottani lakost, áldl 2800 koronást sikkasztott munkaadójától, Ossák János ungvári pékmester­től. A letartóztatottat az ungvári fogházba szál­lították. — Lőcse a demokratikus Spanyolországért. A lőcsei bizottság a demokratikus Spanyolország megsegítésére sz­é­leskörű gyűjtést kezdeményezett a menekült spanyol nők és gyermekek javára. Az első napokban már több min­t 2500 korona gyűlt egybe. A városi fűrésztelep munkássága féllapi bérét, mintegy ezer koronát, adományozta. (Sz. E.) — A tornaljai ikaszárnyaépítésnél alkalmazott 160 munkás sztrájkja tovább tart. A járási hivatal csak az ünnepek utánra tűzte ki a tárgyalásokat. A munkások egységesek bérharcukban, sőt, álta­lános tornaijai építőmunkássztrájk készül. Ugyan­akkor a téglagyári munkások is mozgalmait indí­tottak béreik felemelésére és a nyolcórás munka­idő bevezetésére.­­ Hajfestést és tartós ondulálást a haj­­kvalitása szerint alkalmazott gyógyanya­­gokkal szakszerűen végez BÉRES MIHÁLY utóda OLÁH ISTVÁN, hölgyfodrász és kozmetika. Kosice, Stefániková u. 85. Andrássy-palota. Telefon: 32-77. — Ébenhalt egy fát hordó asszony. Kuntapolcán Kovács Feremené kiment az erdőbe, hogy rőzse­­fát szedjen. Hazafelé az 50­ éves asszony az éh­ségtől kiment ifi­re összerogyott és amikor délután rátaláltak, már halott volt. Kovácsné egyik fia Csehországban katonáskodik, a másik pedig a füleki gyárban tanulóként dolgozik. A szeren­csétlen asszony nagy nélkülözések között élt, nem részesülve semmiféle segélyben. Halála nagy rész­vétet váltott ki a faluban. — A zászló­affér miatt elbocsátott dr. Rédeky perli a várost. Jelentette már a „Magyar Nap“, hogy dr. Rátóky István, kassai városi ügyészt, a városi közgyűlés kormánypárti többségének szavazataival elbocsátották állásából, mivel Ré­deky egy alkodalmimal nem tűzte ki házára az állami zászlót. A város hat havi felmondással bo­csátotta el dr. Rédekyt. Most járt le a hat hónap, s dr. Rédeky beperelte Kassa városát, miivel véleménye szerint a városnak nem szerződéses. Hanem végleges alkalmazottja, akit nem lehet hathavi felmondással állásából elmozdítani. — Az eperjesi idegenforgalom. Az év első hat hón­apjában 547 idegen állampolgár fordult meg Eperjesen. Ezek közül 492, 8 napnál hosszabb ideig tartózkodott, Eperjesen. A legtöbb látogató (334) Magyarországról érkezett, 38 lengyel, 25 román, 16 amerikai, 12 osztrák, 8 birodalmi német, 5 jugoszláv, 4 svájci volt az idegenek között. A «Magyar Nap» olvasó! figyelmébe ajánlják a ■ IsenEiser­sNPssés termékeit, amelyek az Egység­szövetkezet Beezes elárusítóhelyein kaphatók. *,­ Pékség: Pariin 1­5. Oriel: *OSKe Kurta-trien 5. 1 LÁTOGASSATOK . I 3ÓT ... ■■ ■T.nÉWSVv». - --»«ft" Magyar NAP Gyalogszerrel Szlovenszkó országúllam Csacától Zsolnáig Kis fűrész, nagy fűrész — A derék teherautó — Martin al Rasid követői — Egy plakáttal tanulságai Zsolna, Julius hó. — Ahogy közeledtünk Csaca felé, már messziről szemünkbe tűnt egy szép új épület. Találgattuk Mártával, hogy mi lehet. Ő­ az optimistább, iskolának tip­pelte, én, a tapasztaltabb, kaszárnyának vél­tem. Mikor beértünk a városba, csalódottan állapítottuk meg, hogy tévedtünk. A pompás, modern épület a börtön volt. Pontosabban: járási fogház, amihez másik oldalról a járás­bíróság csatlakozott. „Nem mind arany, ami fénylik“, állapítot­tuk meg közösen. Azért Csaca hamar elosz­latta első csalódásunk okozta érzéseinket: jó benyomást keltő, tiszta, rendes kis város. És ha a szép új épület nem is a kultúrát szol­gálta, mint szerettük volna, találtunk egy csi­nos, tágas kulturházat is, melyet Palárik Já­nosról neveztek el. Palárik János ott született a szomszéd Rákón s midőn végigmentünk a falun, egy szerény, szegény kis faházikón fel is fedeztük a tiszteletére emelt márványtáb­lát. Be kellett vallanunk, hogy egyikünk sem ismeri Palárik János műveit, aki az emlék­tábla szerint pap, költő s Szlovenszkó egyik megteremtője volt. De ha hazatérünk, utána fogunk nézni, mit irt ez a szegény zsellérház­ban született papköltő. EGY FŰRÉSZTELEP S TANULSÁGAI Poros országút visz Csacáról Zsolnára s a forrón tűző nap bizony hamar eltikkasztott mindkettőnket. Apró kis falvak maradtak el mellettünk. Falvak? Egyetlen hosszúra el­nyúlt, szétszakadozott falu volt az egész: Kraszna. Néztük a házakat, a domboldalon a földeket, hol szelíden hullámzott a magasra nőtt smaragdzöld vetés, néztük a földeken szénát kaszáló, szénát gereblyéző embereket. Mellettünk hosszú, lehántolt fenyőtörzsekkel megrakott parasztszekér zörgött, majd egy öreg nenő hajtotta tehénkéjét fel a dombra, legelni. Két apró fűrészmalmot is láttunk, szellős fedél alá bujtatott primitív szerkezete­ket, melyeknek nagy malomkerekét a hegy­oldalból a Kuszuca felé igyekvő patak haj­totta. Azaz hajtotta volna, ha fel nem húz­zák a malomgát zsilipjét s útjára nem enge­­dik a vizet. Mert állt mindkét fűrész, nem volt munkája. Mint az iskolából kiengedett gyerek, játékosan futhatott ki a rétre a víz. Bezzeg annál serényebb munka folyt a prá­gai Pick cég nagy fűrésztelepén. A motorok kéményei lázas lihegéssel köpték a füstöt, kis hegyi vasutak kávédaráló-mozdonyai zaka­toltak, a kocsikról nagy hű­hóval görgették le a hatalmas szálfákat.­­ „Mindebből a tanulság“, oktatgattam Már­tát, ,ahogy a nagyüzem megöli a kicsit. Most saját szemeddel láthatod, hogy nyomul be a cseh tőke Szlovenszkóra. Ennek a vállalatnak van munkája: épület­ fát, deszkát, gerendákat szállít Csehországba, ahol — Najmann mi­niszter úr bejelentése szerint — az épitkezés újból nagy lendületet vett“. AUTÓK S TEHERAUTÓK Már estére hajlott az idő és Zsolna még mindig messze. Elhatároztuk hát, hogy in­tünk egy­­ autónak s bevitetjük magunkat Zsolnára. Nyugaton s különösen Amerikában az autósok, ha van hely a kocsiban, okvetle­nül felveszik a gyalogos turistát. De Szlo­­venszkón a legtöbben, akiknek saját autójuk van, nagyon előkelőnek érzik magukat és szóba sem állnak a lábon járó halandókkal. Ám az első teherautó rögtön megállt inté­sünkre. „Tulajdonkép nem szabad senkit fel­vennem s a múltkor is megbüntettek 30 ko­ronára érte“, mondta a soffőr, aki egész az ülés sarkába szorult, hogy helyet adjon ne­künk, „de ha tehetem, mégis elviszek akárkit. Én tudom, mi az, gyalogolni s tudom, milyen jól esik a fáradt vándornak, ha pár kilomé­tert autón tehet meg“. EGY ESTE ZSOLNÁN Különös­ érzés az, este, napszállta után megérkezni egy ismeretlen városba. Nézeget­tük az­ ablakokban könyöklő, házak előtt te­referélő embereket, a park sétányain felett kigyult a villany és fiatalok korzóztak kart karba öltve, békés házaspárok pihentek az út­­széli fapadokon. „Ha itt élnénk“, tűnődött el Márta, „bizonyára unalmasnak, érdekte­lennek találnók a várost. De igy, hogy tud­­juk, holnap továbbállunk s talán többé el sem jutunk ide, érdekes varázst nyernek a dolgok. .. Szinte indiszkréciónak érzem, hogy igy bele i­s nézünk ezeknek az embereknek az életébe. JóOlyan ez, mint este belesni egy megvilágított ablakon s kihallgatni az utcára szűrődő be­szélgetést“. „Valóban különös“, hagytam rá, de azért nem minden haszon nélkül való. Néha egy el­ejtett szóból többet tudhatunk meg egy isme­retlen emberről, mintha heteken át együtt él­nénk vele. S így fogunk most vándorolni szerte Szlovenszkón: átmegyünk falvakon, városokon, csak egy-egy estét, egy-két órát, sokszor még annyit sem töltünk egyhelyben. Elejtett szavakra leszünk utalva, abból kell következtetnünk, amit útközben látunk. De az első impresszió sokszor a legigazabb. Le­het, hogy néha, egy-egy falu, egy város meg­ítélésében tévedni fogunk, ám végül is, egy hónapon át róni fogjuk a szlovenszkói utakat s a sok apró benyomásból, mint mozaik, össze­tevődik Szlovenszkó képe. Ne felejtse el, Ha­run al Rasid is így ment el a nép közé, hogy igazán megismerje országát; a mi módszerünk­nek már tradíciói vannak. Csak az a baj, hogy nekünk nincs módunk rá, mint a bölcs bagdadi kalifának, hogy enyhítsük is a lá­tott bajokon“. Szállást kerestünk, letettük nehéz zsákja­inkat, lemostuk magunkról az ut porát, az­tán kimentünk sétálni. Csak úgy találomra jártuk a várost, de a pezsgő, friss életnek, fej­lődésnek, jómódnak annyi nyomára bukkan­tunk. „Határozottan elegáns­ város“, állapí­totta meg Márta. „Sok szép új ház, gazdag kirakatok, rendesen tartót utcák“. Új iskolák, kórházak, szép Szokol palota. Néztük a mo­zik plakátját, láttuk, hogy a szlovák színház nemrég vendégszerepeit s két operát is adtak. A Makábi nagy plakátokon invitált egy tor­naünnepélyre, egy másik plakát Zborov ün­nepélyt hirdetett. „Mennyit lehet tanulni egyetlen plakátfalból is“, mutattam Mártá­nak a hatalmas hirdetőtáblára. „Kultúráiét, politikai mozgalmak, sport, kereskedelem, minden itt hagyja a nyomát. Nézd, hány futballmérkőzésről, hány politikai gyűlésről, hány előadásról beszél ez a fal! Egy, kettő, három“ számoltam össze a moziplakátokat, „legalább három mozijuk van s úgy látszik, jól mennek, ha még egyik sem jelentett be nyári szünetet“. Ott sétáltunk a korzózók között. „Ez is magyarul beszélt, ez is“, bökött oldalba Márta, valahányszor magyar szó ütötte meg a fülünket. „Hát ennyi magyar él Zsolnán?“ „Nézd meg a statisztikákat, azok biztosan sokkal kevesebbről tudnak“, feleltem. „Mégis­csak jobb saját szemünkkel s fülünkkel győ­ződni meg mindenről, mint elhinni a köny­vek adatait“. (Kócz) A Fülek­i TC súlyos veresége Osztravában Slezská Ostrava — Füleki TC 4:1 (3:1) M. Ostrava. — Vasárnap délután folyt le a liga­­selejtező egyik döntő mérkőzése Ostravában. A mérkőzés nem­ várt eredménnyel végződött, ameny­­nyi­ben meglepetést keltett a Füleki 110 gyenge szereplése és az osztravaiak kitűnő játéka. A há­romnapos ünnep ellenére 9000 néző volt a küz­delemre kiváncsi, akik a hazai együttes fölényes győzelmének lehettek szemtanúi. Az osztravaiak nagy reményekkel indultak a küzdelembe — s amint látszik jogosan — alig a beavatottak álta­lában döntetlent vártak. A füleki csapatból ezúttal hiányzott a lelkes játék, a gyorsaság és győzni akarás. A csapat mélyen formáján alul szerepelt s ezúttal ütött ki talán először a vidéki csapat rutimih­iánya a nagyvárosi csapatokkal szemben. Lehet, hogy a fülekiek a gyors eredmény — az általuk elért első gól után —, kissé könnyen vet­ték a játtékot, míg az osztravaiak állandóan fo­kozták a játék tempóját és egymásután két gólt értek el. Ez a körülmény, ahelyett hogy nagyobb küzdelemre ösztökélte volna a csapatot, inkább leverőleg hatott a füleki együttesre, úgy, hogy a csapat egyetlen része sem tudott kimagasló já­tékot bemutatni. Az osztravai eredmény lecke a füleki együttes részére, mert a ligába való be­jutás vereségeken át is vezethet. Helytelen volna azonban, ha ez a vereség de­­primáltságot okozna a csapatban, mert a re­­vánsküzdelemben az otthoni talajon még ez a nagyarányú vereség is jóvátehető. Szlovenszkó sportközönsége tovább is bizalommal néz a szimpatikus füleki egyesület mérkőzései elé. A FÜLEKI CSAPAT A füleki együttesben még a védelem volt a leg­jobb. Uram kapus az első félidőben egynéhány bravúros fogást mutatott, azonban a három gól­ban ő is részes volt. A nagyhírű Egri ezúttal igen gyengén szerepelt, Mihok center csak az első fél­időben mutatott valamit, míg a fedezetsor mind­végig gyengén és erőtlenül játszott. A csapat egyik legjobb embere — sok hibája ellenére — Pilát volt. Pilét azonban nem gyors játékos , miután nem volt kellő partnere nem tudott egyéni akcióival tovább jutni. Jó és gyors volt a balszélen Gleisza, akit azonban a második félidő elején megsérült, úgy, hogy a csapat 10 emberrel küzdötte végig a játékot. Ez is némileg megmagyarázza a magas gól arányt. A MÉRKŐZÉS Az első 20 perc­­a füleld együttes fölényének jegyében folyik le. A fü­lekiek többször könnyen átjutnak az osztravaiak védelmén és a 19-ik perc­ben Pillát megszerzi a fülekiek egyetlen gólját. Már két perc múlva Stejskal révén egyenlít a honi csapat és ettől kezdve döntő fölénybe jut. A fülekiek táma­dássai mindig a 16-oson az osztravai védelmén akadnak meg. A 99dk­­percben a os­travaiak gyors támadásból Sulkovsky lövi a má­sodik gólt, és a 44 percben Pleva állítja be az egy további góllal az első félidő eredményét. Mindenki azt hitte, hogy a második félidőben egyenlíteni fog Fülek. Úgy látszik azonban, hogy a fülekiek a félidő közben nem beszélték meg az első félidőben szerzett tapasztala­tokat s ez a fél­idő is ugyanazt a képet hozta mint az első — az osztravaiak nagy fölényét és a fülekiek lassú­ságát. Az első percekben volt ugyan egynéhány eré­lyesebb támadási kísérlet, de ezeknek is hiányzott az átütőképessége. A má­sodik félidő 42. percében végre, Dudás hibájából, Moták állítja be egy újabb góllal a végered­ményt. Vicsek prágai bíró kitűnően vezette a mérkőzést. NYILATKOZATOK A MÉRKŐZÉS UTÁN: Munkatársunk a mérkőzés után felkereste a füleki együttes edzőit és játékosait, akik a következőket mondották: Braun Csibi, edző: A csapat mélyen formáján alul játszott és a vereség teljesen megérdemelt. Lukács edző: A csapat állt a pályán, így ez nem mehetett. Ilyen vereségre semmiképen sem számítottunk. Mondhatom, hogy az ostravaiak játéka nagyon tetszett nekem. Le­hetséges, hogy együttesünk az utolsó időben kissé kifáradt. Uram kapus: (nevetve). A gólok védhetet­lenek voltak, azonban a harmadik gólban, ha nem i­s nagyon, mégis hibás voltam. Egri: A játék előtt mondtam, ha a szélső­nek menni fog, akkor nem kell félnünk saj­nos ... Böhm hátvéd: Uram így még Szlovenszkón sem vesztettünk soha ... ÉRDEKES EREDMÉNYEK A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KUPÁBAN A Csehszlovákiai Magyar Kupában már az úgynevezett nagycsapatok játszottak. Az eredmények a következők voltak: Losonc: LAFC—KFC 2:1 (0:1). A játék meglehetősen lassú iramban folyt le. Az első félidőben a KFC volt fölényben és Drózdy megszerezte a vezető gólt. A második félidő­ben a Lafc Molnár egyenlít, sőt ő szerzi meg a győztes gólt is. Biró, Lakatos. A Lafc most vasárnap az UTE ellen áll ki. Pozsony: Ligeti—Vas g:6 (2:0). A Ligeti nagyszerű napot fogott ki és pompás játék után győzött a Müller nélkül kiálló Vas el­len.

Next