Magyar Napló, 1995 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
NOVEMBER kétségeken, mert belém költözik annak a győztes és selymes tapintású állatnak a lelke, amely mindig is szerettem volna lenni tudat alatt. A férjem... Közbevágok: Éva, a férjed aranyember. Mindent megért. Tökéletesen igaza van. Barátnőm szeme elkerekedik. Lassan visszaül a helyére, kezét összekulcsolja, hebegni kezd, tehát ez a te véleményed is? Hát persze, és a tiéd? Az enyém? — kérdezi könnyeivel küszködve. Szóval úgy gondolod, jogomban áll elfogadni, hogy miattam ilyen őrült költségekbe verje magát, mikor az élet napról napra drágul, s ráadásul ott vannak a gyerekek, a tanulmányaik, az utazás meg minden? Hogyne. Nemcsak hogy jogodban áll, de egyenesen kötelességed. Miket beszélsz? Száját összeszorítja, szipogva összeszedi magát és támadásba lendül. Nos, Suzanne barátnőnk egyáltalán nem osztja a véleményedet, annyit megmondhatok. Megbeszélted vele? Dehogyis, egy szót sem szóltam neki erről. De tegnap egészen véletlenül éppen egy szűcs kirakata előtt álltunk meg nézelődni, s amikor szóba hoztam, hogy szeretnék egy bundát, nekem esett, hogy megbolondultam, hogy a szőrmevásárlás feltűnési viszketegség, megengedhetetlen luxus, pénzpocsékolás, s hogy azt az összeget ezerféle értelmes módon fel lehetne használni, de félre is lehetne tenni szükség esetére. Végül azt mondta, biztosíthat, hogy a bundás nők egytől egyig nevetséges újgazdagok, s hogy mindez egyenesen vérlázító, ha a világban uralkodó nyomorra, éhínségre, stb. gondolunk, egyszóval messzemenően erkölcstelen dolog. Éva itt kifullad, arcára tapasztja kezét és valódi könnyeket sír. No jó. Eljött az én pillanatom, most rajtam a sor. Először is a szó szoros értelmében megtorlom Éva orrát, majd hozzálátok, hogy átvitt értelemben is megtegyem ezt. Na, el a kezekkel. Idd meg a kávéd. Most pedig figyelj. Pro primo: rajzoljuk meg pár szóval az említett Suzanne portréját, aki már csak egy szőrmébe burkolt nő gondolatára is könnyedén felsikolt: ő gömbölyded, boldog, magabiztos, kis családja rajongja, széltől, hidegtől óvják, bár ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ha nem tévedek, a férje Citroennel jár munkába? Igen. Neki magának kis almazöld Austinja van, így könnyedén vásárolgat, hordja gyermekeit az iskolába és onnan haza, ugye? Igen. Van egy tévéjük párizsi lakásukon, nemde? De igen. Van egy másik a hétvégi házukban. Igen. Mosógép? Van, van. Többfunkciós varrógép? Az is van. Éva lassan felfogja. Megtörli a szemét. Arca felragyog, mint a szivárvány. Folytassuk. Hol voltak a nyáron Suzanne-ék? A szülők körbeutazták Görögországot, a fiúk Konstantinápolyba mentek, a lány Mexikóba. Azt hiszem, az utazás tapasztalatot ad a fiataloknak, kockáztatja meg Éva, de már kaján mosoly fodrozza ajkát. Jó. Ráadásul nagy házat visz ez az egyáltalán nem újgazdag Suzanne, hatszobás lakás egy luxusnegyedben, bejárónő, merthát muszáj, elkerülhetetlenül muszáj fogadásokat adnia, ez szerves része dolgos mindennapjainknak, nem is lehetne másképp. Másfelől Suzanne az avenue Montaigne egyik butikjában veszi ruháit, hisz tartozik ennyivel társadalmi helyzetének, s a férje előmenetele függ ettől. Nemdebár? De igen, így Éva. Tovább. Ez az életvitel annyira ösztönszerű, hogy megalkuvást nem tűrő Suzanne-nnk már észre sem veszi. Nem akarja észrevenni, teljesen elfeledkezett erről a szemetszúró igazságról. Kényelemmel párnázott családi fészkében végülis valamiféle aprólékosan szervezett nemlét honol, melyben nincs helye a nőies ragyogásnak, a bontakozó érzékiségnek, a kizárólag önmagukért viselt nemes anyagok keltette személyes vagy közös örömnek, hisz ezek a szenvedélyek gyanús és veszélyes hajlamokról árulkodnak. Nyilván nem tévedek, ha azt gondolom, a nutria a mi derék Suzanne-ánk fejében e perverz örömök bugyrának is legmélyére száműzetett. Éva mostanra ernyedten elnyújtózott zöld bársony kanapémon és figyelmesen hallgat. Csinos lábait keresztbeteszi. Bepúderozza magát, fésülködik, vagyis, amint az egy igazi nőhöz illik, lassan, diszkréten, észrevételenül összeszedi magát. Lopva néha rámpillant, így folytatnom kell előadásomat. Rendben. Vegyük most a te esetedet. Férjed szerényen keres, de mégis jól kijöttök a fizetéséből, nem láttok szükséget. Nincs autója, neked sincs, se tévé, se mosógép, se víkendház, se cseléd, se kötelezettségekkel járó társadalmi helyzet. A gyerekekkel együtt nyaraltak Bretagneban, szerény körülmények között. Nem jártok szórakozni, nem rendeztek partikat. Minden kikapcsolódástok az olvasás, kevés mozi, lemez.