Magyar Napló, 2005 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
NYITOTT MŰHELY MAGYAR NAPLÓ - Eredetileg saját könyvet akartam, aztán mégis úgy gondoltam, nem vagyok még elég érett hozzá. Majd egyenként fölkerestem a Stádium Kiadó vonzásába került fiatalokat, és megszerveztem a Stádium Fiatal írók Körét, amely Kárpáti Kamis vezényletével azóta is működik, és egyre nagyobb merítéssel segíti a pályakezdő fiatalokat. Tehát 1994-ben hatodmagammal: Balázs Eszterrel, Bertalan Gergellyel, Kulicz Gáborral, Oravecz Péterrel, Renczes Cecíliával debütáltam A sivatag kupolája című antológiában, jóllehet, előtte már megjelent két versem tizenhét éves koromban a Stádium lapjain, de igazi nyitánynak mégiscsak ezt az antológiát tekintem. Majd követte egy másik 1996-ban, Lépcsők a csendbe címmel, s a kettő között, ’95-ben jelent meg a már említett Útszéles magány. - ...amelyre Gérecz Attiladíjat kaptál. - Igen, Oravecz Péterrel közösen, akinek szintén abban az évben jelent meg első verseskönyve, a Mindenség-kalitka. - Elsőkként kaptátok ezt a díjat, amely csupán néhány éve vált állami elismeréssé. Beszélnél a történetéről? - Nem mi voltunk az első díjazottak, hiszen előttünk megkapta már Lackfi János és Szakács Eszter. 1992 óta osztotta ki a Stádium Alapítvány a Magyar Írószövetséggel közösen, s nemrégen minisztériumi díjjá vált. Kárpáti Kamil sokat küzdött azért, hogy az egykori börtön- és költőtárs emléke fönnmaradjon minden idők ifjúságának tanulságaképp. A költészete vagy inkább a sorsa érintett meg Gérecz Attilának, hiszen két versedben is megidézed?A Fénykép című inkább az utóbbit hangsúlyozza: „Ahogy a zuhanásban megrekedt: / az ugrás alsó szárnyai s a föld között, / golyó-virágos teste szélnek, az el nem ért telefonjaiké fának öltözött. ” A verseiben megrajzolt sorsa, hiszen bennem e kettő mindig szétválaszthatatlan. Gérecz verseinek könnyed-borongós zeneisége, szóhasználatának expresszivitása, drámai gondolatisága nélkül valószínűSZENTMÁRTONI JÁNOS Ars poetica helyett Sokáig kerestem formáját a szónak, mielőtt — ha törnek is - meghajolnak. Vizsgáltam felülről, míg testévé lettem, s mielőtte voltam, lassan elfeledtem. Mielőtte voltam: élmény, anyag, élet, mint időző felhő, porladt, semmivé lett. Néhanapján földbe bújok, árkot ások, gyökérbe fonnak apró megalkuvások. Valamit építek mégis, napról napra, hogy készen legyen majd felavatva -mert felépülök egyszer: ágakból fészek, s mi előtte voltam: élmény, anyag, élet, újra forrni kezdhet bennem, üres forma, s leplet rántva kel fel, ki már haldokolna, legkevésbé ért volna el hozzám sorsának üzenete, és fordítva: egy unalmasabb sors nem tudott volna úgy átütni a versein, mint ahogy engem megérintett épp a betegágyamon. Gondoljunk csak bele, kiváló öttusázó, kamaszkorában kadétként már részt vesz a háborúban. Aztán összeesküvés vádjával halálra ítélik, az utolsó pillanatban éri csak utol a kegyelem híre életfogytiglanra módosítva. Jönnek a börtönök sorra, egyszer a kiáradt Duna „fedezékében” meg is szökik, amiért csodálják. A legközvetlenebb környezete föladja, a börtönben kezd verseket írni, talán a füveskertiek hatására Vácon, akik közül a cellatárs Béri Géza és Kárpáti Kamil áll hozzá a legközelebb. De ott bábáskodik körötte Tóth Bálint, Tollas Tibor, Szathmáry György is. Aztán 1956 kiszabadítja a foglyokat, s Attilát máris Tamási Áron lakásán látjuk, békére intő rádióbeszédét szövegezve, majd az utcákon fegyverrel kezében. Két orosz tankot meg is semmisít, de egy harmadik harckocsi géppuskasorozata leteríti, épp amikor oda akar ugrani egy alkonyatba burkolózó telefonfülkéhez, hogy fölhívja az édesanyját, minden rendben, ne izguljon érte (huszonhét éves ekkor) - ezt a pillanatot igyekszik megragadni az általad említett Fénykép című négysoros. Gérecz emlékét egy Klauzál téri emléktábla is őrzi, amelyet minden évben megkoszorúzunk. - Megmaradt az első antológia szerzői köre, összejártok még? - Nem, a kezdőcsapat széthullt, a rangidős prózaíró, Bertalan Gergely távozott közülünk a legmesszebbre, kábítószer-túladagolásban halt meg, tisztességgel eltemettük. De mielőtt még szétszéledtünk volna, turnéink során sokan csatlakoztak hozzánk - többek közt a mára már négykötetes, kiváló Nagy Cili, és Rózsássy Barbara is. A sivatagosok közül Oravecz Péterrel és Kulicz Gáborral tartom csak a kapcsolatot, ők a legjobb barátaim közül valók. - Van-e olyan írói asztaltársaság, amelyben jól érzed magad, ahová szívesen tartozol? - Tudom, hogy szükség volna rá, de amikor a magam lábára álltam, el-