Magyar Napló, 2012 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2012-10-01 / 10. szám
2012. október www.magyarnaplo.hu LŐTÉR múltunkkal foglalkozó írásait is, amelyek különböző - számos esetben nem sportszakmai - folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelentek meg. Ezért is dicsérendő és örömteli, hogy Zeidler Miklós eleget tett a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. igazgatója, Szigeti László felkérésének, hogy állítson össze egy kötetet a legfontosabbnak vélt sporttémájú tanulmányaiból. A közlemények többsége olyan, amely napjainkban is aktualitással bír, hiszen például a „nemzeti sportstadion” ügye ma is sportpolitikai és építészeti viták középpontjában áll. S milyen a történelem s az élet? Ez a kérdés 1896-tól foglalkoztatta Budapest mindenkori vezetőit és számos stadionterv készült - különböző budapesti helyszínekre -, amelyeket olyan személyek jegyezhettek többek között, mint az 1896-os athéni olimpiai játékok kétszeres bajnoka, a nagyszerű építészmérnök Hajós Alfréd. A sok terv és álom után végül is 1953-ban nyitotta meg kapuit a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion), amely oly sok magyar sportsiker színhelye lehetett, s talán lesz a jövőben is. A remény akkor válhat csak valósággá, ha megmarad, versenyeket rendeznek benne és sikeresek lesznek sportolóink. Természetesen nem „neheztelne” senki sem, ha „csak” a tervezett új stadionban érnének majd el kiemelkedő sikereket sportolóink, akik ismertsége bizonyára lenne olyan, mint azé a százé, akik 1927-ben Magyarország legkedveltebb sportolói voltak; az erről szóló tanulmány külön érdekessége a kötetnek. Feleleveníti, hogy 1927 januárjában a Nemzeti Sport arra szólította fel a „magyar sportközönséget”, hogy a lapban mellékelt szavazólap segítségével állítsák össze „a 100 legkiválóbb s legnépszerűbb, ma aktív magyar sportember” listáját. A tanulmány végigveszi a szavazás menetét, az időközben alakuló sorrendet, és ami a ma olvasója számára lényeges, közli az eredményt és egyúttal különböző táblázatok segítségével képet ad a vidék és Budapest, valamint a sportegyesületek és a sportágak helyzetéről is. A népszerűségi rangsorban - amikor a férfiak és a nők együtt soroltattak rangsorba - Bárány István úszó végzett az első helyen, megelőzve a kor egyik legnagyobb labdarúgó fenoménját, Orth Györgyöt, a Hungária FC (korábban és később MTK - Sz. S.) válogatott játékosát. Ma talán meglepő, de voltak olyan sportolók is, akik több sportágban jeleskedtek. A hetedik helyre került Somfai Elemér (eredetileg Stromfeld, később vitéz Somfay) öttusában és atlétikában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, vagy a tizenegyedik helyezett Kehrling Béla a tenisz mellett az asztaliteniszben is kiválóan teljesített. A hölgy sportolók közül a legjobb helyezést - a harmincnyolcadik helyre beérve - Stieber Lotti érte el, aki műkorcsolyázásban és úszásban volt „megkerülhetetlen” a korban. A Nemzeti Sport egykori vállalkozása azt is jelzi, hogy a sport iránti érdeklődés már a XX. század első évtizedeiben is igen élénk volt Magyarországon, az eredményessége pedig egészen imponáló volt az 1930-as években! Zeidler Miklós három másik tanulmánya a magyar sportélet kialakulását, a sportnyelv megjelenését idézi, a XVIII-XIX. század időszakából. Érdemes ezeknél is egy kicsit elidőzni: az első sportkifejezések megjelenése a magyar nyelvben, a korabeli testgyakorlatok, a külföldről hozott példák és onnan érkezett mesterek mind a magyar sportmúlt részei, akik tevékenyen járultak hozzá a későbbi sikerekhez. A tanulmányok figyelmet érdemlőek és egyúttal tanulságul netán útmutatóul is szolgálhatnának a jelen és a jövő sportvezetői számára (is), mert a múlt - s ebben a sportmúlt is benne foglaltatik - ismerete nélkül még az is előfordulhat, hogy olyan hibákat követünk el, amiket elkövettek már eleink is, és lehet, hogy azok egy része végzetes lehet. Ezt pedig jó lenne elkerülni a sport világában is. Bízunk benne, hogy ehhez Zeidler Miklós és Killyéni András most olvasott könyvei is hozzájárulhatnak. A szerzők a sportot az életük részének tekintik, s munkáikkal kimondatlanul is igyekeznek útmutatóval szolgálni, érdemes figyelni rájuk. Megérdemlik, ők és a témáik is. Szakály Sándor MAGYAR In NAPLÓ 0/