Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2014-08-01 / 8. szám
SZEMHATÁR Tartásuk életük végéig megmaradt, ennek volt erős váza a világháború (kettő is) és a maguk küzdelmes élete. Üzenetük számomra leginkább az volt, hogy a győzelemhez nemcsak bátorság és hadi virtus kell, hanem összefogás is és a nemzetközi viszonyok alapos ismerete. Ez utóbbit nevezték tanítóim politikának. Ebben voltak ők járatlanok. Ezt bízták az úri Magyarországra és tisztjeikre. A háborús vereség a magyar vezetésben való végzetes csalódást is jelentette. Ettől kezdve úgy érezték, hogy a politikát nekik is érteniük kellene. Amikor a második világháborút is átélve eljutottak odáig, hogy hallaták is a hangjukat, Moszkva rendszere némította el őket, s szorította be szavukat a borospincék, a lugasok és méhesek világába. Jól tudom, emlékeimmel nem vagyok egyedül. Korosztályomból sokan vethetnék papírra nagyapáik emlékvilágát, s benne az első világháború átörökített foszlányait. Ha megtesszük, nemcsak emléket állítunk felmenőinknek, hanem azt is bemutatjuk, hogy a nemzet történelme búvópatakként is továbbélhet. Sokan tudják ezt a kárpáti végektől az Alpokaljáig. De erről sok más néppel is értekezhetünk, ha nemzetünk múltját az egyetemesség szemüvegén át is nézzük. Mert bajainkban és küzdelmeinkben - még ha úgy is éreztük - sohasem voltunk egyedül: nemcsak ellenségeink száma volt nagy, hanem sorstársainké is. Nagyapám mondta sokat: „Az olasz katonát is éppúgy siratta az anyja, mint a mi anyáink a mi fiainkat”. „Dulce et decorum est pro patria mori - Dicső és szép dolog a hazáért meghalni” - olvashatjuk számos első világháborús emlékművön Horatius szavait. Mindazok, akik a római hazafiság történelmének bűvöletében nőttünk fel, értjük és tiszteljük ezt. De ismerjük a nemes idézethez hozzátett XIX. századi átköltését is: „Sed dulius pro patria vivere, et dulcissimum pro patria hibere - De még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni.” Nagyapám és fronttársai barátokat és testvéreket láttak meghalni. Tudták: véletlen volt, hogy kit talált el a golyó. A történtek mögött az isteni gondviselést látták, s a háború mély kereszténnyé tette őket, még ha ezt nem is mutatták ki. Boldog túlélők voltak sebekkel és sok-sok emlékkel. Nagyapám jóízű rizlingjétől mindig megeredt a barátok nyelve. Bíztak egymásban. Mély és igazi, életük végéig tartó katonabarátság volt közöttük. Ez is, sok minden más mellett. Szarajevó üzenete! manyar NAPLÓ 2014. augusztus www. magyarnaplo. hu