Magyar Napló, 2015 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2015-10-01 / 10. szám
NYITOTT MŰHELY a paragrafusra hivatkozva egy csomó embert fel is akasztottak. Ez teljesen nevetséges most így, visszaemlékezve. A kihallgatási jegyzőkönyv, amelyet az ÁVH csinált, így kezdődött: „Ősi fasiszta családból származik.” Ez egy akkora marhaság, hogy nem igaz, mi az, hogy ősi fasiszta családból származik? Bekerültem a Gyűjtőbe, onnan meg Vácra, s elkezdődött egy vándorlás, mert a foglyokat állandóan váltogatni kellett, nehogy megtanulják, hogy arra van az ablak, s arrafelé lehet megszökni. Ennek ellenére volt egy kemény gyerek, aki megszökött, s akinek a nevét azóta már ismerik a magyar irodalomban: Gérecz Attila. Szépen kifűrészelte a rácsot, és mivel délutános volt, kettőtől tízig dolgozott odalenn, szépen átúszta a Dunát - de hát elfogták, mert mindenütt vannak jó emberek, akik besúgták. Reggel a hóhér Reggel a hóhér mértéket vett rólad, aztán káromkodott, hogy tévedett, s felakasztotta a szomszéd zárkából a fiút, akit tegnap este hoztak, ki egész éjjel üvöltött, dörömbölt, hogy élni akar, priccsét leokádta, s végül elájult, egy vödör vizet loccsantottak rá, hogy magához térjen, úgy vonszolták ki az akasztófához, féláléltan nem vitték lábai, csend, csak rúgások puffanása hallott. Az őrszobában már serceg a zsír, a főtörzs most reggelijét süti: fokhagymás hús. A hullaszállító hangját hallod, a vaskaput kinyitják. Kilesel. Elment. Este vasba vernek. Holnap félkoszt. Holnapután sötét. Ki fogod bírni, nincs más választásod: árulás, vagy a beígért kötél. A sűrű dróthálón besüt a nap. Halk nesz. Az őr hosszan-hosszan figyel. Ők bizonyosan tudják, hogy megtörnek, te bizonyosan tudod, hogy soha. Kondorkongás. A reggelit meghozzák. Mohón harapsz a frissensült kenyérbe. Eszedbe jut, ma van a tárgyalásod a Lánchíd mellett. De nem érdekel. (Gyűjtő: Kisfogház, 1951. október 1.) Vácott több költő összejött, összeállítottunk több kötetet, hogy úgy mondjam, Kecskési Tollas Tibor pedig gyönyörű, nyomtatott betűkkel leírta. Ezeket Füveskertnek neveztük el. Ebben előbb fordítások jelentek meg, aztán pedig megjelentek a saját verseink is. Úgyhogy ott benn egész kis irodalmi önképzőkör alakult ki, de elég komoly: Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Kecskés Tollas Tibor, Regős Imre, Gérecz Attila, s voltak még mások is. Amikor már Nagy Imre volt a miniszterelnök, sorra hirdették az amnesztiát. Illyés Gyula szólt Erdei Ferencnek, aki akkor igazságügy-miniszter volt, s akkor én is amnesztiát kaptam, és kiszabadultam 1955- ben. A többiek is kikerültek. 1956-ban az Urániában volt egy összejövetelük a volt politikai foglyoknak, ahol beválasztottak a Politikai Foglyok Szövetsége Forradalmi Bizottságába, Gyöngyösit is, Kecskés Tibit is, Gérecz Attilát is. Aztán, mint tudjuk, jött november negyedike, a sajnálatos események, ahogy szokás mondani: a ruszkik valahogy erre jártak véletlenül a T-34-esekkel tanulmányi kiránduláson, s szétlőtték az Üllői utat meg fél Budapestet. Gérecz egy héttel utána elesett a Klauzál téren: egy orosz páncélos volt olyan szíves, és kilőtte. Ő fegyverrel harcolt - én, bevallom, nem harcoltam. A feleségem éppen a sokadik hónapban volt, s megkért, hogy ha lehet, ne rohangásszak - elég az neki, hogy lent csörögnek a lánctalpak. Én így a harcokból kimaradtam. Akinek Apjával