Magyar Napló, 2015 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2015-10-01 / 10. szám

NYITOTT MŰHELY a paragrafusra hivatkozva egy csomó embert fel is akasztottak. Ez teljesen nevetséges most így, vissza­emlékezve. A kihallgatási jegyzőkönyv, amelyet az ÁVH csinált, így kezdődött: „Ősi fasiszta családból származik.” Ez egy akkora marhaság, hogy nem igaz, mi az, hogy ősi fasiszta családból származik? Be­kerültem a Gyűjtőbe, onnan meg Vácra, s elkezdődött egy vándorlás, mert a foglyokat állandóan váltogatni kellett, nehogy megtanulják, hogy arra van az ablak, s arrafelé lehet megszökni. Ennek ellenére volt egy kemény gyerek, aki megszökött, s akinek a nevét azóta már ismerik a magyar irodalomban: Gérecz Attila. Szépen kifűrészelte a rácsot, és mivel délutá­­nos volt, kettőtől tízig dolgozott odalenn, szépen át­úszta a Dunát - de hát elfogták, mert mindenütt van­nak jó emberek, akik besúgták. Reggel a hóhér Reggel a hóhér mértéket vett rólad, aztán káromkodott, hogy tévedett, s felakasztotta a szomszéd zárkából a fiút, akit tegnap este hoztak, ki egész éjjel üvöltött, dörömbölt, hogy élni akar, priccsét leokádta, s végül elájult, egy vödör vizet loccsantottak rá, hogy magához térjen, úgy vonszolták ki az akasztófához, féláléltan nem vitték lábai, csend, csak rúgások puffanása hallott. Az őrszobában már serceg a zsír, a főtörzs most reggelijét süti: fokhagymás hús. A hullaszállító hangját hallod, a vaskaput kinyitják. Kilesel. Elment. Este vasba vernek. Holnap félkoszt. Holnapután sötét. Ki fogod bírni, nincs más választásod: árulás, vagy a beígért kötél. A sűrű dróthálón besüt a nap. Halk nesz. Az őr hosszan-hosszan figyel. Ők bizonyosan tudják, hogy megtörnek, te bizonyosan tudod, hogy soha. Kondorkongás. A reggelit meghozzák. Mohón harapsz a frissensült kenyérbe. Eszedbe jut, ma van a tárgyalásod a Lánchíd mellett. De nem érdekel. (Gyűjtő: Kisfogház, 1951. október 1.) Vácott több költő összejött, összeállítottunk több kö­tetet, hogy úgy mondjam, Kecskési Tollas Tibor pedig gyönyörű, nyomtatott betűkkel leírta. Ezeket Füveskertnek neveztük el. Ebben előbb fordítások je­lentek meg, aztán pedig megjelentek a saját verseink is. Úgyhogy ott benn egész kis irodalmi önképzőkör alakult ki, de elég komoly: Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Kecskés Tollas Tibor, Regős Imre, Gérecz Attila, s voltak még mások is. Amikor már Nagy Imre volt a miniszterelnök, sor­ra hirdették az amnesztiát. Illyés Gyula szólt Erdei Ferencnek, aki akkor igazságügy-miniszter volt, s ak­kor én is amnesztiát kaptam, és kiszabadultam 1955- ben. A többiek is kikerültek. 1956-ban az Urániában volt egy összejövetelük a volt politikai foglyoknak, ahol beválasztottak a Politikai Foglyok Szövetsége Forradalmi Bizottságába, Gyöngyösit is, Kecskés Ti­bit is, Gérecz Attilát is. Aztán, mint tudjuk, jött no­vember negyedike, a sajnálatos események, ahogy szo­kás mondani: a ruszkik valahogy erre jártak véletle­nül a T-34-esekkel tanulmányi kiránduláson, s szét­lőtték az Üllői utat meg fél Budapestet. Gérecz egy héttel utána elesett a Klauzál téren: egy orosz páncé­los volt olyan szíves, és kilőtte. Ő fegyverrel harcolt - én, bevallom, nem harcoltam. A feleségem éppen a sokadik hónapban volt, s megkért, hogy ha lehet, ne rohangásszak - elég az neki, hogy lent csörögnek a lánctalpak. Én így a harcokból kimaradtam. Akinek Apjával

Next