Magyar Napló, 2022 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2022-10-01 / 10. szám

Könyvszemle 63 Van egy kiváló magyar költőnk, kire még ma is fokozottan illik a letagadott, sőt, a kitagadott jelző. Béri Géza, egykori internált, a Rádiónál, a Széna téren, a várban is fegyverrel harcoló 1956-os hős, haláláig mellőzött költő, író ver­seinek magas színvonala ellenére napjainkban is alig kanonizálódott. Nem mindennapi tragé­diák, viszontagságok övezték 1933. február 3-tól 1979 Szentestéjéig tartó földi kálváriáját. A korán verselni kezdő Bérit 1953-ban, az ál­lamrend elleni fegyveres szervezkedéssel vádol­ták meg, melyet ő emelt fővel, büszkén vállalt törvénytelen bírái előtt. Az infernális börtön­évek elíziumi hozadéka, hogy életre szóló ba­rátságot kötött az úgynevezett Füveskert köl­tőcsoport tagjaival. E név onnan ered, hogy a társulat vezéregyéniségei, Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Gérecz Attila, Szathmáry György, Béri Géza az első Nagy Imre-időszak enyhüléses napjaiban lehetőséget kaptak arra, hogy a váci fegyház börtönkápolnája előtti pa­rányi füves terecskén papírfecniken írhatták, szerkeszthették az úgynevezett Füveskert-an­­tológiákat saját verseikből és műfordításaikból. E kötetek jó része elveszett, másik fele megjelent Letagadott költő, kimaradt élet 1990 előtt Nyugaton, 1995-ben itthon, Kárpá­ti Kamil Stádium Kiadójának gondozásában. Béri Gézának a többi füveskerteshez képest is alig sikerült költészetéből bármit nyilvános­ságra hoznia. A mindenki másnál nyíltabban tanúsított rendszerellenesség miatt mellőzték szinte száz százalékosan a sunyi 1963-as am­nesztia után is, hébe-hóba néhány versét közöl­ve, majd kötettervét végleg elutasítva. A kor aljas precizitással adagolt, tudatos lélektani kínzása a végletekig fokozta depresszióját, végül öngyilkos lett 1979. december 24-én. A költő egykori cellatársa, Kárpáti Kamil 1992-ben je­lentette meg először önálló könyvben Béri Géza százhúsz versét és elbeszéléseit. Az új, a Tornác kövén című összegyűjtött vers­kötet Béri költői életművének eddigi legtelje­sebb gyűjteménye, melyet fia, ifjabb Béri Géza író, műfordító és T. Tóth Tünde rendezett sajtó alá Scheibner Tamás utótanulmányával. A Tor­zó című nyitó költemény a létfilozófia magassá­gait és mélységeit, az emberi élet és lélek elí­ziumi és infernális tartományait ostromolja. A kezdet már-már ódaian életörömtől teli: „Zen­­dülj meg lélek, most zendülj meg újra!” Ám Pósa Zoltán

Next