Magyar Nemzet, 1900. augusztus (19. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-01 / 209. szám

1900. augusztus 1. MAGYAR NEMZET. A­ gyógyhelyeket a javaslat ama vállalatok közé sorozza, melyek fejlesztésére kisajátításnak van helye. Gyógyhely létesítésére a kisajátítási jog azonban csak­ az ásványos­ vizek fölhasználásával létesítendő fü­rdőtelepeknek adatik meg. A védő­­üvön belül fekvő területek tulajdonosai kártalaní­tás ellenében kötelesek gyalogutak kihasítását eltűrni. Részletesen intézkedik a tervezet a gyógy­helyek létesítésére alakuló részvénytársaságok ala­pításáról, czimletek kibocsátásáról stb. Az összes kedvezmények ki­terjesztetnek a hazai vegyelemzés által gyógyhatásúnak nyilvánított ásványvizekre. Mesterséges ásványvizek készítése, árusítása és behozatala tilos. Végül a javaslat szabályozza az üdülőhelyek és nyaralótelepek viszonyait . Beszámoló: Purgly Sándor orsz. képviselő tegnap tartotta beszámolóját Vilonyán. Beszédjét nagy lelkesedéssel fogadták a választók, kiknek nevében Szüts lelkész tartalmas, szép beszédben köszönte meg a képviselőjük megjelenését közsé­gükben. A monzai királygyilkosság, Budapest, július 31. A monzai revolverlövéseknek fájdalmas visszhangja kelt világszerte. Mérhetetlen felhá­borodás a gaztett fölött s bensőségteljes részvét az olasz királyi család és az olasz nemzet iránt, — ezekben jut kifejezésre a czivilizált világ gondolata és érzülete a gyászhit első pillana­tában. A merénylet czélja és jellege iránt nem lehetet ugyan kétség a tett elkövetésének per­­czében sem, de a gyilkos vallomása most már bizonyossá teszi, hogy nem Olaszország belpolitikai villongásai, nem pártgyűlölet és boszú, hanem a nemzetközi anarchista­ banda rémtette a monzai gyilkosság. Ez a gaz szövetkezet, a mely min­den létező intézménynek halálos ellensége, idő­ről-időre kiszemel egy-egy fejedelmi áldozatot s kisorsolván a gyilkost és czinkostársait, rettentő útjára küldi. S ez a kiszemelt gyilkos az őrült anarkista tanok szuggesztiv erejétől üzetve, mint a kopó jár nyomában az áldozatnak, ki­lesi az alkalmas pillanatot s hidegvérrel telje­­sti küldetését gyilokkal vagy revolverrel. Gaetano Brescia — ez az igazi neve a monzai királygyilkosnak — ugyanaz a típus, mint Ravachol, Vaillant, Caserio és Luccheni. Valamennyien nyiltan hirdetik anarchista voltu­kat ; mindnyájukban közös az a henczegő vonás, a­mely a műveletlen, de fanatikus gonosztevő­..­­.. Li._WWJSgnS- ben a herosztrateszi dicsőség érzületét fejezi ki. Számukra a társadalomnak nincs és nem is lehet mentsége, sem izgalma. Ezeket ki kell pusztítani, mint a dúvadakat. A gyilkostól könytelt szemekkel fordul tekintetünk az olasz nemzet felé, a­melynek gyászáról és fájdalmáról megható hírek érkez­nek. S ha valami vigasztalhatja a megpróbál­­tatás e súlyos napjaiban az olaszokat, az a tudat lehet csak, hogy a művelt világ összes népei részvétteljesen osztoznak mély bánatukban. Merénylet után. Róma, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Azok az embe­rek, a­kik a monzai ünnepély alkalmával a király környezetében voltak, alig győzik el­mesélni, hogy a király milyen jókedvben töltöte el a halála előtti néhány órát. Nagyon boldog­nak érezte magát és a monzai polgármesterrel tréfálkozott is. Az ünnepély befejeztével igy szólt hozzá, mikor a nép éljenezte: — Már régóta nem éreztem olyan belső örömöt, mint itten; az üde ifjúság közepette úgy érzem magam, mintha újjászülettem volna. Ezután pedig Pennati radikális képviselő­höz fordult és, a­mint már ilyenkor szokása volt, kedélyesen a képviselő vállára ütött és így szólt: — Kedves Pennati, ön itten mindenesetre jőbb szerepet játszik, mint én. — Oh, miért mondja ezt, felséges uram? — Ezért — szólt a király, széles, hosszú, ősz bajuszára mutatva. De — folytatá ezután ko­­molyabban — én is éltem jobb időket. Ezek után a szavak után a környezetében levő uraktól szívélyes kézszoritással vált el a király. Erre a király beleült a kocsiba, hadsegéde helyet foglalt mellette és a kocsi éppen elindult mikor az első lövés eldördült. Az első lövés után a király fölemelkedett a kocsiból és abba az irányba nézett, a merről a lövés jött. úgy lát­szik, meg is pillantotta a merénylőt, mert jobb kezével abba az irányba mutatott. A másik két lövés ellen a jobb kezével igyekezett azután védekezni, de mind a két lövés mellen találta. A merénylő fegyvere, a­melylyel a királyt lelőtte, egy amerikai 9 milliméteres revolver. Róma, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Monzából ide­érkezett jelentések szerint Savio dr., a­ki a király mellett volt az utolsó perczeiben, a kö­vetkezőket beszéli: Abban a pillanatban, a­mikor a monzai kastély kapuján bejöttünk a királylyal, kirohant Margit királyné és azt kiáltotta felénk: — Meg van sebesítve? Oh, mentsék meg, az Istenre kérem önöket! Mi hallgattunk. Erre a királyné rögtön felismerte a helyzetet és igy kiáltott fel: — Meghalt ! A királyné erre eszméletlenül összeesett. A királynét az udvarhölgyek segélyével be­vitték termeibe. Mi pedig ezalatt a királyt be­­szállítottuk a hálószobájába. Miután levetkőztettük, megvizsgáltuk se­beit. Három seb volt a királyon. Az első golyó a szíve csúcsát fúrta keresztül. A második golyó a bal kulcscsontját érte , a harmadik golyó pe­dig az ötödik és hatodik jobboldali bordacsontja közé hatolt be a jobb váll irányában. Az első és második lövés feltétlenül halálos volt. Mi ezután kimostuk a sebeket és lefektet­tük a királyt az ágyára. A holttetemet ezután betakartuk egy vászonlepedővel. A rögtönzött ravatal előtt egy szolga két gyertyát gyúj­tott meg. Ebben a pillanatban tért vissza a királyné belső szobáiból a halottas­szobába. Látszólag teljesen uralkodott magán, a mikor odatér­delt a király lábai elé és nyugodtan imádkozott. Egyszerre azonban felugrott és heves sírásban tört ki. Sírógörcsöket kapott. Sírása mindenkit könyekig megindított. — Meggyilkolták őt, őt, a jó, a teljes szi­véből jó embert. Hát mit tett ő nekik, hogy megölték? Mondd meg, édes Umbertóm, mondd meg! Szólj csak egyetlen szót, én szegény Umbertóm! Mindenki hangosan sírt, a­mikor a királyné jajveszéklését hallotta. Yossi, a­kinek a királynét meg kellett volna vigasztalnia, nem tudott egy árva szót sem szólni. Végre Villamarina grófnő udvarhölgy el­vezette Margit királynét és lecsendesítette egy kissé. A királyné később ismét bejött a halottas­szobába, a mely gyönyörű virágokkal lett feldí­szítve és a monzai városi biróval átvirrasztotta az egész élét folytonos imádkozással a ravatal mellett. A királynénak eredetileg ma este el kellett volna Monzából utaznia Gressoney-be. II. Fr. Pr.) Róma, július 31. (Saját tudósítónk távirata) Margit királyné azon a­­napon, a­melyen férjét a halálos sze­rencsétlenség érte, valami sajátságos sejtelem folytán nagyon aggódott férje életéért. A ki­rályné az ebéd után könyörgött a királynak, hogy maradjon otthon a villában. — Mit akarsz a díjkiosztásnál? — kérdő a királyné, mikor Umberto azt mondta, hogy a tornaünnepre megy. — Hisz ott heves, fiatal emberek közé kerülsz, könnyen történhetik va­lami kellemetlenséged. •— Oh dehogy, dehogy! — válaszolta a király. — Én megígértem, hogy elmegyek és meg is akarom tartani a szavamat. — De akkor nagyon vigyázzon a királyra,— szólt Margit királyné gróf Penzio Vaglia had­segédhez. Umberto erre mosolyogva fordult a király­néhoz : — Hiszen, ha vendégül hívnak meg, akkor csak barátságosan fogadnak. Ezek voltak Umberto utolsó szavai fele­ségéhez. Margit királyné már csak a holttestét látta viszont Umberto királynak. A király környezete azt állítja, hogy Umberto akkor is elment volna az ünnepre, ha nem is lett volna­­oly kedvező hangulatban, mint halála napján volt. Margit királynénak, a­kinek megdöbbentő fájdal­mában és végtelen gyászában egy egész világ osz­tozik, már a gyilkosságot megelőzőleg balsejtelmei voltak. Kérte a királyt, ne menjen Monzába, de ő felsége kijelentette, hogy meg kell tartania ígé­retét. És elment s személyesen nyújtotta át a monzai tornaegyesületnek az első aranyérmet és egy Ids szobrot, mely a szabadságot jelképezte. Néhány percz múlva azután az olaszok királya meghalt. Bresciának mind a három golyója talált. A harmadik halálosan. A király hónalja alatt ha­tolt a testbe és elért a szívhez. Ő felsége fájdalmat nem érzett, fele sem volt szenvednie. Még arra sem, hogy elbúcsúzhasson nemeslelkű­ feleségétől. A szerencsétlen asszony egyébként sem akarta, sem tudta elhinni, hogy férje meghalni jött a palotába. Alighogy meghallotta, hogy a király visszaérkezett a palotába, sietett a folyosóra. Itt Szabió orvostól kérdezte elsőbben: — Ugy­e, egy kis rosszullét mindössze? Az orvos nem felelt. A királyné ekkor férjé­hez rohant és kétségbeesésében nem látta, hogy a­ már meghalt. — Mentse meg doktor, mentse meg! — kiál­totta kezeit tördelve. Az udvarhölgyek is bejöttek a terembe és rinói főkonzulunk is valószínűleg ide fog kerülni egykoron. A főváros zeg­zugos és igen meredek ut­­czáin felkapaszkodva fokról-fokra szebb a ki­látás. Vezetőm ennek is ismeri fokozatait, mert a Borghese-kertből mutogatja a keleti kilátást, melyet aztán betetőz a hatalmas panoráma a Bocca tetejéről. Északra messzire beláttam Itália hegyei közé, míg délre ott kéklik a szemhatáron a pompás Adria, Köröskörül csupa hegy-völgy. Egy-egy csúcson vár. Ott messze S. Leo erődje, melyet most börtönül használnak. Itt halt meg tömlöczében a hírhedt kalandor, Cagliostro, ki olyan érdekes ember volt és annyi bajt szerzett az egykorú világnak. E kis operett-államnak csodaszép a fek­vése. Védve a Titán-hegy három erődjétől, közel egymáshoz terül el a nyolc­ városka, igénytele­nül és festőién. A harminc­két főből álló fegy­veres erő méltóan egészíti ki az államhatalom fontosságát és a börtönül használt Bocca-erőd üressége azt bizonyítja, hogy nem is olyan na­gyon fontos az a katonaság és általában a fegy­veres erő. Boldog kis operett-ország ! Mily szeren­csés vagy te érdekes múltaddal és oly szépen értékesíthető jeleneddel. A tél ugyan borzasztó hideg, a hó alig akar olvadozni, de annál szebb a nyár, a­mikor a nap megérleli a sze­gény vetést, a kíváncsiság pedig meghozza a turistákat, a­kik szintén elég termékenyek. 3

Next