Magyar Nemzet, 1900. november (19. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-17 / 316. szám

1900. november 17. 1© MAGYAR NEMZET. nak ezt a határozatát megfeljebbezték a közgyűlés­hez, remélve, hogy ez, a közszolgálat érdekében, teljesíti a kérelmüket. A közgyűlés a jövő szerdán fog ezzel­ a föllebbezéssel foglalkozni. SZÍNHÁZ, zene. Budapest, november 16. * A Népszínházban tegnap adták huszonötödször Sidney Jones »San Toy« czímű operettejét. A kö­zönség a jubiláris estére­ teljesen megtöltötte a színházat és sokat tapsolt a szereplőknek. * Tartalékos férj. A Vígszínház igazgatósága e hó 22-dikére, csütörtökre tűzte ki a Guthi-Rákosi­­féle bohózat bemutató­ előadását. * Bárkány Mária. Hire ment a napokban, hogy Bárkány Mária párisi vendégszereplése elmarad, mert a városi hatóság rendőri okokból eltiltotta a Marigny-színházban a játékot. A hír most egy kis tévedéssé zsugorodik. Bárkány Mária tudniillik azzal a kéréssel folyamodott a városhoz, hogy a színház nézőterét kibővíthesse. A hivatalos kör­forgás persze kis késedelemmel jár, de a vendég­­szereplés azért meglesz. Mindössze november 24-ike helyett 27-én lép fel először Bárkány. * Filharmónia. A második filharmóniai hang­verseny szerdán, november 21-én lesz, Kerner Ist­ván vezényletével, a Vigadó nagytermében. Műsora rendkívül érdekes és változatos. Mozart bájos A-dúr szimfóniáján kívül két érdekes újdonságot adnak elő: Buttykay Ákos fiatal magyar zeneszerzőnk magyar irályú »Szvit«-jét. A szerző tavalyi sikere után, melyet Cis­moll szimfóniájával nálunk ara­tott, ez a mű méltán kelti fel érdeklődésünket. Csajkovszky ünnepi nyitánya »1812« czimmel I. Napoleon oroszországi hadjáratát tárgyalja; benne a »Marseillaise« viaskodik az orosz himnuszszal s a tusa az utóbbinak fényes diadalával végződik. E művet, mely már bejárta Európa összes hangver­senytermeit, most először adják­­elő Budapesten. Szintén nagyon érdekes a két vendég: Bendtner Nándor, magyar zongoraművész, ki ifjú kora da­czára már nagy hírnévre tett szert s ki Rubin­stein D-moll versenyét fogja játszani s Burmester Willy hegedűművész, ki a jelenkor legnagyobb he­gedűsei közé sorolható. Burmester itt Bach E-dur versenyével mutatja be magát először. Jegyek kap­hatók Méry Bélánál (Andrássy­ út 12.), hol szom­batig e hó 17-éig még pótbérlet iránt is lehet in­tézkedni. * Echegaray legújabb műve. Mikor Guerrero Mária, a híres spanyol tragika, férjestül és társu­­latostól Párisban vendégszerepelt, előadták Eche­­garaynak »El loco Dios« (Örült, mint isten) czímű drámáját is, a­melynek ez volt a bemutató-elő­adása. A napokban került csak premierre a darab Madridban, a Teatro Espanol­ ban. A műnek nagy hatása volt, jóllehet Echegaraynak egyik leggyön­gébb alkotása. A dráma hőse egy spanyol bőrbe bujtatott Übermensch, a­ki nagyzási hóbortjában istennek képzeli magát. A férfi­ főszerepet Guerrero férje, Diaz de Mendosa, a női főszerepet persze Guerrero alakította. A diadal főként az ő játékuk­nak köszönhető, mert Echegaray tudvalevőleg saját hazájában a legkevésbé népszerű. * Vendégjárás Berlinben. A berlini Theater des Westens-ben legközelebb nagyszabású vendégjárás veszi kezdetét. Egymásután lépnek föl Prevosti Franceschina, a híres koloratura-énekesnő, Arimondi Vittorino, a Sembrich-társulat kitűnő basszistája s a­mi meglepően, de egyben hihetetlenül is hangzik, a mi operánknak ünnepelt drámai primadonnája, Vasquez Molina Italia grófné is. Ugyancsak a Theater des Westensben kerül nemsokára előadásra Massenet Mária Magdolna oratóriuma. * A színházi czenzura ellen. Berlinből je­lentik, hogy Bargmann képviselő indítványt nyújtott be a birodalomgyűléshez a színházi czenzura eltörlése dolgában. Az indítvány sze­rint az ipartörvénynek az a rendelkezése, hogy színházi vállalatok engedélykötelesek, azzal egé­szítendő ki, hogy egyes színi előadásokhoz, úgy­szintén ének- és szavalati előadásokhoz és élő­képek rendezéséhez nem kell előzetes engedélyt kérni. Ugyanilyen rendelkezést akar az indítvá­­nyozó ilyen előadások nem iparszerű­ rendezé­sére nézve is. * Németország opera-forgalma. A napokban je­lent meg a német opera- és operette-színpadoknak 1899. szeptember havától 1900. augusztusig terjedő játékterve, a­mely könnyen áttekinthető képét nyújtja a németországi opera-színpadok működésének. Első­sorban konstatálni való, hogy az ifjú olaszok ve­rizmusa lejárta magát Németországban, a­hol pedig leglelkesebben ünnepelték eddig ezt a zenei irányt. A Parasztbecsület az ő 272 előadásával ugyan ma is elöl jár, sőt Leoncavallo Bajazzókja is 193 előadást ért a németországi színpadokon együttvéve, de Mascagni és Leoncavallo egyéb mű­vei, azután pedig Giordano, Puccini, sőt a régiek közül Boito és Spinelli is teljesen leszorultak a játékszínről. Ellenben annál hatalmasabban vezet Wagner. A Parasztbecsület után mindjárt Lohengrin következik 287 és Tannhäuser 266 előadással. W­ag­­ner többi művei közül legtöbbször adták a Bolygó hollandit (202), a Mesterdalnokokat, a Walkürt, a Rajna kincsét, azután Siegfriedet, Tristán és Izoldát s ifjúkori művét, Rienzit. Wagner után a legkedveltebb operakomponistának az ugyancsak német, Lorting bizonyult, a­kinek majd minden műve, a Fegyverkovács, a Vadorzók, Undine stb. ott szerepelt a színházak műsorán. Mozartnak is szép szerepe jutott a műsorokban, de csak részben, mert például míg a Varázsfuvolát 171-szer adták, Figaro házasságára is 143 előadás jutott, a Cosi fan tutte és a Szöktetés a szerályból már csak 22—22-szer került sorra. Viszont a Don Juanban 121-szer gyönyörködhetett azonban a közönség. Igen kedvelt száma a német színházak műsorá­nak ezután Carmen, a­mely mellett 247 előadás szól, Weber Bűvös vadásza, Mignon, Gounod, Faust-ja, az ősi Troubadour, Humperdinck Jancsi és Juliská­ ja s a­mi becsületére válik a né­met közönség ízlésének, a nálunk oly ritkán hallott beethoveni Fidelio. Szegény Meyerbeer-re azonban rossz idők járnak. Legkiválóbb műve, a Hugonották, 92-szer szerepelt csak, egyik leg­gyöngébb munkája, Ördög Róbert azonban csak 22-szer. Ha meggondolja az ember, néhány évtized előtt is mennyire uralkodott még Meyerbeer a színpadokon, mélabús akkordokat csendít meg ez a hanyatlás a fülben. Az olasz opera sajátságoskép­pen szintén gyéren volt képviselve az elmúlt esz­tendőkben. Legtöbbször még Rossini Sevillai bor­­bély­át adták, ellenben aránylag csekély hányad jut Aidára, még kevesebb Otello-ra, nem is szólva Verdi régibb operáiról, például Rigolettóról, Tra­­viatáról stb. Éppen csak a Troubadourt veszi be még a német gyomor. Elég furcsa! A mo­dern francziák szintén nem kellenek. Massenet egyáltalában szóhoz nem jutott, Reyer, Erlanger, Charpentier, Bruneau nemkülönben, éppen csak Saint-Saëns Sámson és Delilá­ja ment 14-szer. Auber ellenben ma is kedvelt komponista. Leg­sűrűbben a Fra Diavolo-t adják, de szép számú előadást ért a Portici-i néma, a Czár és ács, a Fekete domino stb. A szláv muzsika nem nagyon hódít Németországban. Képviselői csupán a cseh Smetana Eladott menyasszonya, az orosz Csaj­kovszky Anyegin­je s Glinke híres operája: Éle­tünket a czárért! Hogy magunkról szóljunk, a magyar zenét bizony nagyon kicsiny arányszámok képviselik. Erkelt Németországban egyáltalán nem ismerik s eléggé sajátságos, hogy Goldmarck Sábá­ját is összevéve 33-szor adták csak szanaszét. Ott szerepel még közülünk Hubay Jenő a Cremonai hegedüs­sel és Zichy Géza Roland mester­rel. Látnivaló, hogy a német zenei szellem is mind­inkább exkluzivitásra tör, de így is elismerésre méltó a játékrend rendkívüli változatossága. * Casa di Goldoni. Az olasz színészet tudvale­vőleg a legrendezetlenebb intézmények közül való. Az olasz színészet szervezete általán olyan, mint a mi legnyomoruságosabb vidéki truppjainké. A tagokat egy évi szerződés köti s a társulat legföl­jebb egy-két hónapig játszik azon egy helyütt, szó­val vándorol. A következés nagyon természetes: az olasz truppoknak nincsen összjátékuk — mint­hogy a tagok esztendőnként változnak — s az elő­adások, rendezés is, díszlet kiállítás tekintetében szánalmasak. Egynéhányszor próbáltak már ezen az állapoton változtatni. Garzes, híres bonvivant színész, 1894-ben állandó színtársulatot szervezett Velenczében, de már néhány hónap múlva annyira tönkrejutott, hogy főbelőtte magát. Egy évvel utóbb Nathanson dr. berlini iró Brizzi imprezárióval tár­sultan, kibérelte ugyanebből a czélból a milánói Teatro dei Filodramaticit, de néhány hónapi mű­ködés után, főképp az idegenfaló lapok támadásai miatt, ez a vállalkozás is dugába ment. Vagy más­fél esztendővel ezelőtt végre Ermete Novelli, a nálunk is nagyra tartott művész vette kezébe az ügyet. Hosszas előkészületek után kibérelte Rómá­ban a Teatro Valle-t s Moliére házának mintájára elne­vezte Casa di Goldoni-nak (Goldoni háza). A színház igénytelen, sőt szegényes külsejű épület, mint Olaszország minden hasonló műintézete, de kitűnő az akusztikája s a nézőtér átalakítása után most a legkedvesebb és leghangulatosabb színháza Rómának. Három nappal ezelőtt nyitotta meg azután az uj színházat Novelli, meghívott, elő­kelő közönség jelenlétében. Csakhogy eredeti terveiből sokat el kellett hagynia s a megalku­vásnak meglehetős szomorú szerepe jut a nagy tűzzel-lábbal nekiindult vállalkozásban. Mert­ a színház, illetőleg a társulat korántsem lesz állandó. Mindössze öt hónapig játszik csak Rómában, az év többi részét szintén vándorúton tölti. Még Ró­mában is, a­hol annyi idegen fordul meg, lehetet­len teljes egy esztendőn át nyitva tartani a szín­házak kapuját, olyan kevés a pénzük az olaszok­nak. Azt azonban meg kell adni, hogy a tagokat hosszabb szerződés köti a színházhoz. Igaz ezzel szemben, hogy a tagok minősége nem éppen első­rendű. A társulat körülbelül ugyanaz, a­melylyel Novelli legutóbbi körútja során Budapestre is elláto­gatott. Kivált hasznavehető női tagokban szűkölködik az együttes, — tapasztaltuk ezt annak idején mi is. De a megnyitó-előadás azért fényes sikerrel járt. A Goldoni utolsó napjai czímű érzékeny drámát és magának Goldoninak jótékony zsémbes (Burbero benefico) czimű pompás vígjátékét adta. A czim­­szerepet mind a kettőben Novelli alakította. A ren­geteg tapsra Novelli a sugólyuk elé állott és való­ságos programmbeszédet mondott. Beszélt, de sokat, éppen nem mondott s idézetre csupán beszéde utolsó mondata érdemes, a­mely szól ilyenképpen : — Az olasz vígjáték halhatatlan megteremtő­jének, a ki idegenben halt meg kenyér és tető nélkül, legalább halála után lesz háza hazájában. Tudvalevő, hogy Goldoni Párisban halt meg 1793-ban, a forradalom véres tombolása közben, mindenkitől elhagyva, a legnagyobb nyomorban. XV. Lajos kegydíjat utalványozott neki, de a forradalom megfosztotta ettől. SPORT. E rovat munkatársait kérjük, h­ogy közleményeiket a papírnak csak egyik oldalára írják. Minden a rovatba tartozó közlemény a Magyar Nemzet Sport­szerkesztőségébe küldendő. Atlétika. Football-match. November hó 25-én érdekes napja lesz a magyar football-sportnak, a­mennyi­ben hazai két legjobb csapatunk a Budapesti Torna- Klub és a Műegyetemi Football-Klub múlt évi találkozójuk után ismét összemérik erejöket, hogy eldöntsék az elsőség kérdését. Múlt esztendő de­­czemberében tartott mérkőzésük a B. T.­K. diada­lával végződött, de az erőszakos játék folytán fél­beszakítva, egy éven át nem matcheltek egymással s igy képességökre csakis a külföldi csapatokkal kivívott mérkőzéseik révén lehet következtetni. A Budapesti Torna­ Klubot idei nagy diadalai fölé helyezik ugyan a M. F. K.-on, de ez utóbbiak szép szereplése a legjobb bécsi csapattal szemben arra enged következtetni, hogy a B. T. K.-nak nagy megerőltetésébe fog kerülni a győzelem. Mind­két csapat azalatt nagyban készülődik a küzde­lemre s az a körülmény, hogy nemcsak budapesti, hanem a külföldi sportkörök élénk érdeklődést ta­núsítanak a match iránt, remélni engedik azt, hogy ezúttal két elsőrangú magyar csapatnak való­ban klasszikus és mindenesetre korrekt játékában gyönyörködhessünk. A Budapesti Atlétikai Klub I. csapata a Ma­gyar Football­ Klub I. csapatával folyó hó 18-án, vasárnap délután fél 3 órakor tartja mérkőzését az Erzsébet királyné úti pályán. Mindkét egylet ez alkalommal méri először össze erőit. A csapat-össze­­állítás a következő: B. A. K. Kapus: Boros Mi­hály, hátvédek: Pick Pál (kapitány), Tóth Kálmán, fedezetek: Lukács Ferencz, Magyar Károly, Rad­­vány Jenő, csatárok: Deák, Molnár, Pártos Géza, Hoffmann, Pick Jenő. Magyar Torna­ Klub. Kapus : Szőke, hátvédek: Berker, Liedmann, fedezetek: Kürschner, Antonovics, Speizegger, csatárok: Bo­­kitsch, Birkner, Takács, Ottlik, Preisinger. TÖRVÉNYSZÉK, Budapest, november 16. § Cziraadományozás. A király Tarcsai Károly kaposvári törvényszéki birónak, saját kérésére tör­tént nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, az itélőtábla-birói czímet adományozta. § Fölmentett apagyilkosok. Tegnapi számunk­ban már röviden megemlékeztünk arról, hogy az aranyos-maróthi törvényszék, mint esküdt­­biróság az apagyilkossággal vádolt Nagy Lajost és Nagy Andrást felmentette. Tudósítónk a következőkben számol be a különben rendkívül érdekes tárgyalásról: , Folyó évi május végén történt a barsmegyei Ághó községben, hogy Nagy Lajos és Nagy And­rás testvérek édes atyjukat megfojtották. A főtár­

Next