Magyar Nemzet, 1900. november (19. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-17 / 316. szám
1900. november 17. 1© MAGYAR NEMZET. nak ezt a határozatát megfeljebbezték a közgyűléshez, remélve, hogy ez, a közszolgálat érdekében, teljesíti a kérelmüket. A közgyűlés a jövő szerdán fog ezzel a föllebbezéssel foglalkozni. SZÍNHÁZ, zene. Budapest, november 16. * A Népszínházban tegnap adták huszonötödször Sidney Jones »San Toy« czímű operettejét. A közönség a jubiláris estére teljesen megtöltötte a színházat és sokat tapsolt a szereplőknek. * Tartalékos férj. A Vígszínház igazgatósága e hó 22-dikére, csütörtökre tűzte ki a Guthi-Rákosiféle bohózat bemutató előadását. * Bárkány Mária. Hire ment a napokban, hogy Bárkány Mária párisi vendégszereplése elmarad, mert a városi hatóság rendőri okokból eltiltotta a Marigny-színházban a játékot. A hír most egy kis tévedéssé zsugorodik. Bárkány Mária tudniillik azzal a kéréssel folyamodott a városhoz, hogy a színház nézőterét kibővíthesse. A hivatalos körforgás persze kis késedelemmel jár, de a vendégszereplés azért meglesz. Mindössze november 24-ike helyett 27-én lép fel először Bárkány. * Filharmónia. A második filharmóniai hangverseny szerdán, november 21-én lesz, Kerner István vezényletével, a Vigadó nagytermében. Műsora rendkívül érdekes és változatos. Mozart bájos A-dúr szimfóniáján kívül két érdekes újdonságot adnak elő: Buttykay Ákos fiatal magyar zeneszerzőnk magyar irályú »Szvit«-jét. A szerző tavalyi sikere után, melyet Cismoll szimfóniájával nálunk aratott, ez a mű méltán kelti fel érdeklődésünket. Csajkovszky ünnepi nyitánya »1812« czimmel I. Napoleon oroszországi hadjáratát tárgyalja; benne a »Marseillaise« viaskodik az orosz himnuszszal s a tusa az utóbbinak fényes diadalával végződik. E művet, mely már bejárta Európa összes hangversenytermeit, most először adjákelő Budapesten. Szintén nagyon érdekes a két vendég: Bendtner Nándor, magyar zongoraművész, ki ifjú kora daczára már nagy hírnévre tett szert s ki Rubinstein D-moll versenyét fogja játszani s Burmester Willy hegedűművész, ki a jelenkor legnagyobb hegedűsei közé sorolható. Burmester itt Bach E-dur versenyével mutatja be magát először. Jegyek kaphatók Méry Bélánál (Andrássy út 12.), hol szombatig e hó 17-éig még pótbérlet iránt is lehet intézkedni. * Echegaray legújabb műve. Mikor Guerrero Mária, a híres spanyol tragika, férjestül és társulatostól Párisban vendégszerepelt, előadták Echegaraynak »El loco Dios« (Örült, mint isten) czímű drámáját is, amelynek ez volt a bemutató-előadása. A napokban került csak premierre a darab Madridban, a Teatro Espanol ban. A műnek nagy hatása volt, jóllehet Echegaraynak egyik leggyöngébb alkotása. A dráma hőse egy spanyol bőrbe bujtatott Übermensch, aki nagyzási hóbortjában istennek képzeli magát. A férfi főszerepet Guerrero férje, Diaz de Mendosa, a női főszerepet persze Guerrero alakította. A diadal főként az ő játékuknak köszönhető, mert Echegaray tudvalevőleg saját hazájában a legkevésbé népszerű. * Vendégjárás Berlinben. A berlini Theater des Westens-ben legközelebb nagyszabású vendégjárás veszi kezdetét. Egymásután lépnek föl Prevosti Franceschina, a híres koloratura-énekesnő, Arimondi Vittorino, a Sembrich-társulat kitűnő basszistája s ami meglepően, de egyben hihetetlenül is hangzik, a mi operánknak ünnepelt drámai primadonnája, Vasquez Molina Italia grófné is. Ugyancsak a Theater des Westensben kerül nemsokára előadásra Massenet Mária Magdolna oratóriuma. * A színházi czenzura ellen. Berlinből jelentik, hogy Bargmann képviselő indítványt nyújtott be a birodalomgyűléshez a színházi czenzura eltörlése dolgában. Az indítvány szerint az ipartörvénynek az a rendelkezése, hogy színházi vállalatok engedélykötelesek, azzal egészítendő ki, hogy egyes színi előadásokhoz, úgyszintén ének- és szavalati előadásokhoz és élőképek rendezéséhez nem kell előzetes engedélyt kérni. Ugyanilyen rendelkezést akar az indítványozó ilyen előadások nem iparszerű rendezésére nézve is. * Németország opera-forgalma. A napokban jelent meg a német opera- és operette-színpadoknak 1899. szeptember havától 1900. augusztusig terjedő játékterve, amely könnyen áttekinthető képét nyújtja a németországi opera-színpadok működésének. Elsősorban konstatálni való, hogy az ifjú olaszok verizmusa lejárta magát Németországban, ahol pedig leglelkesebben ünnepelték eddig ezt a zenei irányt. A Parasztbecsület az ő 272 előadásával ugyan ma is elöl jár, sőt Leoncavallo Bajazzókja is 193 előadást ért a németországi színpadokon együttvéve, de Mascagni és Leoncavallo egyéb művei, azután pedig Giordano, Puccini, sőt a régiek közül Boito és Spinelli is teljesen leszorultak a játékszínről. Ellenben annál hatalmasabban vezet Wagner. A Parasztbecsület után mindjárt Lohengrin következik 287 és Tannhäuser 266 előadással. Wagner többi művei közül legtöbbször adták a Bolygó hollandit (202), a Mesterdalnokokat, a Walkürt, a Rajna kincsét, azután Siegfriedet, Tristán és Izoldát s ifjúkori művét, Rienzit. Wagner után a legkedveltebb operakomponistának az ugyancsak német, Lorting bizonyult, akinek majd minden műve, a Fegyverkovács, a Vadorzók, Undine stb. ott szerepelt a színházak műsorán. Mozartnak is szép szerepe jutott a műsorokban, de csak részben, mert például míg a Varázsfuvolát 171-szer adták, Figaro házasságára is 143 előadás jutott, a Cosi fan tutte és a Szöktetés a szerályból már csak 22—22-szer került sorra. Viszont a Don Juanban 121-szer gyönyörködhetett azonban a közönség. Igen kedvelt száma a német színházak műsorának ezután Carmen, amely mellett 247 előadás szól, Weber Bűvös vadásza, Mignon, Gounod, Faust-ja, az ősi Troubadour, Humperdinck Jancsi és Juliská ja s ami becsületére válik a német közönség ízlésének, a nálunk oly ritkán hallott beethoveni Fidelio. Szegény Meyerbeer-re azonban rossz idők járnak. Legkiválóbb műve, a Hugonották, 92-szer szerepelt csak, egyik leggyöngébb munkája, Ördög Róbert azonban csak 22-szer. Ha meggondolja az ember, néhány évtized előtt is mennyire uralkodott még Meyerbeer a színpadokon, mélabús akkordokat csendít meg ez a hanyatlás a fülben. Az olasz opera sajátságosképpen szintén gyéren volt képviselve az elmúlt esztendőkben. Legtöbbször még Rossini Sevillai borbélyát adták, ellenben aránylag csekély hányad jut Aidára, még kevesebb Otello-ra, nem is szólva Verdi régibb operáiról, például Rigolettóról, Traviatáról stb. Éppen csak a Troubadourt veszi be még a német gyomor. Elég furcsa! A modern francziák szintén nem kellenek. Massenet egyáltalában szóhoz nem jutott, Reyer, Erlanger, Charpentier, Bruneau nemkülönben, éppen csak Saint-Saëns Sámson és Delilája ment 14-szer. Auber ellenben ma is kedvelt komponista. Legsűrűbben a Fra Diavolo-t adják, de szép számú előadást ért a Portici-i néma, a Czár és ács, a Fekete domino stb. A szláv muzsika nem nagyon hódít Németországban. Képviselői csupán a cseh Smetana Eladott menyasszonya, az orosz Csajkovszky Anyeginje s Glinke híres operája: Életünket a czárért! Hogy magunkról szóljunk, a magyar zenét bizony nagyon kicsiny arányszámok képviselik. Erkelt Németországban egyáltalán nem ismerik s eléggé sajátságos, hogy Goldmarck Sábáját is összevéve 33-szor adták csak szanaszét. Ott szerepel még közülünk Hubay Jenő a Cremonai hegedüssel és Zichy Géza Roland mesterrel. Látnivaló, hogy a német zenei szellem is mindinkább exkluzivitásra tör, de így is elismerésre méltó a játékrend rendkívüli változatossága. * Casa di Goldoni. Az olasz színészet tudvalevőleg a legrendezetlenebb intézmények közül való. Az olasz színészet szervezete általán olyan, mint a mi legnyomoruságosabb vidéki truppjainké. A tagokat egy évi szerződés köti s a társulat legföljebb egy-két hónapig játszik azon egy helyütt, szóval vándorol. A következés nagyon természetes: az olasz truppoknak nincsen összjátékuk — minthogy a tagok esztendőnként változnak — s az előadások, rendezés is, díszlet kiállítás tekintetében szánalmasak. Egynéhányszor próbáltak már ezen az állapoton változtatni. Garzes, híres bonvivant színész, 1894-ben állandó színtársulatot szervezett Velenczében, de már néhány hónap múlva annyira tönkrejutott, hogy főbelőtte magát. Egy évvel utóbb Nathanson dr. berlini iró Brizzi imprezárióval társultan, kibérelte ugyanebből a czélból a milánói Teatro dei Filodramaticit, de néhány hónapi működés után, főképp az idegenfaló lapok támadásai miatt, ez a vállalkozás is dugába ment. Vagy másfél esztendővel ezelőtt végre Ermete Novelli, a nálunk is nagyra tartott művész vette kezébe az ügyet. Hosszas előkészületek után kibérelte Rómában a Teatro Valle-t s Moliére házának mintájára elnevezte Casa di Goldoni-nak (Goldoni háza). A színház igénytelen, sőt szegényes külsejű épület, mint Olaszország minden hasonló műintézete, de kitűnő az akusztikája s a nézőtér átalakítása után most a legkedvesebb és leghangulatosabb színháza Rómának. Három nappal ezelőtt nyitotta meg azután az uj színházat Novelli, meghívott, előkelő közönség jelenlétében. Csakhogy eredeti terveiből sokat el kellett hagynia s a megalkuvásnak meglehetős szomorú szerepe jut a nagy tűzzel-lábbal nekiindult vállalkozásban. Mert a színház, illetőleg a társulat korántsem lesz állandó. Mindössze öt hónapig játszik csak Rómában, az év többi részét szintén vándorúton tölti. Még Rómában is, ahol annyi idegen fordul meg, lehetetlen teljes egy esztendőn át nyitva tartani a színházak kapuját, olyan kevés a pénzük az olaszoknak. Azt azonban meg kell adni, hogy a tagokat hosszabb szerződés köti a színházhoz. Igaz ezzel szemben, hogy a tagok minősége nem éppen elsőrendű. A társulat körülbelül ugyanaz, amelylyel Novelli legutóbbi körútja során Budapestre is ellátogatott. Kivált hasznavehető női tagokban szűkölködik az együttes, — tapasztaltuk ezt annak idején mi is. De a megnyitó-előadás azért fényes sikerrel járt. A Goldoni utolsó napjai czímű érzékeny drámát és magának Goldoninak jótékony zsémbes (Burbero benefico) czimű pompás vígjátékét adta. A czimszerepet mind a kettőben Novelli alakította. A rengeteg tapsra Novelli a sugólyuk elé állott és valóságos programmbeszédet mondott. Beszélt, de sokat, éppen nem mondott s idézetre csupán beszéde utolsó mondata érdemes, amely szól ilyenképpen : — Az olasz vígjáték halhatatlan megteremtőjének, a ki idegenben halt meg kenyér és tető nélkül, legalább halála után lesz háza hazájában. Tudvalevő, hogy Goldoni Párisban halt meg 1793-ban, a forradalom véres tombolása közben, mindenkitől elhagyva, a legnagyobb nyomorban. XV. Lajos kegydíjat utalványozott neki, de a forradalom megfosztotta ettől. SPORT. E rovat munkatársait kérjük, hogy közleményeiket a papírnak csak egyik oldalára írják. Minden a rovatba tartozó közlemény a Magyar Nemzet Sportszerkesztőségébe küldendő. Atlétika. Football-match. November hó 25-én érdekes napja lesz a magyar football-sportnak, amennyiben hazai két legjobb csapatunk a Budapesti Torna- Klub és a Műegyetemi Football-Klub múlt évi találkozójuk után ismét összemérik erejöket, hogy eldöntsék az elsőség kérdését. Múlt esztendő deczemberében tartott mérkőzésük a B. T.K. diadalával végződött, de az erőszakos játék folytán félbeszakítva, egy éven át nem matcheltek egymással s igy képességökre csakis a külföldi csapatokkal kivívott mérkőzéseik révén lehet következtetni. A Budapesti Torna Klubot idei nagy diadalai fölé helyezik ugyan a M. F. K.-on, de ez utóbbiak szép szereplése a legjobb bécsi csapattal szemben arra enged következtetni, hogy a B. T. K.-nak nagy megerőltetésébe fog kerülni a győzelem. Mindkét csapat azalatt nagyban készülődik a küzdelemre s az a körülmény, hogy nemcsak budapesti, hanem a külföldi sportkörök élénk érdeklődést tanúsítanak a match iránt, remélni engedik azt, hogy ezúttal két elsőrangú magyar csapatnak valóban klasszikus és mindenesetre korrekt játékában gyönyörködhessünk. A Budapesti Atlétikai Klub I. csapata a Magyar Football Klub I. csapatával folyó hó 18-án, vasárnap délután fél 3 órakor tartja mérkőzését az Erzsébet királyné úti pályán. Mindkét egylet ez alkalommal méri először össze erőit. A csapat-összeállítás a következő: B. A. K. Kapus: Boros Mihály, hátvédek: Pick Pál (kapitány), Tóth Kálmán, fedezetek: Lukács Ferencz, Magyar Károly, Radvány Jenő, csatárok: Deák, Molnár, Pártos Géza, Hoffmann, Pick Jenő. Magyar Torna Klub. Kapus : Szőke, hátvédek: Berker, Liedmann, fedezetek: Kürschner, Antonovics, Speizegger, csatárok: Bokitsch, Birkner, Takács, Ottlik, Preisinger. TÖRVÉNYSZÉK, Budapest, november 16. § Cziraadományozás. A király Tarcsai Károly kaposvári törvényszéki birónak, saját kérésére történt nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, az itélőtábla-birói czímet adományozta. § Fölmentett apagyilkosok. Tegnapi számunkban már röviden megemlékeztünk arról, hogy az aranyos-maróthi törvényszék, mint esküdtbiróság az apagyilkossággal vádolt Nagy Lajost és Nagy Andrást felmentette. Tudósítónk a következőkben számol be a különben rendkívül érdekes tárgyalásról: , Folyó évi május végén történt a barsmegyei Ághó községben, hogy Nagy Lajos és Nagy András testvérek édes atyjukat megfojtották. A főtár