Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-24 / 55. szám

4 MAGYAR NSSYZSSi­ ­rrról 1901. február 24. Az egyetemi tanács e kérelmet a saját hatáskörében elintézte. Elintézte olyképpen, hogy a hitűek hófehér köntösébe öltözött politikát és felekezeti türelmetlenséget az egyetem falai közé be nem bocsátotta. Zichy János gróf s ma szenvedelmes beszédben Rakovszky István, szóvátették a képviselőházban az egyetemi tanács dön­tését. Sőt az utóbbi képviselő határo­zati javaslatot terjesztett be s e határozati javaslatban a minisztert utasítani kívánta, hogy az ifjusági kérvény tartalmának, az egyetemi tanács véleményével szemben, érvényt szerezzen. Wlassics válasza a mily korrekt és okos, épp oly férfias volt. S nyomban meg is volt fellépésének s a Házra gyakorolt szónoki hatásának a szemmel látható ered­ménye. A néppárt részéről beadott határo­zati javaslatot visszavonták. Holott tegnap még névszerinti szavazást akartak e kér­désben provokálni. Wlassics Gyula mindenekelőtt vissza­utasította a vádat, hogy a kormány és a szabadelvűpárt a »kereszttördelőket« párt­fogolja s meg nem bünteti. A hitetlenség­gel vádolt szabadelvűpárt a büntető tör­vénybe vette be a feszület védelmét. A fel­merült esetben elrendelte a legszigorúbb nyomozást s a legmesszebbmenő vizsgála­tot. Hogy e nyomozásnak sikere nem volt, arról a kormány nem tehet. Meg­volt azonban a kormányban a komoly szándék arra, hogy a­­tettesek kézrekerüljenek s gaztettükért elvegyék méltó büntetésüket. Hitetlenséggel vádolja a néppárt a szabadelvű pártot, holott törvényalkotások egész sora tanúskodik azon áldozatkészség mellett, a­melylyel ez a párt és kormányai a vallásnak, a lelkészségnek, az egyházak­nak érdekeit felkarolták és szükségleteiről gondoskodtak. Ellenben nem tud r­ámu­tatni a néppárt egyetlen törvényre vagy intézkedésre sem, a­mely akár nyíltan, akár kerülő utakon a hitélet csökkentésére, a vallásos érzés lerombolására törekednék. A kereszt­kérdés napirenden tartása politikai szempontokkal van összefüggés­ben. Az egyetem katolikus jellegének de­­monst­rálására és kidomborítására óhajta­nák bevinni a tantermekbe a feszületet. Az egyetem azonban magyar királyi egyetem, nem pedig katolikus. Ezt törvé­nyeink így állapítják meg. Ezt vallotta és hirdette 67 óta maga Deák Ferencz és minden liberális államférfi s a közok­tatási miniszternek valamennyi elődje. De senki határozottabban és nyíltabban, mint Wlassics Gyula. A kereszt­kérdést jó lesz tehát a tisz­telt néppártnak levenni a napirendről. Jó lesz abbanhagyni az áldatlan izgatást s az ifjúság lelkületének tervszerű megmérge­­zését. Ha Rakovszky reménytelennek látja pártja küzdelmét, ha el van készülve rá, hogy politikájuk eredménye, ők meg nem élik, ne bizakodjék a magyar ifjúságban. Ne gondolja, hogy a magyar ifjúság szűk­keblű felekezeti törekvések szolgálatába szegődik, mikor szebb és magasztosabb fel­adat vár rá: az egész országnak, az egész nemzet ügyének szolgálata. Szívlelje meg a néppárt Wlassics Gyula igazán gyönyörű szavait. Hitünk magasztos jelvényét, a keresztet, ne húzzák le a föld porába ama fenséges szférákból, a­hova azt mindnyájunk vallásos áhítata és kegye­lete helyezi, Országgyűlés, Budapest, február 23. Két nap óta kisért már a művész­háború­­nak a képviselőház tanácskozótermébe való be­vonulása. Tegnapelőtt is, tegnap is megteltek a kar­zatok művésznéppel, festőkkel, szobrászokkal, a­kik azonban hiába foglalták le a széksorokat már az ülés elején, mert a közoktatási vita során ma alig volt szó egyébről, mint az egyetemi tantermekbe vissza nem helyezett keresztről. — Miért nem nyilatkozik a miniszter eb­ben a kérdésben? pattogott Rakovszky, alighogy az ülés megkezdődik. — Bizonyosan fél és azért várja be a vita végét, hogy a­mit akkor mon­dani fog, arra már ne lehessen felelni. Ámbár lehet, hogy van ennek a hallgatásnak valamely más oka is. — Tisztán az, hogy bevárom a vita végét — szól oda mosolyogva Wlassics miniszter. —­ A miniszterelnök okulánsabb, — folytatta a néppárt szónokvezére — mert a miniszter­­elnök nem várja be a vita végét, rögtön felel a megjegyzésekre. Egyébként nem nyújtja a dikeziót, beadja a tegnap kilátásba helyezett határozati javas­latot az iránt, hogy a miniszter az egyetemi keresztek ügyében a jogi fakultás álláspontjára helyezkedjék. Wlassics Gyula közoktatási miniszter fel­világosította Rakovszkyt, hogy részletes tárgya­lások során rendszerint nem szokás a vita be­fejezése előtt a miniszteri székekből felszólalni. A néppárt alelnöke azt sürgeti, hogy a kultuszminisztérium az egyetemi ifjúság kérelmét mielőbb elintézze. Hiszen ezt a kérelmet a mi­nisztérium nem is látta! Oda nem is for­dultak ! A határozati javaslat azt czélozza, hogy a jogi kar álláspontja fogadtassák el ebben a kérdésben. Úgy látszik, ezt az állás­pontot nem jól értette meg Rakovszky, mert hiszen a jogi fakultás visszautasítja az ifjúsági keretem leglényegesebb részeit s mindössze a díszterem és a tanácsterem számára kér keresz­tet. Harmincz év óta áll fenn a mostani álla­pot, jónak is bizonyult, ezt tehát bolygatni nem is czélszerű, nem is engedhető. Készséggel elismeri a miniszter, hogy a kereszt kivá­lóan alkalmas a lelki egyensúly istápolására, de csak addig, a meddig az salaktól ment s a meddig az nem mellékczélokat szolgál, mert különben magasztos piedesztáljáról rögtön a földre esik. Nagy tetszés követte a miniszter szavait, melyek után ismét Rabovszk­y István kért szót. Most már visszavonta határozati javaslatát s keserűen tette hozzá, hogy annak idején a kereszttördelésért nem büntettek meg senkit. — Bár megfoghatta volna a tettest! — Szólt közbe a miniszter. — Tisztelt miniszter úr, önök azt nem fogják meg soha! — pattogott a szónok. Ezzel a kereszt-ügyet el is intézték, a Ház a tételt megszavazta, a határozati javaslat pedig visszavonása folytán elmaradt.­ Sághy Gyula szólott még a keresztről, vé­delmébe véve az egyetemi tanácsot, a­kikről Rakovszky, úgy látszik, nem sok jót akar fel­tételezni. A­mi ezután következett a közoktatási budgetből, azzal hamarosan végeztek. Buzáth Ferencz a gyógyszerész-növendékek jelékeit támogatta meg, Vészi József azt han­goztatta általános figyelem közepette, hogy az egyetemi tanszékekre mindig magyar erőket al­kalmazzanak. Komlóssy Ferencz a középiskolák tételénél a tanárok helyzetének javítását kérte, alapos érvekkel támogatva a figyelemre igenis méltó kérelmet. Pap Samu, mint tavaly, úgy most is állami gimnáziumot sürgetett Tordára, a­hol meg kell előzni a gimnázium alapításában fáradozó románokat. Major Ferencz a vizsgák egyszerűsítését, rövidítését sürgette, úgyszintén Rakovszky Ist­ván is. Fél kettőkor a tárgyalást megszakították s az interpellácziókra került a sor. Ismét Rakovszky beszélt. Valamelyik nyitra­­megyei katolikus kör alapszabályainak meg nem erősítése volt a téma. Kossuth a maros­vásárhelyi választás ügye dolgában intézett kérdést a kormányelnökhöz. Széll Kálmán miniszterelnök az érdemleges választ egyelőre elhalasztja, de annak a kom­mentárnak egy részét, a­melylyel Rakovszky in­­terpellác­ióját kísérte, nem hagyhatja szó nél­kül. Rakovszky István azt állította, hogy az ő intézkedéseit odakünn nem respektálják. Vajjon képes-e ezt indokolni? A miniszterelnök néhány szónyi erőteljes megjegyzését, a mely eléggé el­árulta, hogy e tekintetben tréfát nem ismer, — az egész Ház zúgó tetszéssel fogadta. A nyitra­­megyei főispánt a kormányelnök régebb idő óta ismeri, mint Rakovszkyt s mondhatja, hogy ő ezt róla föl sem tételezi. — Helyes, helyes ! — zúgott a jobboldal — s mire lecsendesedett a tetszés, Molnár Jenő a szentesi Tisza-híd építését már javában sürgette.­­• A hídépítést megkezdjük, — válaszolt Hegedűs miniszter — csak kitavaszodjék. A marosvásárhelyi interpelláczióra Széll Kálmán miniszterelnök azt felelte, hogy a jelen­tés még nem érkezett be; ma is, holnap is egyre tart még a kihallgatás (eddig százhet­­vennyolc­ tanút hallgattak ki) s a­mint a vizs­gálat befejezést nyer, rögtön meg fogja tenni a Háznak részletes jelentését. A kormányelnök válaszával az ülés vé­get ért. A képviselőház ülése február 23-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Lázár Árpád, Nyegre László, Buzáth Ferencz. . ., A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula vallás- és közokta­tásügyi miniszter, Lukács László pénzügyminiszter, Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. A fiumei javaslat. Széll Kálmán miniszterelnök: Van szeren­csém a t. Ház asztalára letenni egy tör­vényjavaslatot, a­mely a Fiumében szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szól. Kérem, méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tár­gyalás végett a közigazgatási bizottsághoz uta­sítani. Elnök: A miniszterelnök úr­­ által beadott, Fiumében szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szóló törvényjavaslat indokolásával együtt ki fog nyomatni, szétosztatik és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási bizottsághoz utasíttatik. Elnök jelenti, hogy Kossuth Ferencz, Molnár Jenő és Rakovszky István interpelác­iókat jelen­tettek be. Következik a vallás- és közoktatásügyi tárc­a költségvetésének részletes tárgyalása. Az egyetemi kereszt kérdése. A katolikus alap tételénél Rakovszky István a kereszt-kérdésben óhajt szólni. Sajnálja, hogy a miniszter nem tartja a kérdést tárgyalhatónak. Kötelessége lett volna • tárgyban már rég nyilatkozni. És hogy ez meg nem történt, az azt bizonyítja, hogy a miniszter fél e kérdés tárgyalásától. Az egyetemi kereszt­kérdés nem katolikus, nem protestáns, hanem az egész kereszténységé Nem akar semmi újat, hanem csak egy régi szokást akar restituálni. Erdély, volt igazságügyminiszter 1895-ben adott ki egy rendele­tet, mely szerint a kereszt kitevését a bíróságok termeiben kötelezővé teszi. Az ifjúság is kérvénye­zett ez ügyben. De úgy látszik, a miniszternek aggályai voltak az ifjúság kérelme ellen. Szóló nem tudja felfogni ez aggodalmakat. Ő felsége a király is a feszületre esküszik, hogy meg fogja tartani a törvényeket. A kereszt a leg­nagyobb önzetlenség és önfeláldozás jelképe, tehát csak az lehet ellensége, a­kinek szívében önzés lakozik. Hivatkozik protestáns véleményekre, a­melyek szintén a néppárt álláspontját támogatják ez ügyben. Prónay Dezső báró egy beszédében az egész kereszténységet harczba szólítja a hitetlenség ellen a kereszt jelvénye alatt A néppárt nem reméli, hogy jelen akc­iójával czélt ér el. De azért nem hangzik el pusztában a szava. Mert megmutatta a néppárt, hogy vannak még a magyar parlamentben is férfiak, a­kiknek van bátorságuk szembeszállni a terjedő hitet­lenséggel. Határozati javaslatot nyújt be, mely utasítja a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az ifjúságnak a kereszt kitétele iránt beadott kér­vényét teljesítse.

Next