Magyar Nemzet, 1901. szeptember (20. évfolyam, 218-244. szám)
1901-09-01 / 218. szám
Budapest, 1901. XX. évfolyam, 218. szám. Vasárnap, szeptember 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Az eltörült szégyenfolt. Budapest, augusztus 31. Az osztrák-magyar monarchia pénzügyi krónikájában piros betűvel fogják bejegyezni a holnapi dátumot, 1901. szeptember 1-jét. A függő államadósság ezzel a nappal megszűnik teljesen. Az 1894-iki törvény értelmében kezdődött meg a függő államadósságot képviselő államjegyek becserélése. A holnapi nappal az ötös és ötvenes államjegyek kiadása teljesen megszűnik és a forgalomban levőket bevonják. Egy évszázadnál jóval tovább éktelenkedett Ausztria-Magyarországon a kényszerárfolyam szégyenfoltja. Még egy negyedszázaddal ezelőtt szinte elérhetlen ideálnak látszott a függő államadósság törlesztése és a valuta szabályozása. Ahány kísérletet tettek a múlt században a papírkölcsön törlesztésére, mind meghiúsult. Már-már fatalisztikus megnyugvással törődtünk bele a megváltozhatatlanba. Hisz oly hosszú időn át szoktunk hozzá, hogy alig tudtuk elhinni, hogy jobb állapotot is lehet teremteni. Az az államadósság, amely holnaptól kezdve megszűnik, voltaképpen visszanyúlik a múlt századba. Mária Terézia idejében, a hétéves háború alatt, bocsátottak ki legelőször kényszerárfolyamú bankókat. Hogy micsoda pénzügyi válságok keletkeztek a bankóprés önkényes működéséből, arról a monarchia pénzügyi krónikájában a fekete lapok egész sorozata mond szomorú nótákat. Végre a múlt század 90-es éveiben megtörtént a döntő elhatározás a kényszerárfolyam szégyenfoltjának eltörlésére s a valuta rendezésére. S egy évtized lankadatlan munkája után végre czélhoz jutottunk. A nagy akczió az 1893-ik évi aranyjáradék kibocsátásával vette kezdetét. A valutareform legelső feltétele a 312 millió forintra rugó függő államadósság törlesztése volt. Lépésről-lépésre ment végbe e nagy summa törlesztése. 1894-ben állapodott meg a két állam pénzügyi kormányzata egyelőre 200 millió forintnyi államjegy beváltásában. 1899 végéig ez a tranzakczió befejezést nyert. 58 millió darab egyforintos és 142 millió forintnyi ötös és ötvenes papírpénz tűzhalált szenvedett s helyébe forgalomba került 40 millió forint értékű ezüst egykoronás, továbbá bankjegyek és ezüstforintosok a megfelelő öszszegben. Az aranybeszerzés nehézségeit is sikerült leküzdeni s amily mértékben ez az akció erősbödött, eltűnt az aggodalom aranykészletünk veszélyeztetése fölött. A függő államadósság hátralevő része, 112 millió forint, most tűnik el a föld szikéről. Ebből is 32 millió forint helyettesítve volt már ezüst ötkoronásokkal. A hátralevő 80 millió — nagyobbára papkötösök — holnaptól kezdve megy füstbe s helyébe forgalomba kerülnek a teljes aranyfedezetű bankjegyek, elsősorban a most kibocsátott tizkoronások. Ezeknek teljes aranyfedezete mától kezdve megvan. Az osztrák kormány ma szolgáltatta be a jegybanknak az Ausztriára eső 112 millió koronának hátralékos részét, 38 millió koronát, a magyar pénzügyi kormány pedig e hét folyamán szolgáltatta be a Magyarországra eső 48 millió koronát. sétának, aki többé nem komoly, nagy alkotásokkal, hanem csak nagy különösségekkel veszi folytonosan igénybe a közfigyelmet. Igaz, a nagy különösségek igen sokszor — bár korántsem mindig! — vele járnak a nagy írói tehetséggel. Goethe még aggastyánul is szerelmeskedett ; Byron kicsapongó életet élt s nem viselt nyakkendőt; Petőfi sem viselt nyakkendőt s modorában volt valami kellemetlen nagyzolás. De vájjon e különösségeikben van-e világraszóló nagyságuk ? Ma azt veszi észre az ember, hogy mindenfelé százak és ezrek, összevéve tehát bizonyára százezrek és milliók, mint Istencsodára, mint krisztusi hit-, erkölcs- és bölcseség-forrásra esküsznek Tolstoj-ról, holott annak régebben irt kitűnő regényeit soha sem olvasták. Ezek képzeletében az a nagy szakállú, viharvert furcsa Tolstoj él, aki külsőleg emlékeztet a színpadi Bip van Winkle-re a huszesztendei alvás után. Egy gróf és ilyen torzonborz! És maga műveli a földjét és hirdet új keresztény teológiát és az erkölcs-bölcsészetben túlliczitálja Krisztust!.. . A világ minden műveltebb nemzetének újságai pedig folytonosan foglalkoznak vele ismertetik műveit, tanait, megvallatják reportereikkel, hozzá felebbeznek nagy közkérdéseket . .. Valóban, igen nagy ember, igen nagy próféta ez a Tolstoj s ami igét hirdet, az bizonyára mind színarany! Várjon hát mit hirdet? Főgondolata körülbelül az, hogy a társadalmat vissza kellene fejleszteni olyan testvériséggé, aminőben az első keresztények éltek. E gondolat erkölcsi szempontból nem új. Az államgazdálkodás jelentékeny megerősödése mellett tanúskodik ez az eredmény. A 90-es évek óta Magyarország és Ausztria államháztartása deficitmentes. Ennek és a népek önfeláldozó teherviselésének, valamint a kitartó és céltudatos pénzügyi politikának sikeréül tudható be, hogy alig tíz év alatt az osztrák-magyar monarchia letörleszthette azokat a százmilliónyi adósságokat, amelyek gyászos örökségként maradtak reá a régi finánczgazdálkodás után. Ez az eredmény alkalmas arra, hogy önbizalmunkat fokozza és reményünket éleszsze a nagy valutareform teljes sikere iránt. . ............. _.... A „MAGYAR NEMZET“ TÁRGIÁJA. — Augusztus 31. — Tolstojizmus. — Irta: Andronious. — Karenin Anna, meg a Háború és béke szerzője nagy regényíró, akire méltán tekinthet tisztelettel az egész betűvel élő világ. Tolstoj világhíre jóleső elégtétel lehetne mindenkinek, aki azt tartja, hogy az írói tehetség és alkotó munka minél előbb, minél nagyobb jutalmat érdemel. A legnagyobb jutalom, amiben szót részesíthetünk, erkölcsi. Annál a világhírűségnél, amelyet Tolstoj már életében elért, a legszerencsésebb legnagyobbak sem érhetnek el sokkal többet. Azaz mégis: holtuk után még valami legtöbbet érhetnek el, ami felől életében senki sem lehet bizonyos: a halhatatlanságot. De az irói siker eme netovábbjának már az iró maga, egyénileg hasznát nem veszi. Tehát maradjunk csak annál: nagyobb sikert, mint Tolstoj, a legnagyobb iró sem érhet meg. És mégis, én őszintén bevallom , bizonyos vagyok benne, hogy sok jóhiszemű, igazságszerető ember szívéből beszélek, Tolstoj mai világhírűsége nem egyszer megmosolyogtat, nem egyszer boszant, s — Uram bocsá’ — néha már-már untat bennünket. Miért? Mert hovatovább bizonyos lesz, hogy nem Karenin Anna s nem a Háború és béke nagy írójának hódol azzal a világ, hanem annak a lelki egyensúlyában megzavarodott remete-próf Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel Budapestről Bécsbe érkezett. A miniszterelnök délelőtt 10 órakor a Burgban hosszabb magánkihallgatáson volt a királynál. Az országgyűlés feloszlatása. A Bad. Tagblatt mai számában a következőket írja: Mint jól értesült politikai körökben hírlik, az általános választások kiírásának időpontja tekintetében még végleges megállapodás nem történt. E kérdésben a hétfőn, szeptember 2-ikán tartandó minisztertanács fog határozni. A hétfői minisztertanácsban az összes miniszterek részt vesznek. Széll Kálmán miniszterelnök, aki a tanácskozásban elnökölni fog, hétfőn reggel érkezik Budapestre. Ez a hír megerősítése a mi értesülésünknek, melylyel olvasóinkat már régebben tájékoztattuk: Oroszország és monarchiánk. Rövid idő óta egyre sűrűbben czirkálnak Európaszerte olyan hírek, amelyek fölöttébb nyugtalanító színben tüntetik föl a balkánfélszigeti helyértelmi szempontból pedig értéktelen, sőt együgyű. Ha elhiszszük is, hogy a régi keresztény testvériség valóban színig tejföl volt, a szinte kétezer esztendő előtti, kezdetleges kis vallási köröcskék semmiképp sem lehetnek mintái egy száz- és ezer milliók tömegeitől nyüzsgő, haladott, gőzzel-villámmal dolgozó, sokszerű és óriási világ társadalmának. Az egyáltalán a kétszerkettő-négynél bizonyosabb, hogy a társadalmi világreformot többé nem teológiával csinálják. A teológia egy tudomány a sok közül s a papok, meg a szakteológusok dolga. Ebbe laikusnak belekontárkodni ma már nem illik. Új szektákat alapítani merőben haszontalanság. Komoly, okos emberek már ezzel se maguknak dicsőséget, se másoknak üdvösséget szerezni nem is próbálgatnak. A rajongók, vagy szédelgők, akik még mindig föl-föllépnek új prófétákul, a kereszténységen túl semmi egyebet, jobbat nem tudnak kigondolni. Minden új felekezet csak a körül tapsolódik, hogy ő az igazi, valóságos kereszténység. No pedig — ha egyszer kereszténység, hát csak nyugodjunk meg inkább történetileg fejlődött, régi, tekintélyes alakulásaiban. Ezért bármily csekély véleménynyel legyen is az ember például az ortodox orosz egyházról, lehetetlen el nem ismerni, hogy a keresztény hit és erkölcs magyarázatára az mégis csak illetékesebb, mint Tolsztoj. Ha Tolstoj ezzel a nagy egyházszervezettel összekap, természetes, hogy az kiátkozza őt. Minden egyház így tesz ma lázadó híveivel, a Jámbor kis önvédelem ez. Régente, míg bírta, minden egyház egyaránt, el is égette a maga tolstojkodóit. És ime, Tolstojnak csodálatos módokon esett Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, augusztus 31.