Magyar Nemzet, 1901. szeptember (20. évfolyam, 218-244. szám)
1901-09-01 / 218. szám
2 BSAGYAR NEMZET. 1901. szeptember 1. fcetet. Törökország ismételt ujjhúzása az európai hatalmasságokkal és nemzetközi intézményekkel ; az albán mozgalom és ebből kifolyólag megkonstruált magyar-osztrák-olasz antagonizmus; orosz csapatösszpontosítás Besszarábiában a Prut mentén, a Kilia-Duna szabályozása és ennek a munkának mintegy ünnepélyes befejezéséül orosz flottilla megjelenése Galacz alatt, orosz kémek settenkedése Romániában és pánszláv újság megindítása Bukarestben , orosz nagyherczegnek és orosz flottának látogatása bolgár Fekete-tengeri kikötőkben; Szaratovnak, a maczedón-bolgár mozgalom vezetőjének felmentése a szófiai esküdtszék által és a bolgároknak egyre vakmerőbb garázdálkodása Maczedóniában; a notóriusan oroszbarát radikálisoknak hatalomra kerülése Szerbiában; — nagyjában ezek azok a legfőbb jelenségek, amelyekre a fönnebb említett nyugtalanító hirlelések támaszkodnak. És ezen az alapon arra a következtetésre jutnak, hogy Oroszország szétszakítván, vagy kijátszván az 1897-ik évi megegyezést, immáron egyenesen Magyarország és Ausztria ellen tör. Egyáltalán nem, vagyunk hajlandók szemet hunyni a balkánfélszigeti események előtt, de amint le nem nézzük, éppen úgy túl sem becsüljük azokat és ezért indokolatlannak találjuk a következtetést a pétervári megegyezés megszűnésére. Qui bene distinguit, lene docet. Mindenki tudja, hogy a pánszláv izgatók balkánfélszigeti üzelmeit az 1897. évi megegyezés sem szüntette meg, hanem ezért senki sem teheti felelőssé a pétervári kormányt, amíg ez kifogástalan korrektséggel viselkedik. Márpedig nem bírunk tudomással az orosz kormánynak semmi olyan cselekedetéről, amelyet az angolok unfriendly act-nak szoktak nevezni. Nincsen tehát okunk arra a föltevésre, mintha a magyar-osztrák-orosz megegyezés fönn nem állana ma éppen úgy, mint tavaly, vagy harmadéve. Természetesen abban az értelemben, amint Goluchowski gróf az idei delegáczió előtt meghatározta. Mert a hiba és jórészt a jelenlegi nyugtalankodás oka ott van, hogy mindig meg volt a hajlandóság ennek a megegyezésnek a túlbecsülésére. Csodaszert kerestek benne, a mely varázsütéssel egyszerre megszünteti az érdekellentétet monarchiánk és Oroszország között. Pedig semmi egyéb, mint modus vivendi arra, hogy ezek az érdekellentétek egyelőre ne hassanak zavarólag a két hatalmasság viszonyára. Bizonyos határok között szabad kezet enged mindkét hatalmasságnak a saját érdekei propagálására és védelmezésére és külügyi hivatalunk, amely kétségtelenül a legéberebb figyelemmel kiséri a balkánfélszigeti eseményeket, bizonyosan nem riadna vissza a legnyomatékosabb föllépéstől sem, mihelyest arra a meggyőződésre jutna, hogy az orosz kormány túllépte a megegyezésben kijelölt határokat. Ezt megkövetelné elsősorban a magyar közvélemény Goluchowski Agenór gróftól, akiről teljes bizalommal fölteszi, hogy szükség esetén a legmesszebbmenő energiával lelne fontos keleti érdekeinknek a védelmére. Tekintettel arra a békés megmagyarázásra, amelyben a czár danzigi és dunkerqnei látogatása részesül, reméljük, hogy nem nyílik alkalom ilyen energikus föllépésre. Megerősíti ezt a föltevésünket az a körülmény is, hogy Lambsdorff gróf orosz külügyminisztert közelebbről Bécsbe várják. A pozsonyi pótválasztás. A pozsonyi törvényhatósági bizottság központi választmánya a Pozsony város első kerületének mandátumára megejtendő pótválasztást szeptember hó 21-ére tűzte ki. A szász központi választmánynak e hó 27-én tartott üléséről szóló tudósításra vonatkozólag Bruckner Vilmos orsz. képviselőtől, a választmány elnökétől, a következő helyreigazítást kaptuk: Krámer Frigyes bessenyői lelkész előadása nem volt polémikus és nem is volt oka, hogy polémikus legyen, mert az nem volt egyéb, mint a mostani politikai helyzet tárgyilagos megállapítása és bírálata és abban a kívánságban csúcsosodott ki, hogy valamennyi szász képviselő együttműködjék az olyannyira szükséges egység érdekében és pedig most még, az adott viszonyokra való tekintettel, a kormánypárton kívül. Egészen alap nélkül való és helytelen dolog ezt »intransigens zöld irányzatnak« nevezni, mert abban, hogy a szászok nem csatlakoznak jelenleg a kormánypárthoz, semmi sincs, amit az intransigens jelzővel szabad volna megbélyegezni; a zöld irányzat ezélzatos belevonása itt annál kevésbé jogosult, mert a hosszú és mindenképp méltóságos tárgyalásnak egyetlenegy momentumában sem kerültek napfényre a zöldek és a feketék közt fenforgott, de már elsimított differencziák. S ha a tudósítás azt mondja, hogy az »országgyűlési szász pártklub megalapításának eszméjét a többség nem helyeselte«, úgy ez csak annyiban helyes, amennyiben nem találtatott ugyan szükségesnek egy parlamenti párt egész nagy apparátusával felszerelt pártklub alakítása, de azért kívánatosnak és szükségesnek jelentetett ki, hogy a szász népprogramm alapján megválasztott valamennyi szász képviselő értekezletre gyűljön össze parlamenti és politikai feladataik előmozdítása és keresztülvitele érdekében és erre vonatkozólag jött is létre egy senki részéről meg nem támadott határozat. Ugyanebben a dologban egy más nyilatkozat ezeket mondja: Melzer képviselő sem óhaját nem fejezte ki, sem pedig indítványt nem tett arra nézve, hogy a szász képviselők a liberális párthoz tartozzanak, hanem ellenkezőleg, határozottan kijelentette, hogy a szász képviselők pártállása csak másodsorban jön tekintetbe. Több szónok, nevezetesen Lehrer (Medgyes), Ábrahám (Homoród), Pildner és Oberth képviselők csatlakoztak fejtegetéseihez. Csak távirati hibának tudható be, hogy Melzer képviselőnek ilyenféle indítvány tulajdoníttatott. Választási mozgalmak. A bodajki kerületben föllép Karsai Sándor dr. belügyminiszteri titkár is szabadelvűpárti programmal. Nagy-Somkuton e hónap 27-én a szabadelvűpárt Takács Sándor elnöklésével népes gyűlést tartott, melyen fölolvasták Teleki Géza gróf levelét, a ki tudatja, hogy a jelöltségre nem reflektál. Más jelöltben még nem állapodtak meg. Gróf Károlyi Sándor programmbeszédét Gönczön szeptember hó 10-én tartja meg. Ung vármegye négy választókerületéből három a jövő országgyűlési cziklusra ismét a szabadelvűpárthoz tartozó képviselőt fog küldeni. Uongváron, amint értesülünk, Kende alispán fog mandátumot vállalni, míg a szobráncziban Köröskényi Elek főszolgabíró lépett föl, ugyancsak szabadelvű programmal. A harmadik szabadelvűpárti jelölt komjáti Rabár Endre pestvidéki törvényszéki bíró, a nagybereznai kerület jelöltje. Rabár Endre a minap mondotta el programmbeszédjét, melyben Széll Kálmán lelkes hívének vallotta magát. Zólyom-Lipcséről sürgönyzik lapunknak, hogy dr. Radvánszky György képviselő beszámolóját augusztus 30-án tartotta meg Zólyom-Lipcsén hét község választói előtt. A beszámolót lelkesedéssel fogadták s Radvánszkyt újból felkérték, hogy választóit szabadelvű programmal a jövőben képviselje. Radvánszky György a jelöltséget elfogadta. Zászlók és arczképes tollak legjobb és legolcsóbban beszerezhetők a »Victoria« zászlógyárnál (VI., Andrássy ut 1.) Vidéki megbízottak kerestetnek, az a kis kiátkozás, a világ pedig szörnyű nagy dolgot csinált belőle, hogy a muszka ortodoxia mint nyomja el az keresztény szellemet. Hisz az bizonyos, hogy a krisztusi türelmesség és szeretet a legigazabb keresztény törvény s bizonyos, hogy Tolstoj is azt prédikálja. De ki nem prédikálja azt? Az ortodox egyház is azt prédikálja, legfeljebb nem tartja meg és nem követi. Tolstoj ellenben, akárhogy megtartja és követi is, még igen sok képtelen, fantaszta furcsaságot prédikál hozzá, amit, szerencsére, sem maga nem tarthat meg és nem követhet, sem senki más, aki a tolstojizmusba egészen bele nem bolondult. No, nem kell félni! A tolstojizmus igen elterjedt, de nem mély és nem is őszinte. Ami benne határtalan emberszeretet, ami tehát krisztusi, azt a Tolstoj-divat szellemi piperkőczei semmivel sem veszik komolyabban, mint a közönséges többi emberek. Sőt, én magam azt a furcsa tapasztalatot tettem, hogy éppen igen türelmetlen, fanatikus, gyűlölködő, békétlen, brutális ajkakon és pennákon eléggé gyakoriak a tolstojizmusok. Nekem feltűnt, hogy írók, akik a szabad eszmék ellen gonosz epét okádnak, nagyon el tudnak érzelegni Tolstoj keresztény testvériségi tanai felett s hogy ifjak, a kik egy nap nagy zsidó-verő keresztes hajszában tündöklőttek az egyetemen, másnap lelkes feliratot intéztek a muszka prófétához, a mért az a kegyetlenül megrendszabályozott szabadelvű orosz diákságnak nemesen pártjára kelt. De, mondom, ez a köztetszésben részesülő , e mellett vajmi kevéssé követett krisztusi szeretet, csak igen kis része a Tolstoj hirdette bölcseségeknek. Mi mindent nem hirdetett már ezen kívül ez a különös muszka próféta! Például: A zene veszedelmesen hat az érzékiségre. A Kreutzer-szonáta hősnője, négy gyermek anyja, megcsalja a férjét egy muzsikussal, mert a zene bűnszerző. A férj megöli a hűtlen, muzsikális asszonyt, azután utazás közben szórakoztatja útitársait rettenetes tettének elbeszélésével. A házasélet nem olyan viszonya a férfinak és nőnek, melyben a szerelem érzéki része is tiszta és nemes. A faj fentartására Istentől adott gyönyörűség még a házasságban is ocsmány bűn. A legtökéletesebb házasság az volna, melyben a hitvestársak állandóan hátat fordítanának egymásnak. A gyermek-nemzés és gyermek-szülés nem magasztos emberi hivatás, hanem, sajnos, ordenáréság, melytől — fájdalom! — különösen a házasságban, nem vagyunk képesek eléggé tartózkodni. E szerint az eunuchság a tökéletes emberi eszmény. A tapasztalat biztos alapján szerzett orvosi tudás, mely szerint a ragadós betegségben haladó gyermektől el kell különözni többi gyermekünket, hitványság. Csak maradjon ott a többi együtt a himlőssel, diftériással, skarlátossal. Ha meg kell kapnia a pusztító nyavalyát, Isten neki, hadd kapja meg! Találhatnánk még sok egyéb hasonló értékű tolstojádát, melyet csak azért magasztal a tolstojista világ nagyszerűnek, mert képtelenségénél fogva megdöbbentő — de a sok helyett vegyük csak az egyetlen legutolsót. íme tessék, szorul-szóra idézem: »Élni jó, de meghalni is jó. Olyan jól érzi magát az ember, amikor beteg! Érzi, mint válik le róla mindaz, ami rajta testi; csak a szellem, csak a lélek életét látjuk már. És aztán mi ijesztő van a halálon? Azt mondják: a halál olyan, mint az örvény. Sántító hasonlat! Mikor az ember beteg, úgy érzi, mintha lejtőn siklanék lefelé, de végtelen enyhe hajlású lejtőn, amelynek egy bizonyos pontján függöny, nagyon könnyű szövetből készült függöny állja el az utat; a függönyön innen, az még az élet, a függönyön túl a halál. És mennyivel nagyobb a betegség erkölcsi értéke az egészségénél? Ne beszéljen nekem azokról az emberekről, akik sohasem voltak, sohasem betegek! Borzasztók az ilyen emberek, kivált a nők! A nő, aki jól érzi magát, valóságos fenevad/« A Temps czímű újság tudósítója, ki ezt a bölcseséget Tolstojból kivette, megjegyzi, hogy erre már a próféta felesége is elmosolyodott, sőt maga a próféta szintén követte józaneszű hitvesének példáját. Nagyon helyes! A nyavalyásságnak ez a természet- és igazságellenes, esztelen magasztalása legfeljebb, mint kinevetni való tréfa járja meg. Még így sem jó tréfa. Nincs az embernek utálatosabb és kínosabb nyomorúsága, mint a betegség s végső elemzésében tán az egész emberi czivilizáczió és haladás elsőrendű czélja nem is egyéb, mint a lehetőségig leküzdeni azt a rettentő nyomorúságot. Valóban, azt magasztalni, még tréfának is visszataszító. Mondhatnám: Istenkísértés és ízetlenség egyszerre. De nagyszerű! De geniális! De merész! Harcz egy római kollégium körül. Számos encziklika tanúsítja, hogy XIII. Leó pápa egyik politikai törekvése, hogy az összes szlávokat egyesítse a katolikus egyház kebelében. Erre nézve még soha nem történt annyiféle lépés, mint az utóbbi évtizedekben, éppen XIII. Leó alatt. A pápa ezen törekvésének természetesen a legbuzgóbb támogatói a horvát-szlavón-dalmátországi, az isztriai (szlovén), boszniai és herczegovinai, montenegrói, albániai római katolikus püspökök. Ezek között persze legbuzgóbb az Öreg Strossmayer püspök, ki a pápa ezen délszláv politikájában mintegy a saját eszméinek diadalát politikai törekvéseinek igazolását látja. A délszlávok egyesítése vallásilag, nemzetiségileg, politikailag a római katolikus vallású horvátság hegemóniája alatt, hisz ez volt az öreg Strossmayernek immár több, mint félszázados törekvése és vágyának czélpontja. És ima ezt a törekvést most a római szentszék mintegy kanonizálja. Miután Strossmayer jól tudja, hogy törekvéseinek legerősebb akadálya a magyar nemzeti állam, innét van aztán engesztelhetetlen gyüle