Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)

1902-06-07 / 135. szám

1902. junius 7. MAGYAR NEMZET. izgatottság és a kudarcz oly­­ rossz hatással volt, hogy súlyos agybaja támadt, melyből aligha fog felgyógyulni. — Zsilinszky Mihály Huszton. Husztról táv­iratozzék, hogy Zsilinszky Mihály államtitkár teg­nap a polgári iskola felavató-ü­nnepélyére György Endre akadémiai tag és Ny­eg­re László országgyű­lési képviselő kíséretében odaérkezett. Az állam­titkárt a vasútnál nagy küldöttség élén Szabó Sándor alispán üdvözölte. A felavató-ünnepélyen Thoma Jenő gondnoksági elnök, Wekerle László tanfelügyelő és Révész Lajos igazgató mondottak beszédeket, a­melyekre Zsilinszky Mihály eszmék­ben gazdag beszéddel válaszolt. Az ünnepély után az államtitkár meglátogatta a városban levő állami és felekezeti iskolákat, majd pedig küldöttségeket fogadott; előbb a máramaros-szigeti tanintézetek igazgatói jelentek meg Papp Tibor dr. jogakadémiai igazgató vezetésével, majd a papság, Balogh Mihály püspöki kalhelynökkel, a polgári küldöttségek pedig Petrovics Lajos kir. táblai bíróval az élükön. Az izraelita hitközség rabbijának vezetése alatt jelent meg az államtitkárnál. Délben lakoma volt a kaszi­nóban, a­melyről Nyegre László indítványára üdvözlő táviratot küldöttek Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az ünneplő közön­ség délután kirándult a várromokhoz, este tűzijáték és hangverseny, azután pedig Thoma Jenő főszolga­bírónál vacsora volt az államtitkár tiszteletére. Ma reggel Zsilinszky államtitkár Nyegre László kép­viselővel Máramaros-Szigetre utazott a tanintézetek megtekintésére és Roszner Ervin báró főispán meg­látogatására. — Az olasz külügyminiszter lovagias ügye. Rómából táviratozzák lapunknak. A kamara tegnapi ülésén Prinetti belügyminiszter és Stra­­guelli­s Prancesci képviselők között szóváltás támadt, melyből kifolyólag a két képviselő provo­­káltatta a minisztert. Képviselői körökben azt hiszik, hogy az ügyet békésen fogják elintézni. — A magyar sajtó a martiniquei áldozatokért. A martiniquei katasztrófa áldozatainak segély­­akcziója a legszebb remények között kezdi meg munkásságát. A megindított mozgalomban részt­ vesz az egész magyar társadalom. Az alakult se­gélybizottság díszelnöke legújabban herczeg Lob­­kovitz Rudolf hadtestparancsnok. A bizottság tisz­teleti tagjai: gróf Zichy Jenő, gróf Batthyány Lajos, gróf Andrássy Tivadar, gróf Andrássy Gyula, gróf Széchenyi Béla, nemeskéri Kiss Pál, Ernuszt Kelemen és Márkus József, elnöke gróf Szápáry Pál, az elnökség tagjai báró Dóczi Lajos, Kornfeld Zsigmond, Beck Nándor, Berczik Árpád, Lánczy Leó, Türr István tábornok, Jókai Mór, Müller Kálmán, Halmos János, Vészi József, Fáik Miksa, Rákosi­ Jenő, Kossuth Ferencz, gróf Zichy János és báró Podmaniczky Frigyes. Titkárai Bo­­ross Samu és Almády Géza. Pénztárnoka Gerbeaud. A bizottság tagjai sorában pedig társadalmi és politikai közéletünk jelesei foglalnak helyet. A végrehajtó­ bizottság tegnap délután Vészi József elnöklete alatt tartott ülésében a nagy nyári ünne­pély programmjának megállapításával foglalkozott. Az ünnepély egyike lesz a legfényesebb mulatsá­goknak. Legkiválóbb művészeink és művésznőink fognak közreműködni s a műsort a bizottság úgy állította össze, hogy annak minden egyes száma kedves meglepetés lesz. — Az állami alkalmazottak útiköltségei. Az állami alkalmazottaknak hivatalos kiküldetések és átköltözködések alkalmával járó illetményekről szóló szabályzat szerint az áthelyezett tisztviselő­vel nem egy időben átköltözködő családtag után járó szabályszerű txtiköltségek, illetve a bútorkár­­pótlási összeg megfelelő része utólagosan megtérí­tendő. A szabályzat azonban nem állapítja meg azt a határidőt, a­melyen belül a külön költözködő családtagok után igényelhető járandóságok folyósí­tása engedélyezhető, továbbá az iránt sem intézke­dik, hogy az ilyen utólagos megtérítések esetén melyik szabályzat határozmányai alkalmazandók ? A minisztertanács kimondotta, hogy az említett megtérítés csak abban az esetben engedélyezhető, ha az illető családtagok a családfő átköltözködésé­­től számított egy éven belül költözködnek át. Ilyen esetekben a családtagok után járó útiköltsé­gek és bútorkárpótlás összegének megállapítására nézve a családtagok tényleges átköltözködésének idejében érvényes útiilletmény-szabályzat határoz­mányai alkalmazandók, a bútorkárpótlás összege azonban annak a fizetésnek alapulvétele mellett állapítandó meg, a­melyet a családfő az áthelyez­­tetése idejében élvezett. — Fuád basa. Konstantinápolyból jelentik, hogy a lapok kommünikét közölnek, a­mely sze­rint Fuád basa tábornagyot, a­ki februárban em­bereket fegyverzett fel állami rendőrségi közegek ellen, a­kik közül három megsebesült, a rendkívüli haditörvényszék lázadás miatt életfogytig tartó várfogságra, lefokozásra és összes rendjelei elvesz­tésére ítélte. Tizenegy tisztet, egy katonaiskolai növendéket és két matrózt bűntársainak nyilvání­tott a bíróság. A szultán Fuádra nézve megerősí­tette az ítéletet és elrendelte, hogy az elítéltet Damaszkuszban internálják, ellenben a többinek megkegyelmezett. — Szigeti Imre meghalt. Lapunk zártakor kapjuk a gyászhírt, hogy Szigeti Imre, a Nem­zeti Színház kitűnő művésze, hosszas szenvedés után meghalt. Szigeti a régi gárda egyik első­rangú tagja volt, kit igazi hivatottság és tehet­ség utalt a színpadra. Alakításait mindenkor egyénisége jellemezte. A halálhír széles körben mély részvétet kelt, mert Szigeti nemcsak mint művész, hanem mint kitűnő kolléga is mindenki szeretetét, tiszteletét bivta. Rendkívüli buzgal­mat fejtett ki a Nemzeti Színház nyug­díjinté­­zetének érdekében s kollégái különösen ezért szerették és becsülték. Az elhunyt életrajzi adatait röviden a következőkben adjuk: Szigeti Imre született Veszprémben 1831-ben. A színészpályára Pécsen 1856-ban lépett és első fel­lépésével Moór Károlyban (Haramiák) oly sikert aratott, hogy 1857-ben már a kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződtették. 1859-ben a budapesti Nemzeti Színházban tűnt fel vendégjátékával. 1860-ban színházigazgató lett és átvette a ki­tűnően szervezett győri színház vezetését. Nyolcz évig a legnagyobb színházak igazgatója volt. 1867-ben a Nemzeti Színházban újból vendégsze­repelt és 1868-ban a Nemzeti Színház tagja lett. Szigeti a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének több évig alelnöke volt és ez állásában nagy érdemeket szerzett.­­ A dobsinai jégbarlang. Dobsináról ille­tékes helyről felkérték lapunkat a következő helyreigazító sorok közlésére: Nemrég az a hír terjedt el nemcsak a hazai, hanem az osztrák, sőt német lapokban is, hogy hazánk egyik legérdekesebb természeti tüneménye, a dobsinai jégbarlang, nagy veszedelemben forog, a­mennyiben rövid időn belül teljesen be fog fagyni. Hogy ilyen hit mennyire alkalmas egy sokak által látogatott ritkaság hírnevének a meg­rontására, azt szükségtelen bővebben fejtegetni. Az egész különben egy jóakarat a tudósítás értelmének félremagyarázásából ered. E sorok írója az egész do­logról informálván magát, a tényállásnak megfelelőleg a következőket jelentheti: A jégbarlang ugyanis Dob­­sina város tulajdonát képezvén, ez egy állandó bizott­ságot szervezett, melynek feladatául a barlangnak évenként való megvizsgálását tűzte ki. Ez a bi­­zottság ez évben is megvizsgálván a barlangot, jelentésében ugyanazon tapasztalatokat sorolta fel, melyeket évek óta észlelt, azt ugyanis, hogy a barlang alapját képező kb. 80—100 m. vastag­ságú jégréteg 1—2 cm.-rel vastagodott, helylyel­­közzel pedig újabb jégalakzatok képződtek. A jégrétegnek ez a vastagodása nem új dolog s nem is állandó, a mennyiben a tavaszszal felgyülemlett kis jégréteg az őszi olvadáskor ismét eltűnik. A barlangban tudniillik akkor képződik a jég, a­mikor kívül a természetben beáll a hó olvadása. Az idei hosszú tél miatt ez későbben következett be, úgy, hogy — mert a barlangot májusban meg­nyitják — a járók padozatán felgyülemlő jeget emberi erő beavatkozásával kellett eltávolítani annál is inkább, mert a barlang természetes le­csapoló csatornájának jege még szintén nem ol­vadt fel. Ez az olvadás azonban most már meg­indult s igy ez az évről-évre egyformán ismétlődő természetes folyamat beállván, semmi veszedelem sem fenyegeti a dobsinaiaknak ezt a félve rejtett kincsét. — Iskolatársak találkozója. Halasi Viktor, tör­vényszéki aljegyző Szombathelyen, megbízatásához képest felhívja volt iskolatársait, kik vele együtt a rozsnyói ág. ev. főgimnáziumban az 1892. évben érettségit tettek, hogy fogadalmukhoz híven, ez évi julius hó elsején d. e. 10 órakor az ág. ev. főgimnázium udvarán jelenjenek meg. A találkozón azokat a volt iskolatársakat is szívesen látják, a kik nem 1892-ben tették az érettségit. —­ Szokol Margit, nagybányai k. isk. tanítónő, felkéri mind­azon osztálytársait, kik a budapesti II. ker.... Csa­­logány-utczai tanitónőképző-intézet IV. B. osztályát 1897-ben végezték s ugyanakkor képesitővizsgá­­latot is tettek, szíveskedjenek lakásezimüket mi­előbb tudatni vele, hogy julius hó 10-én a Margit­szigeten tartandó találkozóra a szükséges intézke­déseket megtehesse. — Zempléni P. Gyula meghalt. A magyar hír­lapirodalom egy régi kiváló tagja, Zempléni P. Gyula ma, hosszas szenvedés után, meghalt. Az el­hunyt nagy műveltsége és lelelkiismeretes szorgalma révén előkelő helyet biztosítottt magának a ma­gyar zsurnalisztikában. Halála mindenfelé rend­kívüli nagy részvétet keltett. Az Ujságirók Egye­sülete, melynek megalakulása, óta buzgó tisztvise­lője volt, saját költségén fogja eltemettetni az el­hunytat. Az Ujságirók Egyesülete a gyászeset al­kalmából külön gyászjelentést adott ki, mely a kö­vetkező : A Budapesti Ujságírók Egyesülete mély meg­rendüléssel tudatja, hogy a magyar sajtó régi, érdemes munkása, Zempléni P. Gyula, a Magyar Hírlap belső dolgozótársa, a Budapesti Ujságírók Egyesületének pénztárosa 1902. június 6-án hajnal­ban, 45 éves korában elhunyt. A megboldogult pályafutása küzdelmes és példaadó munkásságban folyt le. Több, mint két évtizede ritka nemes buz­­gósággal és lelkiismeretességgel végezte a hírlap­­írás nehéz kötelességeit. Csüggedést nem ismerő lelkes kitartással küzdött mindvégig az első csata­sorban. Most kidőlt a küzdők sorából, pályatársai igaz szomorúságára. Emlékét hálás kegyelettel zár­­juk szivünkbe. Temetése 1902. június hó 7-én, délután 4 órakor megy végbe a VIII., Népszínház­­utcza 59. szám alatti gyászházból. Lelki üdveért az engesztelő gyászmisét 1902. június hó 9-én, dél­előtt 10 órakor mutatják be .az Urnák a józsef­városi plébánia-templomban. Áldás és béke leng­jen porai felett! Budapest, 1902. június hó 6-án. A Budapesti Újságírók Egyesülete. Az özvegy a következő gyászjelentést teszi közzé: Gyötrelmes szivvel adom tudtára minden jó emberemnek, hogy szegény jó uram, az életem hű­séges társa, Zempléni Pál Gyula hirlapíró, hosszú, kinos szenvedés után, életének 45-ik, házasságának 15-ik évében, 1902. június 6-án reggeli háromnegyed 8 órakor az Urban elszenderült. Temetése szomba­ton délután 4 órakor lesz a gyászházból (VIII. kerület, Népszínház­ utcza 59.) Az engesztelő gyász­mise f. hu június 9-én, délelőtt 10 órakor lesz a Józsefvárosi plébánia­templomban. Özv. Zempléni Pál Gyuláné, született Elek Irma. A sok jó rokon és jóbarát mind velem siratja a drága megboldo­gultat. Zempléni P. Gyula született Tállyán (Zemplén­­megye) 1856. július hó 28-án. Tanulmányait a kassai premontreiek gimnáziumában és a kassai jogakadémián végezte. Már mint jogász, hirlap­­irással is foglalkozott, nyelvismeretei pedig a for­d­­tások felé terelték s mint fordító, egész könyv­tárát ültette át irodalmunkba a legjobb franczia, angol, olasz és német regényeknek, valamint a filozófiai és népszerűen tudományos munkáknak. Eddig megjelent ifjúsági iratainak száma mintegy 40-re rúg. Nyolc­ éven át segédszerkesztője, majd szerkesztője volt a Magyar Ifjúság czimű ifjúsági hetilapnak, öt éven át pedig segédszerkesztője a Révai-testvérek Regényvilágának. Hírlapírói mű­ködését a Kassán megjelent Felvidéki Közlönynél kezdte meg, 1878. óta azonban állandóan Buda­pesten volt, mely idő alatt több nagy lapnak volt a belső munkatársa. — Orvosok menedékháza. Moszkvában mene­dékházat építenek elszegényedett orvosok számára. A szükséges összeget, 800.000 rubelt Raszvetov titkos tanácsos hagyta végrendeletileg Moszkva városának, mely most nemsokára meg is kezdeti a ház építtetését, annak az illusztrálásául, hogy a »dat Galenus oped« mondás Oroszországban nem igen válik be.­­• Házasságok. Báró Aehrenthal pétervári osztrák-magyar nagykövet eljegyezte gróf Széchenyi Gyula ő felsége személye körüli miniszter leányát, Paulát. Gajhoffer István pestmegyei gazdasági egyesü­leti titkár e hó 21-én délelőtt 1­­ 12 órakor vezeti a Jézus Szent Szíve templomában oltár elé Thoma Kralovánszky Ilona leányát, Ilonkát. Kemény Rezső az Országos Zeneakadémia ki­váló tanára eljegyezte Kölcsey Ju­lik­a kisasszonyt Győrött. Lovászy Dezső június 1-én vezette oltárhoz Erzsébetfalván Poór Margit kisasszonyt. Herzog Andor Budapestről eljegyezte Engl Tónika kisasszonyt Magyar-Bolgbád. — Lipido kiszabadult. Párisból jelentik, hogy Lipido, a­ki annak idején a jelenlegi angol király ellen Brüsszelben merényletet követett el, bünte­tése kitöltése után, Belgiumból odaérkezett.

Next